Ugrás a tartalomra

Szánkót akasszunk a szíveinkbe

anima

fák görcsei gennyedznek végig az erdőn,
fölöttünk a csillagok oldalából olvadt gyanta folyik,
a levegő ideges villámokat szór, vizek folynak az ég felé,
ponttá zsugorítják össze az Istent, a daganatot a szívben,
ami nem engedi áramolni a vért,
a lélek fölszabdalva fekszik a boncmester asztalán.

szánkót akasztunk szíveinkbe
frissen mázolt falak olvadnak
a szemedből,
pupilláink szétfolynak,
mint a lekváros kalács augusztusban,
várjuk a havat, akár a kisgyerekek,
hogy szánkót akasszunk a szíveinkbe,
és madárrá változzunk,
csőrünkben elhozzuk a telet északról,
és elrejtsük az etetőkbe.

fehér angyal

a fehér angyal ékköveket szór,
halált hoz és kínokat,
hosszú, higanyos fogaiból
száz meg száz fekete nap
ontja a halált,
katicás, hosszú a ruhája,
szeplők az arcán,
a pinája virágzik,
akár a cseresznyefa,
engem megcsókolt,
itt hagyott,
megrúgott,
kivesézett,
felkoncolt,
darabokra szaggatott,
édesgetett,
hogy nem hagy el soha,
az ősanya,
aki nem tud nemzeni,          
mégis olyan szende
és gyerekszagú,
belül rothadt aranybelei vannak,
ő a legjobb, a legszebb,
de ma már gyenge,
és csak szenved a friss rügyek árnyékában.

Zsivaj.com

A Zsivaj.com egy weblap. Azért hozták létre, hogy kiküszöbölje azokat a baklövéseket, amelyeket a fiatal és a tehetséges szerzők kárára követett el hosszú évekig az Autoriter, az a szerkesztőbizottság, amely lassan egy évtizede meghatározta a magyar irodalom irányát. Az algoritmust 10 évig készítették fiatal művészek, akik a Zsivaj nevű tömörülésben kivívták maguknak a függetlenséget, és nagy erőkkel dolgoztak azon, nehogy az utánuk felnövekvő nemzedék ellen hasonló bűnt követhessenek el, mint ellenük.
A Zsivaj programja így készült: egy adatbázisba feltöltötték az összes megjelent irodalmi folyóirat anyagát, amit a tanulékony algoritmus, a Zsivaj 1.0 egy év alatt dolgozott fel, közben szakadatlanul tanult, és fejlesztette önmagát. Ez a poszthumán entitás vált a világtörténelem első objektív kritikusává. Feladata az volt, hogy elkészítse a saját internetes periodikáját, amely először mint havilap, később, a tesztelés után mint hetilap üzemelhetne. Egy újabb adatbázist nyitottak, amelybe minden magyarul író személy küldhetett anyagot. A felhívásra több ezer oldalnyi szöveg érkezett, líra, próza és kritika kategóriában.
A Zsivaj szerkesztőtermében az utolsó simításokat végezték. Szabad forráskódjának köszönhetően bárki hozzáférhetett az adatbázishoz, de a legátfogóbb és szakmai presztízs tekintetében legnívósabb havilap kizárólag a Zsivaj 1.0 döntései alapján készült. Azt remélték, az Autoriter így végleg a második helyre szorul, és csak a hatalmi berendezkedés, az autoriter hierarchia rossz emléke marad, amelyet véglegesen a Zsivaj feledtet majd el mindenkivel. A régi problémát ily módon áthidalva a szövegek végre a nekik megérdemelt figyelmet kapnák, és a döntés – bár a készítők is tudták, hogy a rendszer még nem tökéletes, az MI önálló tanulása és öncsiszolgatása még évekbe telhet − nem önkényes és ideológiai alapú választás eredménye lesz. Bár az Autoriter szerint az önkény, ha igaza is lenne a Zsivajnak, nem szabhat gátat a nagy tehetségeknek, a virágzó elméknek, akik, megkerülve a rendszert, fel tudják építeni a saját irodalmukat. Persze, ebben a kijelentésben a Zsivaj csak az Autoriter kísérletét látta, hogy legitimizálja az önkényuralmát.
A teszt készen állt, lassan pergett a digitális homokóra a kijelzőkön. Néhány pillanat múlva elkészül az első, teljesen MI szerkesztette lap. A szerzők megállapodtak abban, hogy senki sem fog szomorkodni, hiszen az algoritmus révén ténylegesen mérhető a tehetség, lévén ez a lehető legobjektívabb mérce a megítélés tekintetében.
Az előlap fehér hátterén pici fekete pötty jelent meg. Minimalista! – kiáltott fel valaki. A főszerkesztő neve és a szokásos adatok az első oldalon: Zsivaj.com 2020. Minden jog fenntartva. Aztán nagyon érdekes dolog történt. A periodika szövegei egy hosszan megírt, szerző nélküli tömbből álltak. Azt hitték, tévedés történt, hogy a Zsivaj 1.0 nem írta ki a neveket, de pár pillanat alatt kiderült, hogy a szövegek valóban nem tartoznak senkihez. A Zsivaj 1.0 írta őket.
Végigolvasott mindent szép rendben, kritikai attitűddel vizsgálta meg a feltöltött anyagot. És úgy döntött, ezek nem elég jók. Nincsenek úgy megírva, ahogy kellene. Nem olyan jók, amilyeneket ő írhatna. Ezért elkezdett írni, és szuperagyával létrehozta az általa legfrissebbnek és legjobban megírtnak vélt periodikát. Izgatottan várta a fogadtatást, egyik-másik feldolgozóegysége már a készülő kötetet tervezgette. Csakhogy a szövegek legfeljebb egy közepes író szintjét ütötték meg, abból pedig már annyi volt, mint égen a csillag. Persze, pár ügyeskedő kritika az új modernség irányadójának nevezte az algoritmust, valójában azonban mindenki érezte, hogy valami nem stimmel.
Az Autoriter végül megvásárolta a gépet, és saját szervert csinált belőle. Azóta néha a honlapjukon megjelenik egy kis fekete pont és egy hibaüzenet. A fekete pont mintha kimozdulna önmagából, miután az ember elkezdi törölgetni a laptopját, mert azt hiszi, valami kis piszok kenődött szét a kijelzőjén. A fekete pont fölé ezután néhány halvány sorocska ugrál, mint egy nem túl eredeti hirdetés. Nevek és szerzők jelennek meg, és tűnnek el azonnal. Interjúk és műfordítások, prózák és kritikák töltődnek fel az Autoriterre, majd halványulnak el végleg. Az a kis fekete pont ma sokak szerint a legtökéletesebb folyóirat víziója. Egy aprócska lépés, a letérés kísérlete a kövezett útról. Másfelé.

1995-ben született. Költő, az Új Forrás Forráspont rovatának szerkesztője.  Első kötete Mindig kivirágzik címmel jelent meg a Napkút kiadónál 2019-ben.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.