HELYSZÍNI

Portrészobrai, festményei, grafikái és domborművei nem tartoznak egyetlen művészeti irányzathoz sem, egyedi utat követnek, harmóniára, összegezésre, emberközpontúságra törekednek.  A kolozsvári Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva termében megrendezett emlékkiállításon a húsz éve elhunyt képzőművész fontos munkái láthatók.

Modern művész – klasszikus harmónia
 

Vetró Artúr-emlékkiállítás Kolozsvárott
 

A megnyitón zsúfolásig megtelt a kolozsvári Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva terme, jelen voltak a művész családtagjai és egykori pályatársai is. Vetró András, a művész fia, aki apja nyomdokaiba lépve maga is szobrászattal foglalkozik, néhány műhelytitokba is beavatta az egybegyűlteteket.  Kiderült, hogy édesapját a nagyváradi Ady-szobor elkészítésében több irodalmi tanulmány mellett Perényi János színművész Ady-szavalatai ihlették, főként a költő Utolsó mosoly című verse.  A szobrász fia szemlélője volt többek között a Zsögödi Nagy Imre mellszobor alkotási folyamatának is, amely Vetró és Zsögödi Nagy barátságának lenyomata, hiszen egymást „püfölgetve”, korrigálva dolgoztak, így készült el a festő Vetró-portréja, aki viszont szoborban örökítette meg őt.

Édesapja munkásságát értékelve Vetró András kiemelte: „Apám az egyiptomiaktól, görögöktől, etruszkoktól tanultakat hasznosította művészetében, a tökéletes formák megmintázását, ahol a sík, avagy a lapos felület nem létezik, ily módon a szobrokból áradó kisugárzás elbűvöli a szemlélőt. Erre az igazságra igyekezett rávezetni, amire most, 64 éves fejjel kezdek ráeszmélni én is”. A tárlaton egyébként a művész özvegye, Vetró Mária is jelen volt, és köszönetet mondott a kiállítás rendezőinek, valamint azoknak, akik eljöttek megtekintetni a munkákat. Mint mondta: a teremben lévők közül sokan jártak férje műtermébe, közeli ismerősei voltak a képzőművésznek.
A kiállítás anyaga több jelentős erdélyi személyiség szoborportréját, grafikákat, rézkarcokat, festményeket, sőt, Vetró által készített ékszereket is bemutat. A munkák egyedi, kompromisszumokat nem ismerő művészi életpályát tárnak elénk.  
Tibori Szabó Zoltán, a Minerva Művészeti Egyesület elnöke a művész életpályájának fontosabb állomásait érintve hangsúlyozta : Vetró annak a művészgenerációnak a tagja, amely  a második világháború után Kolozsvárott meghatározó szerepet vállalt a Magyar Művészeti Intézet létrehozásában, és amely később a Ion Andreescu képzőművészeti főiskolán is sok fiatal alkotót vezetett be a mesterég titkaiba, hogy aztán a művésszé válásukat is szakavatottan irányítsa. Munkáit hazai és külföldi csoportkiállításokon ismerhette meg a nagyközönség, az egyéni tárlatoktól idegenkedett. Kezdetben inkább köztéri szobrokon dolgozott, neki köszönhetjük többek között a kolozsvári Bolyai János, George Coşbuc, Herbák János és Nicolaie Bălcescu, a nagyváradi Ady Endre, a temesvári Eftimie Murgu, a craiovai Tudor Vladimirescu, a bukaresti Varga Katalin- és Dózsa György-szobrokat.  Közismert munkája emellett az Eforián, a tengerparton látható Vidámság és a sepsiszentgyörgyi Integető nő elnevezésű bronzszobor, valamint az 1960-ban az aradi múzeum által megvásárolt, Kossuth és Bălcescu című alkotás.

Egyéni kiállításokkal csak öt évvel nyugdíjazása után, 1988-ban jelentkezett. Szobrászati és grafikai munkásságát 1992-ben bekövetkezett halála után 1995-ben és 1999-ben mutatta be a kolozsvári Szépművészeti Múzeum (a tárlatot követően ebből rövid bejátszást nézhettünk meg). 1998-ban a Korunk Galériában, 1999-ben a Reményik Galériában, 2000-ben a kézdivásárhelyi múzeumban, 2001-ben a sepsiszentgyörgyi képtárban, 2003-ban a temesvári Bánsági Múzeumban, 2007-ben pedig Csíkszeredában, fia munkáinak társaságában voltak láthatók alkotásai.

Tibori szerint az emlékkiállítás anyaga bizonyítja, hogy Vetró nem múló divatok és irányzatok hálójában vergődött, hanem mindig a saját útját járta, úgy alkotott egyetemes értékeket, hogy megvallott és számtalan alkalommal közre is adott művészeti látásmódjából semmit nem engedett. Szobrai, szoborportréi és domborművei nagyfokú szakmai tudásról, a szénrajzok, pasztellek jó arány-és kompozíciós érzékről, klasszikus ízlésről tanúskodnak. Forma, kontúr és sík egyaránt a maga helyére kerül ezekben a munkákban, harmóniát sugározva. A művész mindig a tökéletesre, az összegezésre, emberközpontúságra törekedett. Egyszerű, de modern művészi kifejezésmódjára, műveire nagy befolyással volt a keleti filozófia. Az 1950-es években olyan megoldásokkal kísérletezett, amelyek abban az időszakban legjobb esetben a „formalista”, „nem felel meg a mának” minősítést érdemelhették ki, de sokszor valóságos kiátkozást eredményeztek. Ekkor jutott el művészete a kiteljesedéshez, az áhított, mértéktartó harmóniához.
Vetró András összegzésképp, édesapja alaptermészetére is utalva, ekképp fogalmazott: „Ha most itt lenne – de higgyük azt, hogy ő most itt van –, nem szólna semmit, hanem csak Buddha tanítása szerint, a nagybetűs Csend útján értekezne velünk".
Az emlékkiállítást szeptember 24-ig, naponta 11 és 16 óra között lehet megtekinteni.

Varga Melinda