Jelige: Patak

Ki bocsát meg?  tiszta vízü patak? elfolyik a
kertek alatt, kövei közt megélt a rák, a
márna, Ördögdomb fáin költ a búbos banka,
parlagi sas a lakója, ti gyermekkorom részesei,
lesz-e elég időm-hűtlenségem jóvátenni?
Szülőhelyem, nyugvóhelyem. Ki bocsát meg?

Ki bocsát meg?

Szülő helyem, hűtlenül elhagytam,
Ki bocsát meg?a  tölgyesek, lombjai,
alatt sokszor elaludtam, kopogott
a makk fejemen ébredj, zsákod
még üres. Ki bocsát meg? a Tapolca
hegy? mélyéből melegvíz bugyogott,
anyámmal, a szennyes ide hoztuk mosni.

Ki bocsát meg? a tengerszem? mely
forrásként fakadt fel, gyógyító
vizéből mindenkinek vittem.
Ki bocsát meg? völgyek virágai? a
kék sisakvirág? rajta ezüst szállal,
nekem szőtt ruhát a pók, koszorút
kötöttem, apám sírjára letettem.

Ki bocsát meg? Kis-hegynek haranglábja?
gyakran nekidűltem, néztem a házat,
ahol megszülettem, Rakaca-tó oly
közelinek tűnt, kinyújtott karral, a csónakot
elértem, harangszó sürgetett, esteledik,
szedd a lábad, utolsó kondításra haza érsz..

Ki bocsát meg?  tiszta vízü patak? elfolyik a
kertek alatt, kövei közt megélt a rák, a
márna, Ördögdomb fáin költ a búbos banka,
parlagi sas a lakója, ti gyermekkorom részesei,
lesz-e elég időm-hűtlenségem jóvátenni?
Szülőhelyem, nyugvóhelyem. Ki bocsát meg?

Pláza

Ülök a padon, megpihenek még várlak,
hátamon lassan felszárad a verejték,
testemen e tünet gyakori jelenség,
támlája a padnak megtartja fejem, s az
üvegtáblás tetőről lecsurog az alkony,
szemhéjam alatt a vetítővásznon pereg a
mozi, kirakatok küzdenek, ki tud több vevőt

Beszippantani, ragadózó tekintetű lányok,
kockás hasú fiúk, méretes betűk, hirdetik,
most minden termékre, ötven százalékos
kedvezményt adunk, huszonegyedik század,
mint kezdjünk egymással, föld közeli
üstökösként, el suhansz mellettem, hová
rohansz? mit rakjak eléd, hogy megállítsalak?

szökőár százezernyi hatottját, az olvadó
jégsapkát, üvöltését a jeges medvének,
őszhajszálaim kifeszítem, zokogó lelkem
kiterítem,  nevetve táncot jár rajta az ördög,
nagy a mi bűnünk, hadat üzentünk a földünknek,
mindenét elveszünk, ami az élet, levegőt,

vizet, s mert, minden mindennel összefügg,
mi fosztjuk meg magunkat az élettől,
huszonegyedik század,ne üzenj háborút,
Istennek. a filmnek vége, felnézek az égre,
a  csillag fénye, még fehérebben ragyog,
miattad, kezemet zsebedbe, magadéhoz húzod 

Karácsonyi várakozás

rosszul kimondott szavak, s elhallgatott
mondatok, meg nem cselekedet tettek, a
múltnak álmait, és valóságát agyam, mint
itatóspapír magamba szívja, s az idő, kezeim
közül kipereg, s fáradt létezésem vállaira,
szárnyakat  ragasztok, az ég felé szállok,

karácsonyok  angyalával  találkozzak
elmondom neki, jöjjön el hozzám is, kérni
szeretnék, de nem ajándékot, sokkal nagyobb
dolgot, ha az itatóspapírt magával vinné, a
nehéz terhet  szárnyaira tenném, ő cipelje, így
készülök a legszentebb ünnepre, önzésembe
 

belepirul arcom, nem tudok mást, mindig
csak kérni, mások hátára terheket rakni,
karácsonyok angyala,  menjél csak oda,
ahol nem kérnek semmit, karácsony éjjelén,
ha lecsendesedik a világ, nekik vigyél fényességet,
takarónak istálló melegét, lelkükben békességet.