Testfilozófia - Takács Zsuzsa A test imádása - India című kötetéről

A test adott. A test átváltozik. A test imádható. – Ayhan Gökhan írásából kiderül, hogyan és mennyire

Testfilozófia

– Takács Zsuzsa A test imádása - India című kötetéről

Már elmondtam, mint kezdtem el,
most elmondom, mint vesztem el.

Kosztolányi Dezső

    A test egyre népszerűbb témaként jelenik meg az utóbbi évek kortárs magyar költészetében, elég Németh Zoltán A haláljáték leküzdhetetlen vágya vagy Borbély Szilárd nemrég kiadott, A testhez című kötetére gondolnunk. Fontos lírai megnyilatkozások szerveződnek e téma köré, ennek mintegy méltó folytatásaként áll előttünk a pár hónapja megjelent Takács Zsuzsa-kötet, A test imádása.

   Takács Zsuzsa könyve elevenen élő, meditációs aktus eredménye. A kötetben a test egyben tárgyi és fogalmi dokumentum, az elmúlás és a szenvedés, a szerelem, az újjászületés rekvizituma. Finoman hangszerelt, érzéki és érzékeny versek több ciklusban elrendezve és változtatva a testhez fűződő viszony milyenségén: „Gyöngédebben, mint bármely / szerető az áhított szeméremtestre” (A lánc és a szem).

   A test egy átváltozáson megy keresztül a kötetben, a nyitó versek a testi szerelem, a szenvedély problematikája köré épülnek, míg az utolsó ciklus felé közeledve az öregedés kerül előtérbe Kalkuttai Teréz anya megrázóan szép ábrázolásával. Utóbbi egy készülő kötet része, melynek szereplője Kalkuttai Teréz, aki a szenvedést és áldozatot leplezetlenül tárja olvasója elé.

   Nem szigorúan kötött szonettek, de olyan szerzőnél, mint Takács Zsuzsa, jelentőséggel bír a formaválasztás, a rend ilyen jellegű fenntartása. Egyes itt olvasható versekben észrevehető Pilinszky János finoman elrejtett kézjegye: „Hol tartózkodjam, ha nem a testben, amikor / ítéleted ideje eljön?” (Ítélet ideje). Vagy: „Mint szög kiállok a fából,/egy tenyérből kiállok hidegen” (Vedd figyelembe).

   A test imádása verseinek megszólítottja elhelyezhetetlen, nehezen derül fény arra, hogy egy élő vagy egy halott, egy létező vagy egy kitalált személyről van-e szó benne. A lírai én néhol alárendeli magát választott témájának, a legkisebb pontatlanságot is kizáró, helyenként meglepő érzelmességbe hajló sorokkal: „Meglátlak hirtelen, és látásodba /belehal szívem” (Elejtett tálca).

   Takács Zsuzsa tökéletessé komponált versein erőt vesz a filmszerűség. A kamera hosszan rögzít egy-egy jelenetet, a legapróbb részletből is felvesz valamennyit, érzékelvén, mekkora jelentőséggel bírhat az a későbbiekben. A szerző versfilmjei összpontosítás és figyelem kettőséből születnek és hatnak elragadóan és sodróan, mint akár Tarkovszkij egy-egy kultikus filmje. Nyelve precíz, a sok vers ellenére szinte mindegyik hibátlan. Álljanak itt példaként a 0 óra 1 perc sorai: „De mi még élni akarunk, / és a hideg, verő-/fényes reggelbe kilépünk”. De akár ezt fedezhetjük fel a Gazdánk távollétében: „A Gazda kérdőre vont minket. / Remegtünk előtte, hazudoztunk neki, / de nem árultuk el a lázadó nevét. / Szolgák vagyunk mi és sértődékenyek. / Önérzetünk előtte nevetséges” (Gazdánk távolléte).

    A könyvnek íve és története van, egymásba kapcsolódása, ami megköveteli magának az egyben olvasást. Az egyik legnehezebb és legjobban megválogatott, szigorú lírai napló A test imádása, melynek rímtelenségével itt-ott a próza felé terelődik a szöveg.

   Takács Zsuzsa legújabb, a klasszikusokhoz igazodó költészetben gyökeredző könyve magasra teszi a mércét, s ezáltal komoly, felkészült olvasókat igényel.

Ayhan Gökhan