• Bene Zoltán

    Mandola története − 26. fejezet

    Gamma-hidroxi-butirát (1995–1999; 2019)

    A gamma-hidroxi-butirát, röviden GHB, közismert nevén gina a hidroxivajsavakhoz tartozó szerves vegyület, amely a természetben is előfordul; kis mennyiségben megtalálható az emberi szervezetben is, főleg a központi idegrendszerben, valamint a borban, a marhahúsban, a citrusfélékben és szinte valamennyi állati organizmusban. A laboratóriumi GHB-készítményeket a civilizált emberek elsősorban randidrogként használják. Ami annyit tesz, hogy az áldozat italába keverik. Miután a kiszemelt nő (vagy férfi) elfogyasztotta a ginával „kezelt” folyadékot, bódult, euforikus állapotba kerül, amelyben aztán jól megpocsékolják. P. terve hasonló volt, kivéve az utolsó lépést. – Bene Zoltán kisregényének huszonhatodik fejezete.

  • Pruzsinszky Sándor

    Keserű

    Két gyászhuszár koporsót hoz a manézsba. Leteszik a porondra, bejön Deddy a kis hegedűvel, és újra játszani kezdi rajta a mélabús tremolót. Bejön a porondmester is, elismerően kezet ráz a bohóccal, majd búcsúölelés következik. Piffpaff könnyezik, Deddy együttérzőn nagy pöttyös zsebkendőt nyújt át neki. A porondmester tüsszögve, ünnepélyesen megtörli a szemét, és harsogva kifújja az orrát.

  • Telitalálat

    A rendőrök szerint kilencszer gyilkolt. Az orvos szakértő állította, hogy elmebeteg, így nem börtönbe, hanem elmemegfigyelőbe került. Mindez harmincéves történet. Amikor az intézetből szélnek eresztették, azt írták a kartonjára: „pszichés zavarai fennállnak, de már nem veszélyes a környezetére."
  • Bene Zoltán

    Mandola története − 25. fejezet

    Aarhus (2001–2011)

    2019 elején például csaknem három hét kellett ahhoz, hogy elűzze a sötét felhőket, amelyek a belőle fakadó Semmi fölött gomolyogtak. Alighogy sikerrel járt, összefutott Manóval a folyóparton, s az internetes társkeresés egykori megszállottja köszönés helyett ezt a mondatot szögezte neki: − Találkoztam a csajoddal. – Bene Zoltán kisregényének huszonötödik fejezete.

  • Szilágyi-Nagy Ildikó

    Búcsú

    A következő fél évben már csak egyszer-kétszer hívta Anit. Onnan lehetett tudni, hogy mi van vele, hogy a barátnők egymás között átadták egymásnak az információt, ha valakit Dóri fölhívott. Az utolsó hetekben Dóri már senkivel nem érintkezett, csak a férje révén lehetett tudni róla valamit időnként. Hogy ezek az utolsó hetek voltak, az is telefonon derült ki.

  • Patócs Molnár János

    Csokinyuszi

    Nagypénteki látogatásunk befejezéseként a feleségem hazamenet elpityeredett. Ez még mindig jobb, mint ami bennem van: sodró űr. Ő nem tudja, meddig bírja. Annyi sem jár neki, hogy megölelhesse az unokáit? Milyen élet ez?

  • Bene Zoltán

    Mandola története − 24. fejezet

    Vigasztalan (1995–2018)

    A mindenféle eltűnések különösen foglalkoztatták 1995 karácsonyán és utána is. Egy alkalommal például arról olvasott, hogy az Urál-hegységben, a Taganaj Nemzeti Parkban néhány hét leforgása alatt többször is előfordult, hogy a túrázni induló csoportok nem érkeztek vissza, s a keresésükre indított kutatócsoportok sem találták nyomukat napokig – Bene Zoltán kisregényének huszonnegyedik fejezete.

  • Mohai Szilvia

    A legsötétebb hely

    Képes volt akár órákig ülni a kanapén, és nézni a falat. Avagy jobb esetben engem: az arcomat, a számat, a nyakamat – és állandóan lesöprögette róla a rakoncátlan tincseimet, mondván, olyan szép nyakam van, én meg nevettem, mert egyszerűen nem értettem, mi lehet szép egy nyakon –, de azért többnyire a falat.

  • Nagy Zopán

    Átjárások / Elvonat(k)ozások…

    Fél-éberség. A leíró egy óriási csoda-tavat örökölt. 313 búvár segített a víz alatti város építésében… Megannyi réteges ónix, füstkvarc és akvamarin függőkert, tintakékes, opálos folyosó-rendszer hullámozott szabálytalanul…

  • Bene Zoltán

    Mandola története − 23. fejezet

    Kietlen (2018)

    Sovány kóbor kutyák sántikálnak hajléktalanok nyomában. A hold vörhenyes, és olyan alacsonyan csüng az égen, mint még soha. A tér mégis üresnek hat. A tér, amely körülvesz, borzongott meg P., kopár, igazából nem egyéb, mint sivár pusztaság. Vagy megint nem vagyok magamnál, gondolta. A cider is elfogyott, és nincs belőle több. Előre kellett volna gondolkodni, betárazni, ami kell. − Mit ér az élet egy istenektől vagy megfontolástól üres világban? Marcus Aurelius, talán... Tényleg, mit ér? – Bene Zoltán kisregényének huszonharmadik fejezete.

  • Szekeres Sándor Gábor

    Mélyből az angyal

    A távolban egyre több ember gyűlt össze, kíváncsian várták, mi fog történni. Az angyal csak állt, szemlélődött, nézte a kopár vidéket és azon túl a zöldellő területeket, s nézte a várakozó, furcsa tömeget. Amikor már úgy érezte, eleget látott, lépett egyet, és lába nyomán kisarjadt a fű, lépett még egyet, és színes virágok bújtak ki a földből, a harmadik lépésénél pedig egy fa emelkedett a magasba.

  • Döme Barbara

    Szüret

    Előttem fekszik a szőlőtőke alatt a mózeskosárban. Gesztenyebarna haja és pufók arcocskája van. Hat hónapos. Békésen szuszog, de ha ébren lenne, akkor sem láthatna. Nézem, sírhatnékom van, de az angyalok nem tudnak sírni.

  • Bene Zoltán

    Mandola története − 22. fejezet

    Titokzatos jelek (1995)

    P. kapott egy üdvözlőlapot két héttel karácsony előtt, amire egyetlen szón kívül nem írtak semmit. Az az egy szó a Julgran volt, ami svédül karácsonyfát jelent. A címzést olyan macskakaparással írták, hogy jóformán lehetetlen volt kisilabizálni. Távolról sem kizárható, hogy egész egyszerűen téves kézbesítés történt. P. ennek ellenére titokzatos jelnek tekintette ezt is. – Bene Zoltán kisregényének huszonkettedik fejezete.

  • Oláh András

    Korlátaink

    A két gyerek közben a homokozóban játszik tovább. A kislány a mélyből nedvesebb homokot túr fel, alaposan megtömi a játékvödröt, majd egy simára egyengetett helyen kiönti. Gyors egymásutánban több formás kupacot is kialakít maga körül.

  • Szigeti Kovács Viktor

    Az eltűnt idő nyomában

    A jó öreg Martin a kelleténél nagyobbat vágott a ló farára, hogy ne álljon meg bámészkodni minden ötödik bokornál, mire az hátrafordult, és rosszallóan végigmérte az ősz lovászt. Ha te így, hát én is így, gondolhatta, majd a tőle telhető vágtában megindult előre, otthagyva Lajost és egész kíséretét. Olyannyira igyekezett, hogy még azt sem lehetett látni, hátán az óra elütötte-e már a delet, vagy csak most készült rá.

  • Bene Zoltán

    Mandola története − 21. fejezet

    Derengés (2018)

    A Bandita nevet viselő kávézóban ültek, P. cidert ivott, mint általában, Ivett fényt. Az iható fénnyel akkor találkozott életében először P., vodkát jelentett gyümölcsízű szörppel és energiaitallal dúsítva. Ivett a negyediket döntötte magába. Gyakorlott fényivó lehetett, észlelhető hatás alig mutatkozott rajta. – Bene Zoltán kisregényének huszonegyedik fejezete.

  • Gáspár Ferenc

    Álomvaló

    Onnantól kezdve cipeltem magammal Balaton-átúszásra, maratonfutásra, triatlonversenyre. Magam után kötve, magam előtt hajtva, mindenütt ott volt. Szemmel láthatóan élvezte a versenyeket, főleg az úszás tetszett neki, örömében tapsikolt mögöttem a gumicsónakban. Viszont egyre kevesebbet beszélt.

  • Bene Zoltán

    Mandola története − 20. fejezet

    Tetem (1995)

    A parton négy férfi tevékenykedett, hosszú kampóikkal előbb megcsáklyázták, majd kihúzták a formátlan jégtáblákat a sodrásból, hogy ne torlódjanak össze a híd lábánál. P. egészen belefeledkezett a látványba. Figyelte, ahogyan a férfiak nagy ügyességgel partra tornásszák a zömében piszkosszürke jégdarabokat. A sokadikkal bajlódtak már. Mielőtt a partra emelték volna, megfordították. Jól látszott az aljára fagyott tetem. Közepes termetű kutya volt, loboncos bundája jégcsapokká állt össze. – Bene Zoltán kisregényének huszadik fejezete.

  • Sztaskó Richárd

    Vázlatok

    Nálam, ha szántszándékkal metró vagy vonat elé ugranék, két levelet is találnának. Egyet a családomnak valamiféle magyarázattal, hogy miért is. A másik pedig az utasoknak szólna. Bocsánatot kérnék, amiért tönkretettem a napjukat, s miattam nem jutottak el időben oda, ahová akartak.

  • Molnár Krisztina Rita

    Egyetlen mondat

    (Lázár Ervin tolvajára)

    Dédike decemberben töltötte be a kilencvenkilencedik életévét, és hosszú élete épp annyira volt eseménydús, mint bárkié, aki élete javát a mozgalmas huszadik századi Közép-Európában élte le. Húsvétkor viszont még maga készítette az uzsonnához a zserbót, és emlékezete kristálytisztán idézte fel a múlt század kalandosabb, történelem-zilálta húsvétvasárnapjait.