Böröcz András ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely az 1980-as években kezdte pályáját. Közülük sokan, felismerve a hazai valóság ellentmondásait és feszültségeit, egyidejűleg látták a korszak eseményeinek színét és visszáját, műveikben az ironikus ábrázolásmód mélyén az aktuális helyzet és az emberi létezés különös, egyszerre heroikus és kisszerű vonásait mutatták meg. A groteszk iránti érzékenységük, különös látás- és kifejezésmódjuk váratlan fordulatokat, új, a képzőművészetben szokatlan beszédmódot teremtett.