Szétszóródva a hálózatban – A Korunk folyóirat Net-nemzedékek című számáról
Kik tartoznak a Net-nemzedékekhez? Több is van? Egyáltalán beszélhetünk ilyenről? Vagy már elvesztünk a hálózat kínálta identitások között? Nem is létezünk tulajdonképpen? – Kovács Krisztinának a Korunk című folyóirat tematikus számáról szóló írásából kiderül
Szétszóródva a hálózatban
– A Korunk folyóirat Net-nemzedékek című számáról
A kolozsvári Korunk folyóirat novemberi száma az aktuális megközelítéseket felvillantó, izgalmasnak ígérkező Net-nemzedékek címmel jelent meg. A közelmúltban a lap profiljához tartoztak a hasonló elrendezésű, progresszív felvetéseket követni vágyó tematikus kiadványok, például a 2009. decemberi Plázavilág vagy a 2010. februári, Városi térváltozatok című számok. A felépítés mindhárom vállalkozás esetében hasonló, a probléma ismert teoretikusainak fontos esszéi, alapozóként szolgáló írásai után ebben az esetben is a téma aktuális romániai helyzetének reprezentatív, statisztikai adatokkal argumentált felméréséről olvashatunk. A plázaszámból Margaret Crawford kiváló esszéje, a városi tér szemantikáját vizsgáló válogatásból pedig Rafael Capurro írása említhető fontos, hiánypótló alapozásként.
A Net-nemzedékek ugyancsak erős felütéssel, az amerikai kutató, Kazys Varnelis összefoglalójával indít (A hálózati kultúra jelentése). A hálózatok működésének természete és vizsgálata más fontos területek mellett a matematika, a közgazdaságtudomány, a szociálpszichológia és az informatika kutatásainak célpontja, arról nem is beszélve, hogy a magukat a globális struktúrákban elgondoló társadalmakat leginkább izgalomban tartó kérdés. Olyan téma, amelyről valóban mindenkinek van tapasztalata, amelyhez természetesen mindenki ért, vagy másoknál jobban ért. Karnelis írása a téma kultúrtörténeti aspektusain tempósan szalad végig, téziseivel egyetérteni és vitatkozni is könnyű. Bár a probléma mára átláthatatlanná duzzadt szakirodalmából fontos vonásokat emel ki, például Manuel Castells nagyívű és terjedelmes elemzését (A hálózati társadalom kialakulása), minden kutatási irányba valószínűleg terjedelmi korlátok miatt mégsem tájékozódhat. Karnelis végkövetkeztetésnek szánt kérdése vitaindító, így mindenképpen a lapszám élére illő. Átlátható-e vagy sem az egyén számára ez a posztmodern utáni hálózati társadalom, megőrizhető-e az individualitás egy olyan szisztémában, amely az önkifejezés új, technicizált és demokratikusnak tetsző formáit kínálja? Megfontolásra érdemesek ehelyütt is a magyar származású amerikai kutató, Barabási-Albert László megállapításai, bár az ő következtetéseit Varnelis írása nem említi. Barabási a gráfelmélet struktúrái felől leírható hálózati rendszerek egyik lényeges vonásaként kiemeli az információs társadalmak demokratikusságát. Hiszen a szervezeti viselkedést vizsgáló kutatások azt is mutatják, hogy a véletlenszerűen kijelölt szociális kapcsolatainkban nagyrészt mindegyikünk átlagos, és nagyon kevesen térnek el ettől a radikálisan szociális vagy teljesen aszociális típus irányába.
Az így kirajzolódó individuum és közösség állandóan áramló információs terébe vezet a következő írás, Marc McCrindle és Emily Wolfinger elemzése (Az XYZ ábécéje. A nemzedékek meghatározása). A történelem és a generációk ciklikus mozgásának tézise, a krízis, fejlődés, ébredés és feltárás periódusaiban mozgó nemzedékek története megfelelően alátámasztott válasz lehet a Varnelis esszéjében tudatosan nyitva hagyott kérdésekre. Bár a körkörösen visszatérő, szimmetrikusan működő generációs megközelítést a szerzőpáros túlzottan merev, kigondolt modellnek érzi, tendenciáikat a minden korábbinál gyorsabb fejlődés által meghatározott, minden korábbinál kevésbé tervezhető jelenségekkel dolgozó korszak társadalmainak vizsgálatához is hasznosíthatónak vélik.
A Korunk netes lapszámát indító két tanulmány alapos és alapozó írás, az őket követő szövegek sorrendje talán vitatható. Az érthető szerkesztői szándék szerint a két fajsúlyos esszé után indokoltnak tűnik a lírai blokk beékelése, bár Markó Béla kontemplatív lírai ént mozgató versei kevésbé ide illők. A lap más helyein közölt lírai darabok, például Dankuly Csaba verse (Tisztulás) vagy Nemes Z. Márió szellemes opuszai (Mérők) akár helyet is cserélhettek volna Markó vallomásos lírájával.
A Net-nemzedékek alapos, finom megfigyeléseket tartalmazó írásai közt említhetők Vincze Hanna Orsolya és Monika Barbovschi vizsgálatai. Előbbi a romániai felhasználók körében kutatja a közösségi oldalak jelentéstanát és személyiségpszichológiai hatását. Utóbbi a társkereső oldalakat használó román fiatalok kapcsolatteremtő stratégiáit elemzi. A két, a szociológia és a pszichológia módszertani bázisát hasznosító elemzés előtt Constantin Vică A bizalom és a webes technológia című írása áll. A digitális maszkokat működtető, a fikcionális identitás színrevitelét ünneplő cybertér olvasása során a téma átláthatatlanságával kell szembesülni. Vică konklúziói evidenciának is tűnhetnek, és bár a terület fontos elméleti szövegeinek következtetéseit használja, a természetesen adódó közgazdaságtani vonatkozásokat sem nélkülöző virtuális tér bizalmi hálójának felfejtéséhez egyéb aspektusok is figyelembe vehetők. Bizonyos megállapításait tekintve vázlatos, mégis tanulságos összefoglaló Francis Fukuyama könyve (Bizalom), vagy a már említett Barabási-Albert László egyik kötete (Behálózva).
A folyóirat tematikájához illeszkedő izgalmas felvetéseket tartalmaz Balázs Imre József Nemes Z. Márióval készített beszélgetése. Nemes Z. az azóta feloszlott Telep-csoport tagjaként jól ismeri az interneten szerveződő kortárs líra lehetőségeit. Tapasztalatokon alapuló felvetései közül a kánonok és kritikai kánonok felett születő vers befogadásának hatékony mozgásteréről szóló megállapításaival könnyen egyet lehet érteni. Ahogy figyelemre méltó és szimpatikus megjegyzés a kortárs líra kritikusi karaktereivel szemben támasztott progresszív elvárása, a kritikusoktól számon kért „képzőművészeti, filmes és képtudományos képzettség”.
A Korunk választott tematikája követésén túl, kulturális folyóiratról lévén szó, állandó rovataiban nemcsak az információs társadalom irányait szondázza. Érdekes írás szól a 19. századi kolozsvári sportéletről (Killyényi Andrásé), mikrotörténeti szempontrendszerű tanulmány foglalkozik az Amerikába kivándorló írekről (Szedmina Líviáé). Alapos összefoglalóban szól Miskolczy Ambrus Caragiale drámáinak és személyének politikai aktualizálhatóságáról, önrefelxív, szikár és mértéktartó visszaemlékezést jegyez a román cenzúra működéséről Dan Culcer. A Narratívák sorozat 8. kötetét átgondolt és magabiztos recenzióban ismerteti Keszeg Anna. Ő mutatja meg azt is, hogyan lehet a film megnézése nélkül is kritikát írni, eredeti elemzése David Fincher Mark Zuckerbergről, a Facebook alapítójáról szóló életrajzi filmjével foglalkozik. Zuckerberg és Fincher, két generáció, kétfajta gondolkodás, műveltség és látásmód karakterjegyeiről szóló valós és fiktív dialógusában mintha az egész netes lapszám fő elméleti irányai ütköznének össze.
A Korunk novemberi száma a választott szövegek kisebb színvonalbeli egyenetlenségei és a szerkesztés apró következetlenségei ellenére hasznos és folytatásra váró válogatás.
Kovács Krisztina
A cikket Csók Rémó festményeivel illusztráltuk.
A képek címe sorrendben: Két megabájt, Modern világ, Három generáció
Kapcsolódó anyag:
