Székely Csaba: REJTŐ JENŐ élete és munkássága
"Irodalom iránti vonzalma korán megmutatkozott: már kétévesen megszerette a Caporal cigarettát és a kocsmai verekedéseket, mint az a Jenőke, hova a nyavalyába dugtad a bagót? című óvodáskori novellájából és a Jenőke, feretném viffakapni a fogamat! című rövid elbeszéléséből is kiderül." - írja sok új információ mellett Székely Csaba komoly és megkerülhetetlen írásában Rejtő Jenő igazi életéről.
SZÉKELY CSABA
Rejtő Jenő élete és munkássága
(szakdolgozat)
Rejtő Jenő 1905. március 29-én született Reich Jenő néven, azóta március 29-ét, az író tiszteletére, Reichstagnak nevezzük.
Míg felnőtté nem cseperedett, azaz nyolcéves koráig, együtt lakott apjával, Álcázó Jenővel, nagyapjával, a spanyol származású El Dugó Jenővel, valamint édesanyjával, az angol gyarmati hadsereg főparancsnokának lányával, Oh Yeah Nővel. Két testvére is volt, Leplező Jenő és Elsuvasztó Jenő.
Irodalom iránti vonzalma korán megmutatkozott: már kétévesen megszerette a Caporal cigarettát és a kocsmai verekedéseket, mint az a Jenőke, hova a nyavalyába dugtad a bagót? című óvodáskori novellájából és a Jenőke, feretném viffakapni a fogamat! című rövid elbeszéléséből is kiderül.
Háromévesen úgy elrejtette a keresztlevelét, hogy ő sem tudta megtalálni, ezért jobbnak látta nevet változtatni. És bár polgári családban született, nem a Polgár Jenő nevet választotta, hanem kedvenc sámándala, a Hej, Jenő, rejtem után Rejtő Jenő lett.
Négyévesen zongoraórákat vett és énekelni tanult. Titokban vásárolt is egy Stingl márkájú bécsi zongorát, amit szülei elől a szőnyeg alatt rejtegetett, és csak néha, sutyiban játszott rajta; ebből inspirálódott később József Attila Rejtelmek, ha zengenek kezdetű verse, valamint innen eredeztetik a „hidden track” vagyis „rejtett dal” zenei szakkifejezést is.
Szülei a Kertész utcai polgári fiúiskolába íratták, ahol nagyon sorstalanul érezte magát. Egyetlen barátja Citrom Áron volt, akitől megtanulta, hogy jó, ha az ember zsebében mindig van egy falat kenyér, fél kiló sajt, hetven deka bélszín és egy zsák krumpli, de hogy ez miért jó, azt már nem volt ideje elmagyarázni, mert a sors és Koltai Lajos elragadta őt.
A kis Rejtő nyolcéves korában még mindig gyenge fizikumú, alacsony növésű gyerek volt. Ám egy napon az iskolában – egy biológiai kísérlet során – megmarta egy mutáns idegenlégiós, és ettől élete egy csapásra megváltozott. Látszólag minden maradt a régiben, továbbra is eljárt tekeklubba, teniszmeccsekre, és továbbra is őrjöngve pogózott a Seress Rezső-koncerteken. Viszont amikor veszélyt szimatolt, hirtelen más ember lett belőle, és ezt a más embert úgy hívták, hogy Lord Peter Clifford Gavin Worcestershire Earl of Chinese Soya Sauce and Howareyoudoing, de az egyszerűség kedvéért a P. Howard rövidített változatot használta. Minden átváltozáskor sátáni kacajt hallatva tollat ragadott, és írni kezdett, és csak írt, vadul, mint egy állat (például káposztalepke).
Szülei akarata ellenére színésziskolába iratkozott, és ezzel élete 360 fokos fordulatot vett, majd folytatódott tovább, ahogy addig.
Teltek-múltak az évek, és Rejtőnek Magyarországon nem volt többé maradása, csak adósságai. Tizenkilenc évesen Berlinbe utazott, hogy az ottani egyetem légkörét és szellemi pezsgését magába szívhassa, majd kifújhassa.
Az egyetem könyvtárában találkozott Faludy Györggyel, aki éppen a hosszú élet titkát kutatta.
Innen Svédországba került, ahol heringhalászok közé állt, de azok félretolták, majd folytatták a beszélgetést. Megpróbált állást szerezni a stockholmi Tamás Gábor Zene- és Donátúti Főiskolán, de a vizsgán elbukott, mert nem tudta eléggé eunuch-hangon énekelni a Gyere velem a Hargitára című sláger refrénjét.
Ezután Franciaországba vetette az élet és a svéd hatóságok. Dolgozott Lyonban, Avignonban és Marseille-ben; volt édességárus, mosogató, dokkmunkás és virágmintás tapéta. Párizsban találkozott Faludy Györggyel, aki éppen egykori iskolatársa, Victor Hugo sírjánál rótta le tiszteletét. Fejtő Ferenccel is összefutott, és egy ideig az ő lakásán lakott, de hamarosan el kellett költöznie, mert a házmester folyton összekeverte a nevüket. Sokat csavargott és éhezett, mígnem a korábbi harapás miatt felhorkant benne a légiós-ösztön, és beállt a francia idegenlégióba, ahol éppen cserejátékosokat kerestek.
Az újoncokat Fort Saint-Jeanba, majd Oranba vezényelték. Napi nyolc órát meneteltek a tűző napsütésben, át a kietlen sivatagon, ahol a forró homokon kívül nem láttak egyebet, csak az időnként felbukkanó, Dakar felé tartó Mitsubishi terepjárókat. Kimerülten és éhesen érkezett Oranba, ahol sült pulykát és pezsgőt rendelt a káplártól, de az – valószínűleg az elmaradt borravaló miatt – fogdába csukatta.
Itt Rejtő találkozott Faludy Györggyel, aki éppen egy halszálkával próbált alagutat vájni magának, és közben azon kísérletezett, hogy megjegyezze saját verseit.
Rejtő rájött, hogy csak a nemesfémeket szereti, nem neki való a vasfegyelem. Ezért elhatározta, hogy megszabadul a légiótól. Az ezredorvos segített neki, és megetetett vele egy fél szappant, hogy majd gyomorbetegség miatt leszerelhessék. De ezzel csak azt érte el, hogy Rejtő ezután habzó szájjal szidta a tiszteket, és emiatt megint fogdába csukták. Faludy György már egész szépen haladt az alagúttal.
Miután Rejtő kikerült a fogdából, a tábori orvos megetetett vele egy marék krétát, hogy majd krónikus lázbetegség miatt leszerelhessék. De csak azt érte el, hogy Rejtő cikornyás, fehér betűkkel rálehelte az erődfalra a „Latouret hadnagy disznó” feliratot, minek következtében újból fogdába került. A cellában véletlenül rálelt egy rejtett alagútra, ahol felszállt az első vonatra, és elindult Európa felé.
Olaszországban kötött ki: a vonat egész pontosan Nizzánál horgonyzott le. Itt mosógépnek álcázva magát egy tisztítóban dolgozott, majd humánerőforrás-menedzsernek állt egy zöldségárus kofához. Néhány hét múlva kirúgta a kofát, ezért újból munkanélkülivé vált. Velencébe ment, ahol utásznak állt, de hamarosan innen is távoznia kellett, mert az utakat úgy elrejtette, hogy azóta sem találják őket.
Ezután Páduába utazott, ahol felvették az egyetemre takarítónak.
Itt találkozott Faludy Györggyel, aki éppen egy gyerekkori pajtása, Janus Pannonius műveiből tartott előadást.
Végre hazatért Magyarországra, ahol villámgyorsan megírta az Aki mer az nyer című operett szövegkönyvét, majd sietve Bécsbe távozott, nehogy a hitelezői megtudják, hogy otthon járt. De Budapesten hamarosan elterjedt a hír, hogy meghalt, ezért újra hazautazott megtudakolni, hogy igaz-e. Miután kiderült, hogy az egész csak kacsa volt, lapszerkesztésre adta a fejét: irodalmi folyóiratot indított. De a hitelezőkre most is ügyelni kellett, ezért a lapot, amely az Előretolt Helyőrség címet viselte, Orbán János Dénes néven szerkesztette. Amikor a hitelezők mégis rátaláltak, hogy félrevezesse őket, némának tettette magát, és jelbeszéddel próbálta elmagyarázni, hogy nem tud semmiről, nem emlékszik semmire. Ám a látogatók valamivel okosabbak voltak, mint Potrien őrmester, és átláttak a szitán, amivel Rejtő illusztrálni próbálta, hogy olyan az ő feje. Rájöttek, hogy ez nem is egy igazi némanyelv, hanem egy sajátos, Rejtő-féle jelbeszéd. Eme esemény rövidített verziójából ered a „rejtjel” szavunk.
Rejtőnek sikerült elszaladnia, és Boros Rózsika gépírónő lakására menekült, akit egyúttal feleségül is vett. És ha már ott volt a lakásban egy írógép, Rejtő elkezdett színdarabokat diktálni újdonsült nejének. Ezek a színdarabok hamarosan híressé tették, mindenki róla beszélt a városban. Csak ki kellett ülnie a Japán kávéház teraszára, és büszkén hallgathatta, hogy az emberek folyton a nevét emlegetik: Jenő így, Jenő úgy... szinte már Székelyudvarhelyen érezte magát. Igaz, e név mindig olyan szövegkörnyezetben hangzott el, mint például Savoyai..., Cholnoky..., Janovics..., Heltai..., Baradlay..., vagy Tersánszky Józsi..., de ez őt nem zavarta.
Később Rejtő figyelme egyre jobban a Ponyvaregény felé fordult, különösen John Travolta karaktere tetszett neki belőle. Ekkor született a Jó üzlet a halál, A pokol zsoldosai, Az elsikkasztott pénztáros, valamint Mario Vargas Llosa, Elvis Presley és Hofi Géza.
Rejtő felkapott írónak számított: ha nem fizetett, hitelezői felkapták a vállukra, és becipelték a rendőrségre.
Ekkor úgy döntött, ezután nemcsak írni, hanem olvasni is fog. Főleg a filozófiát és a pszichológiát tanulmányozta. Schopenhauert nem szerette, viszont rajongott Freudért, a pszichoanalízisért és a somlói galuskáért. Néha hosszú utazásokat tett saját tudatalattijában, ahol találkozott Faludy Györggyel, aki éppen előadást tartott, Ha a férj kicsikét idősebb címmel.
Rejtő ekkor írta légiós regényeit is, melyeket, mint tudjuk, tulajdonképpen nem is ő, hanem a benne lakozó P. Howard írt. Legismertebbek A szőke ciklon, Piszkos Fred, a kapitány, A láthatatlan légió, Az előretolt helyőrség. A legnépszerűbb viszont a Három testőr Afrikában volt. Ebben három afrikai testőr – Mathosungu, Mporthosungu és Mngdngaramisungu – elhatározza, hogy kiszabadítják a busmanok fogságából Mbujtor Istvánungut, közismertebb nevén Mbud Spencer Magyarhangjaungut. Jelszavukat törzsük kannibál hagyományaiból kölcsönzik: „Egy mindenkiért, mindenkit egyél!” Felkerekednek hát, és kalandos útjuk során találkoznak Nd’artagnanunguval, aki kihívja őket párbajra. Mind a négyen otthagyják a fogukat, majd együtt folytatják tovább az utat, szájukban elefántállkapocsból rögtönzött protézissel. Amikor a busmanok meglátják őket, az agyaraktól annyira megijednek, hogy elrohannak, és meg sem állnak Amerikáig, ahol felveszik a George keresztnevet, és sikeres politikusokká válnak. A kiszabadított Mbujtor Istvánungu pedig megígéri a testőröknek, hogy történetükből egy gyenge filmet fog forgatni, amelyben véletlenül sem követi majd az eredeti eseményeket.
Rejtő a regényeit a Japán kávéház teraszán írta, és amikor elfogyott a pénze, csak letépett néhány sort a kéziratból, és ezzel a cédulával fizetett. E furcsa szokása miatt cédulásnak nevezték, és beutalták a lipótmezei szanatóriumba. De aztán a pincér, aki legalább olyan találékony volt, mint Piszkos Fred, rájött, hogy a cédulával át kell sétálnia az utca túlsó oldalán levő Nova könyvkiadóba, és ott a kéziratot pénzre válthatja. Miután ez tisztázódott, Rejtőt napközben kiengedték a szanatóriumból. A pincért pedig később lecsukták váltóhamisításért.
A kiadó szerkesztője a beérkező cédulákat mindig a korábbi cédulákhoz ragasztotta, és amikor beérkezett a „vége” feliratú papírdarab, kiadták a regényt. Ezzel magyarázható, hogy mindmáig kiadatlan Rejtő Jenő A megcirkált ellopó című regénye, mely a „Sohase mondd, hogy vége” mondattal indít.
Amikor a szerkesztő véletlenül keresztbe ragasztott oda egy cetlit, mindenki azon gondolkodott, vajon mit akart mondani az író, mi ez a titokzatos szöveg. Innen eredeztethető a „keresztrejtvény” szavunk, az előző félmondatból pedig a „legostobább szóvicc, amit valaha halottam” kifejezésünk.
Rejtő western-regényeket is írt, legismertebbek a Nevada szelleme, a Tigrisvér és a Texas Bill, a fenegyerek. A kevésbé ismertebbek közül meg kell említenünk az Egy maréknyi céduláért című, egy vadnyugati író-bandita honoráriumáról szóló könyvet, A jó, a rossz és a csúf, avagy az esztétikai minőségek etikai szférában konstruálódó eszkatológiai manifesztációi című szociolingvisztikai dokumentumregényt, valamint az egy vadnyugati étterem konyháján játszódó Enni jó, Morricone? címet viselő művet.
Rejtő Jenőről sokan állítják, hogy a magyar ponyvairodalmat szépirodalmi szintre emelte. Pedig nem is ponyvát írt ő, hanem műfajparódiákat. Erről bármelyik zseniális kortárs paródiaírót meg lehet kérdezni, sőt, meg is lehet tapsolni.
(Elhangzott a Cipőfűzőt Rejtőnek rendezvényen, Kolozsvárott, 2006. március 17-én.)
