„Nem lesz itt addig egy objektívebb, széles körű, normálisabb kánon, amíg ilyen megosztottság van, amíg párhuzamos szakmák vannak és nem szakma, amíg az ideológiák belerondítanak alkotók és művek megítélésébe” – Orbán János Dénessel legújabb regényéről, a 20 éves Előretolt Helyőrségről, az olvasóközpontú literatúráról és az utóbbi időben sokat vitatott Kárpát-medencei Tehetséggondozó Kft.-ről beszélgettünk.

„Ketyegett, mint egy bomba, és én gyorsan kiadtam a kezemből azon melegében. Nem bánom, ő az elsőszülöttem” – mondja Láng Orsolya Tejszobor című kisregényéről, amelyért megkapta a Méhes György – debütdíjat. Erről kérdeztük őt, valamint a pályakezdésről, anyaországi és erdélyi irodalom, líra és próza, irodalom és társművészetek viszonyáról.

„Néző nélkül nincs mű, csak lehetőség. A könyv lapjai közé zárt betűkben, sorokban csak a kódolt lehetőség van. A mű az olvasói fejekben épül fel” – mondja Száraz Miklós György, aki 2015 decemberében elnyerte az Arany Medál-közönségdíjat. – Az íróval az újraírások lehetőségéről, apai örökségről és a családregényben megbújó „én”-ről beszélgettünk.

„Engem nem a testi szenvedés vonz, sokkal inkább a pszichoszomatikus folyamatok, a fizikai és pszichés zavarok működése, illetve ami addig elvezet, de még ettől is jobban foglalkoztat, ami mindezeken túl van, a metafizika” – Áfra Jánossal a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjról, a kortárs magyar irodalom népszerűsítéséről, vers és képzőművészet, a Glaukóma és a Két akarat viszonyáról beszélgettünk.

„Istenképünket nem árt a korhoz idomítani, mert különben a hívő és a maradi ember közé egyenlőségjel kerül” – „A provincializmus éppúgy beállhat attól, ha egyáltalán nem tekintünk ki a nyelvünk körülhatárolta erődből, és attól is, ha folyton csak kibámulunk.” – Vörös Istvánnal beszélgettünk Százötven zsoltár című verseskötetének megjelenése alkalmából.

Nem mindennapi nyelvi építkezés, Platón barlanghasonlatának újraértelmezése, az emlékezés, mint a vers kohéziós anyaga, az intenció felszámolása a költészetben – Marno Jánossal beszélgettünk a Hideghullám című kötetéről.

Fenyvesi Orsolya verseinek különleges atmoszférája, erős képi világa könnyen lázba hozza az olvasót. A Kalligram Kiadónál megjelent Ostrom című kötetéről, a mesék erejéről és a műfordításról kérdezte őt Ayhan Gökhan.

Az Almásy László Kultúrtörténeti Kört – amelyre minden második kedden kerül sor a kolozsvári Bulgakov kávézóban – egyfajta Mindentudás Egyeteme, ahol a roma lakodalmi szokásoktól Drakulán és a hipnózison át a keleti kultúráig nem mindennapi információkkal gazdagodhat az érdeklődő. A kör történetébe és fontosabb előadásaiba Boros Lóránd etnológus, a kör alapítója avatott be.

„Sosem hittem a műfaji határokban. Azt definiálni tudom, hogy melyik európai művelődési korszak hogyan teremti meg saját magát az irodalmi műfajokban, mikor is fontosak a legendák, mikor pedig a himnuszok, és mikor a regény. Szerintem most egyik sem az” – fogalmaz Géczi János, akivel a művészetek és műfajok közötti átjárásról, az írói individuumról, az utazás és írás különös összefonódásáról, a Vadnarancsok és a Hosszúversek /képversek című kötetéről beszélgetett Kirilla Teréz.

„…van legalább húsz magyar író, akik ha összehozzák ezt a díjat, bármelyikük, mekkora szenzációnak számítana, milyen ájult, elcsukló hangon fontoskodna a kórus, és magyarázná el a díj jelentőségét.” – Szőcs Géza válaszol Farkas Wellmann Endre újabb kérdéseire.

Alan Britt költeményeit ültette át nemrég magyar nyelvre, korábban Kányádi Sándor verseit fordította angolra. E kötetei az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában jelentek meg. – Sohár Pált kérdeztük műfordítói tapasztalatairól, az amerikai kortárs líráról.

Miért népszerű manapság Kosztolányi Dezső? Mennyire kötődnek életrajzához az Esti Kornél-novellák? Hogyan jut el egy irodalomtörténész Nádas Pétertől Kosztolányi Dezsőig? Többek között erről kérdeztük Bazsányi Sándort, akinek különleges esszékötete jelent meg a népszerű novellafüzérről.

Magyarország egyik legelismertebb irodalomtörténésze korszakos remekműnek tartja közel negyvenezer hexameterből álló alkotását, a kortárs irodalomban viszont kevésbé ismert a neve. Visszavonultan él a Bakonyban. Babics Imrét kérdeztük.

Hogyan élt Pilinszky János Párizsban? Miért nem avatták boldoggá? Hogyan viszonyult az életében jelentős szerepet játszó nőkhöz? Mit tudhatunk túlérzékenységéről, alkoholfogyasztási problémáiról? – Kirilla Teréz beszélgetett Wiener Pál pszichiáterrel, akinél a költő egy ideig Párizsban lakott.

Kocsis Zoltán világhírű karmester, zongoraművész és zeneszerző közeli barátja volt Pilinszky Jánosnak. Kapcsolatukról, a költő komolyzene iránti rajongásáról, nőkhöz való viszonyáról, depressziójáról, sokat emlegetett alkoholizmusáról és Kossuth-díjáról kérdeztük. Kirilla Teréz interjúja.

Horváth Benjámin, Benji vagy Előd Benjámin? Melyikhez hogyan kötődik? Mit jelent neki a beat, mi véleménye az ihletről, dekadensnek gondolja-e a saját költészetét? – kérdeztük a fiatal költőt új kötetének megjelenése alkalmából.

Miért nem szereti felolvasni kultikussá vált versét, a Búcsúlevelet? Mit gondol Adyról és a mostani Magyarországról? Hogyan viszonyul korai verseihez és a sárvári írótáborhoz? Többek között ezekről kérdeztük Kemény Istvánt.

Ennyit még sosem tudhattunk meg a Kádár-rendszer ügynökeiről. Gervai András Titkos Magyarország című könyvéből többek között kiderül, hogy a besúgók ott voltak a női vécében, az elnyomó apparátus pedig egészen 1989 októberéig kereste a rendszerváltást sürgető röplapok szerzőit és terjesztőit. Ayhan Gökhan interjúja.

Aegon-díjas regénye, a Kitömött barbár a negyedik kiadásnál tart, szakmai elismerés mellett jelentős közönségsiker is, már készül német és lengyel fordítása. – Péterfy Gergellyel arról is beszélgettünk, miért időszerűek a felvilágosodás kérdései. Az interjú végén pedig a Fiatal Írók Szövetségében készített videó látható, amelyben újabb műhelytitkok derülnek ki a regényről.

Papp-Für Jánost, a Tokaji Írótábor új titkárát kérdeztük a rendezvénnyel kapcsolatos terveiről, a fiatal generáció megszólításának nehézségeiről, a népi írók utánpótlásáról és arról, mit gondol a tábor egyes résztvevőinek „lenácizásáról”.