Irodalmi évértékelő körkérdés 1.

Az év végéhez közeledve kérdéseket tettünk fel néhány fiatal szerzőnknek, hogy értékeljék 2010 irodalmi eseményeit, és 2011-re vonatkozó irodalmi tervüket megosszák velünk. Elsőként Bene Zoltán, Fűzfa Balázs és Nyerges Gábor Ádám válaszát olvashatják.
 

Irodalmi évértékelő körkérdés 1.

Melyek voltak 2010 legfontosabb könyvei? Miért?

Bene Zoltán, író: Három kötet került hozzám igazán közel idén, kronológiai sorrendben: Hász Róbert Júliával az útja, Simon Adri Komplemente című verseskönyve és Novák Valentin Ecettel savanyítok (Memento Móni) című novellagyűjteménye. Mindhárom szerzőnek régi híve vagyok, s mindhármuk fontos és jelentős művet tett föl a polcomra, amelyeket gyakorta fogok leemelni onnan. Nem hagyom, hogy rájuk ülepedjen a por. Kell ennél több?

Fűzfa Balázs, irodalmár, tankönyvíró és kritikus: Az egyik Dreff János/Tóth Dezső Az utolsó magyartanár feljegyzései című regénye, a másik Frédéric Barbier A modern Európa születése. Gutenberg Európája című könyve . A „miért?”-re mindkét könyv címében benne van a válasz.

Nyerges Gábor Ádám, költő: Sok jó dolgot olvastam idén (az igazsághoz tartozik, hogy főleg versesköteteket forgattam, a prózák többsége csak most jön). Amelyek kiemelkedtek: Kukorellytől a Mennyit hibázok, te úristen, Sajó Lászlótól a Fényre sötétedő, Györe Balázstól a Kölcsönlakás (utóbbi kettőt volt is szerencsém dedikáltatni a Könyvhéten) és Nádasdy Ádám válogatott versei (Verejték van a szobrokon). Négy, bár nagyon különböző alkatú, mégis nagyon jó költőnek a legjobb formájában íródott friss műve.  Ékes példái annak, amikor valamit nemcsak tájékozódásból olvasunk, hanem merő kéjencségből, szórakozás végett, a natúr élményért. Az elsőkötetesek közül Simon Márton könyve (Dalok a magasföldszintről) tetszett a legjobban, erős szövegek erős kompozícióban. Korábbról is ismertem már egyes részeit, de az együttes hatásuk felülmúlta az előzetes várakozásaimat. Külön, személyes öröm volt, hogy egyik apokrifos szerzőtársamnak, Palágyi Lacinak is megjelent idén az első versgyűjteménye, Határon innen címmel.

Volt-e olyan vers-, kispróza- és esszéélményed, amely nem feltétlenül kötethez, hanem folyóirathoz, felolvasóesthez, előadáshoz kapcsolódik?

Bene Zoltán, író: Folyóirathoz kapcsolódón több is. Az olvasást intim tevékenységként élem meg, mélyebben érint, ha kettesben vagyok az írott szóval, mint ha kimondják. Amikor hallok valamit és tetszik, utána szeretném elolvasni, úgy tudom igazán a magamévá tenni. Szóval folyóirat. Kisprózából is, versből is több ...

Fűzfa Balázs irodalmár, tankönyvíró és kritikus:  Parti Nagy Lajos és Banga Ferenc estje és kiállítása a szombathelyi Weöres Sándor Színházban Jordán Tamással. Vásáry Tamás két koncertje a Szombathelyi Szimfonikusokkal, illetve a Bozsodi-kvartettel.

Nyerges Gábor Ádám, költő: Ami a felolvasásokat illeti, ilyeneket idén elsősorban a Beszélőnek köszönhetek. Egyrészt a Költészet éjszakáját, ahol olyan szerzők olvastak fel, mint Kiss Judit Ágnes (az ő versei élőben valahogy még inkább megfogtak), G. István László, Tábor Ádám, Várady Szabolcs és Vörös István. Másrészt még szeptemberben, a Képes Beszélő sorozat keretében Parti Nagy mesélt és olvasott - mindkettőt lebilincselően. Folyóiratban (a teljesség és a megbízható memória igénye nélkül): Horváth Iván Apafeldolgozása a májusi 2000-ben egészen megrendített, csak remélni tudom, hogy folytatja még. Grecsó Krisztián tévékritikái az ÉS-ben szinte napi (heti) betevőmmé léptek elő. Egyik kedvenc folyóiratomban, a Palócföldben pedig Kiss Judit Ágnes Pista Pesten című írása (ezúttal próza) egyike volt az idei év legjobb szövegeinek. Ezek már nem konkrét publikációk, de Kovács András Ferenc és Tolnai Ottó műveit minden esetben nagy élvezettel olvastam - idén is.

Mit tartasz az év kulturális rendezvényének?

Bene Zoltán, író: Irodalmi kötődésű emberként illene valami irodalmit mondanom. De nem tudok rajongani az irodalmi eseményekért. Igazság szerint némiképp a könyvbemutatóktól, író-olvasó találkozóktól, írótáboroktól is ódzkodom, mert egyfelől úgy vélem, épp az a jó az irodalomban, hogy  két emberre tartozik: a szerzőre és az olvasóra, akik meghitt kapcsolatban állnak. Amikor bármelyik fél vesézni kezdi ezt az egész rendszert, óhatatlanul elvész valami, és ugyanez történik, amikor kitágul a kör, azaz kettőnél többen kerülnek bele... Másfelől borzongok a road showktól, amelyek eredetileg a celebipar leggusztustalanabb megnyilvánulási formáinak egyikét jelentették csupán, ám mainapság művészeti események, köztük olykor a kötetbemutatók is valamelyest azokra kezdenek emlékeztetni, hasonlítani.

Fűzfa Balázs irodalmár, tankönyvíró és kritikus: Szerénytelenül: a Hajnali részegség elmondását Szabadkán 600 vajdasági magyar diákkal, Jordán Tamás vezényletével. Emellett a Ki viszi át a Szerelmet verskatedrálisát 800 diákkal Ajkán (egy héttel az iszapkatasztrófa előtt; amelytől ez az esemény brutálisan jelképes is lett).

Nyerges Gábor Ádám, költő: Nem szoktam nagyobb rendezvényekre járni, inkább a kisebb, meghittebb estek, találkozók vonzanak. Ha a Költészet éjszakáját ismét mondhatom, bár jelzem, esetemben igen szűk a merítés.

Milyen ötleteid vannak 2011-re?

Bene Zoltán, író: Számtalan. Például tervezem, hogy villamossal utazom majd a Rókusi körúton, Szegeden. Terveim szerint közben olvasni is fogok,  hiszen a villamos kiváló környezet az olvasáshoz. Írni is tervezek ezt-azt, bár nem villamoson. Istenigazából  semmi különösre nem vágyom. Szeretném továbbra is otthon érezni magam ott, ahol és azzal, akivel. A többi úgyis csak ráadás.

Fűzfa Balázs irodalmár, tankönyvíró és kritikus: A 9. osztályos irodalomtankönyv kéziratának és egy Arany-tanulmánykötetnek a továbbírása, illetve egy Mentés másként munkacímű tanulmánygyűjtemény befejezése az irodalomtanításról. Ezen kívül A 12 legszebb magyar vers-sorozatban az Ady- és a Berzsenyi-konferencia méltó megrendezése és a konferenciakötetek kiadása.

Nyerges Gábor Ádám, költő: Jelenleg két köteten is dolgozom, egy novelláson és egy versesen. Ami jövőre már aktuális lehet, sőt, remélem, lesz is, a Sziránó színfónia (igen, n-nel) (munka)című novelláskötetem. Elég közel van a készhez, ez remélhetőleg még jövőre megjelenik. A további terveim az Apokrifhoz kötődnek, ezek sem kevésbé fontosak (sőt!), hiszen a lap mostanában igen alapos átalakuláson megy keresztül, a változások azonban (legalábbis a tervezettek) az év eleje felé véget érnek, innentől egy megújult, jobb és komolyabb struktúrával igyekszünk majd (új) helye(ke)t (is) találni a számos magyar folyóirat közt.