Onagy Zoltán

Gogol

2011. március. 04. - 05:03

(1809. április 1.–1852. március 4.)

Dosztojevszkijnek tulajdonítjuk a híres mondást, mely szerint az orosz irodalom Gogol Köpeny-ujjából bújt elő. Gogol, az orosz próza, a Holt lelkek mestere, a későbbi révült próféta.

Nyilván nem csak én olvastam, írtam róla kötelező olvasónaplót, hanem a nagy vezérlő szellemek is, az új elit, akik kiötölték, hogyan bocsássák áruba nagyapáink, dédapáink életét. Minden, ami apáinkat, nagyapáinkat mozgatta, éltette, szart sem érő kárpótlási jegy formájában jutott vissza az örökösök kezébe. Szegény anyám örömmel üzen, hogy menjünk mindannyian, de azonnal, valamennyi volt és jövendő anyagi jellegű gondunk megszűnik. Anyám nem kimondottan hívő ember. Megélte mindazt – ’41, '45, '56, konszolidáció, ’68, reformhegy reformhegy hátán –, ami ennek a szerencsétlen korosztálynak, szüleinknek, kijutott.

És mégis.

Ülnek a verandán a háromszáz kilométerről összetrombitált rokonok. Nagynénik, nagybácsik, első és másod unokatestvérek. Amennyire látom: öregek, kopottak. A nap sütött fel, a Nap, úgy érzékelik. A tolvajok, rablógyilkosok visszaadják az ellopott életeket.

Mi történjen az irdatlan mennyiségű kárpótlási jeggyel? Mert valóban irdatlan, ha minden úgy történik, ahogyan remélik. Szép legyen, és testvéries. Ne érezze senki, hogy rövidül az osztásban. Szótagolják a jogszabályt a veranda üvegfala előtt a recsegő fonott fotelokban, nehogy félreértsenek valamit. Összedugják a fejet. Van köztük huszonöt éve nem látott. Egyedül alföldi nagybátyám vág pofákat: Ugye nem képzelitek, hogy jól jöhetünk ki ebből? Nem jöttek ki jól. De jutott néhány remek, bizakodással és reménnyel teli nap, amíg nem vált egyértelművé, mi történik. Bár a szereposztás nem tiszta.

Ki volt Csicsikov? Pénzhamisító?

Megszöktette a kormányzó üde leánkáját? Később teszi?

És hogy Gogol? Halálakor még nincs negyven. Puskin (az egyik nyugalmat adó pártfogó) meghal párbajban. A másik – Belinszkij – súlyos beteg. Egyedül marad. Szemben a világgal, ami a XIX. század cári Oroszországát jelenti. Az a téveszme nyúzza, hogy írásaival árt az egyháznak, a cárnak. Reggel-este (és ami a reggel és az este közt van) imádkozik az égiekhez, hogy bocsássanak meg neki képzelt vétkeiért. Úgy tűnik, nem bocsátanak meg, mert Gogol egy kolostor tövében – ima közben – éhen hal. Nem tudja, tagadás nélkül aligha születik érvényes irodalom.

Nyikolaj Vasziljevics Gogol (Szorocsinci, 1809. április 1. – Moszkva, 1852. március 4.) ukrán származású orosz író. Az orosz irodalom klasszikusa, az orosz széppróza és drámairodalom egyik legnagyobb hatású alakja.

Prózai művek