• Döme Barbara

    A kövér angyal esete a Lélekszépítőkkel

    Margitka, mi lesz így veled, fordul a hitetlennek titulált asszony a másik felé. Gondolj a beteg szívedre, a magas vérnyomásodra, a megműtött forgódra! Mit csinálsz majd Kukutyinalsón, egyedül, ha rosszul érzed magad? Margitka maga elé mered, Ervin újra átveszi a szót. Nézz már rá! Teljesen egészséges, hiszen az aurája is arany. Nincs szüksége ezután orvosra vagy családra, itt vagyunk neki mi, a Lélekszépítők. A te aurád viszont csupa gonoszság, jobb lenne, ha leülnél, és kivárnád a sorodat, hamarosan te is megtisztulhatsz.

  • Bene Zoltán

    Mandola története − 1. fejezet

    Sodródás (2015)

    „Legmeghittebb pillanatait P. egy régi lány emlékével osztotta meg, olyankor melankolikusan meredt a semmibe, és elvétve keserédes mosoly jelent meg az ábrázatán. Hajszálnyit azért több volt ebben a mosolyban a keser, mint az édes, de idáig is hosszú út vezetett.” − A kilencvenes évektől napjainkig húzódó szerelem, veszteség, elmaradó apokalipszis: Bene Zoltán Mandola története című kisregényét folytatásokban, heti rendszerességgel közöljük.

  • Nagy Zopán

    Átjárások / Áthallások…

    ………………. - … - …………………….

    Titurel, az első Grál király: egykor angyaloktól, az ég küldöttjeitől vehette át a Szent Grált. Az Utolsó vacsora kelyhében (ugyebár) a Megfeszített vére folydogált. És a lándzsát is megkapta Titurel, melyet ama római „legionárius” döfött Jézus oldalába… Ecce homo! Íme, a dárda…

  • Petrusák János

    Utazó sorsok

    Csupa filozófus. Itt, körülöttem. Várjuk a sor(s)unk. Hogy jön valami, amire felszállhatunk. Mert jönnie kell. Ahogy másodpercre másodperc, aztán perc, nap, év és élet. Most mi vagyunk ott. A megállóban. Itt áll vagy száz éve. (Érdekes lenne egy megálló-történelem.) Mióta van tömegközlekedés. Állunk. Várunk. Egymásra nem nézünk, mert minek. Ki ne lógjunk már!
  • Kis Mónika

    Három próza három képhez

    Varga Tamás képeihez

    Kifogtad az összes halat a nagy, sárga lavórból, apád tapsolt, és azt mondta, versenyhorgász lesz belőled. Évente többször elmeséled… Még csak kétéves voltál, de úgy állt a kezedben a kis, műanyag horgászbot, mint apád kezében az igazi.

  • Gáspár Ferenc

    Összhang 4–5.

    A skorpió tudta, miért van itt. Először is azért, mert itt lakott. A sivatag volt a hazája, de ő ezt a kis homokdombot szerette, a kőfal mellett. A fal nem tudni, mióta állt itt, talán még a hajdani piramisépítők hagyták ezen a vidéken, talán mások. A skorpió nem foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. Őt csak az érdekelte, hogy a fal a nyári hőségben árnyékot adott, estére viszont kellőképpen felmelegedett, hogy a tövébe húzódva ne érezze a hirtelen érkező és dermesztő hideget.

  • Sárfi N. Adrienn

    Egy fényből valók

    Mennyire fura ez a gyerek, mintha nem érezne, nem látna, nem hallana, az apja meg dühöng, hogy legalább az érettségit… Vagy legalább csak egy kicsit érdekelje az, ami körülötte van. Kettyós olyan ösztönösen kallódott el, ahogy más a hozzá leginkább passzoló szakmát keresi. Egy-egy kiejtett, izzó szava felperzselte a jólét puha perzsaszőnyegeit, ahogy szinte virult benne a mindennemű súlyos elvesztések-elvesztegetések iránti közöny. Sőt, már-már elégedettség. A mindentől megszabadulni akarás csendes folyamata romba dönteni készült egy egész, eddig prosperáló arisztokrata dinasztiát.

  • Makkai-Flóra Ágnes

    Galamb

    Megrémülök. Ki tudja, hova fajulna az egész diskurzus, amiben engem ütlegelésre való hajlammal vádolnak, de íme, megmentőm, a hajléktalan felkecmereg, a metró fékez, és ő, akár egy mesteri rúdtáncos, bravúrral kapaszkodik meg a fogantyúban. Üvöltve átkozza a metróellenőröket, a kormányt, az atyaúristent, az országban és a világban elhatalmasodott káosz miatt. A terhes lány a hátát fogja, a mobilozók fél kézben tartva a szerkentyűt, hüvelykujjukkal brillírozva tovább esemeseznek.
  • Nagy Zopán

    Átjárások / Átírt írások…

    „A szomszéd banánhal” és gin-szakértő Bunuel találkozása a menazsériával: a tudat-tágító fellépéseknél használt (belső-cirkuszi) állatsereggel. Ó, korbácsolt provokáció!

  • Lajtos Nóra

    Vágányzár

    Jolánka nénivel a temetőben ismerkedett össze még tavasszal: P. a szülei sírját gondozta, Jolánka néni a férjéét. Beszélgetésbe elegyedtek, és azontúl mindig egyeztettek, mikor jönnek a sírokhoz, hogy találkozzanak. Aztán egy alkalommal megkérte őt Jolánka néni, hogy kísérje haza. P. a lakásba érve azonnal megérezte a macskahúgy-szagot, és megtalálta a kis zománcozott lábasban a szerény adag köménymagos levest. Megmelegítette, és megetette Jolánka nénit.

  • Wágner Szilárd

    Éjszakai felvétel

    Elégedetten dőlt hátra a székben. Ha igaz az információ, amit kapott, akkor olyan anyagot ad le a csatornának a következő hónapban, hogy utána saját műsort követelhet. Elutasítás esetén a konkurenciának adja el a sztorit. Nem érdekli, milyen szerződés köti ide. Ez a sztori nemcsak az ő, hanem az egész világ életét meg fogja változtatni.

  • Borcsa Imola

    Miss Jupiter

    Hol a neccem?, nézett aztán körül Elvira néni. Arra a kauflandosra gondol?, mutatott Julika a sarokba dobott nejlonzacskóra. Arra há’, kászálódott fel Elvira néni. Tudja, mi van benne? Virágföld, meg egy cserép. Átal akarom ültetni azt a virágot, nézze meg, hogy sínylődik, milyen csóré szegény, nézett sajnálkozva a göcsörtös ágú, csupasz hibiszkuszra a sarokban. Gyorsan megáztatom a földjit, s mire lefő a kávé, ejsze az ültetéssel is megleszek. Meglássák, két hónap múlva csupa virág lesz!, húzta a konyha közepébe a növényt.

  • Magyari Gábor

    Szilveszter

    Fogalmam sem volt róla, mit mondhatnék. Kellemetlenül éreztem magam a társaságában. Finom parfümillat áradt belőle, mangó és gyömbér, egy kis vaníliával fűszerezve. Szívesen megérintettem volna a puha, fehér bőrét. Végül ejtettem pár szót arról, hogy én is nemrégiben váltam el, hogy orvos vagyok egy gyermekpszichiátrai intézetben, szeretek olvasni, érdekel a pszichológia és a történelem, továbbá imádom a fantasyt. Zsanna erre mosolygott, és megkérdezte, mit gondolok a kognitív sématerápiáról.

  • Bánki Éva

    Hetvenhét szem rizs

    Reggel pontosan öt korty kávét iszom, tizenegyszer ellenőrzöm a nyílászárókat, mindig a metró harmadik kocsijába szállok, utána pedig hétszáztizenöt lépéssel érek be a munkahelyemre. Telefonos operátor vagyok: kismilliószor megkérdezik tőlem, mit csináljanak, ha beejtették a telefonjukat a fürdővízbe, ha nem működik rendesen a wifi, ha beragadt ez vagy az a gomb. Többnyire mindig ugyanazt felelem. Én vagyok a legjobb operátor a világon, semmi sem hoz ki a sodromból.

  • Frideczky Katalin

    Elázva

    Zaklatott vagy. Össze-vissza beszélsz, paksaméta levelet nyomsz a kezembe, hogy olvassam, olvassam, mielőtt bármit mondanék! Leülünk a parton, és miközben a levelet olvasom, kortyolunk bőséggel a jóféle konyakból, amit hoztál, és szívjuk egyik cigarettát a másik után izgatottságunkban. Egymás szavába vágunk, sírunk és nevetünk és ágálunk és taszigáljuk és vonzzuk egymást. Az elektromosság szikrái pattognak ide-oda.

  • Nagy Zopán

    Átjárások / Talált írások…

    (Fragmentumok, szövegroncsok…)

    Rám Nagy Zenon Netova egy ízléstelen bolond. Ő is mindig vigyorog. Fejét diadalmasan megemeli, remegteti, rángatja: Dedejó sétálni e förtelmes-remek ididőben, hurrá-ráá, ragyogó pocsolyák! – Ön a kutyaszarnak is örül? – kérdezi a narrátor. – Miért is ne, uram, ramramram – vigyorog (és fejét eszelősen remegteti)…

  • Szigeti Kovács Viktor

    Kepler távcsöve

    Nem arra volt kíváncsi, hány kerub tartja a Marsot és a Holdat, Kepler azért építette meg a távcsövet, hogy önmagát lássa minél tisztábban. Azokban az időkben még mit sem tudtak a gének titkos alkímiájáról, nem ismerték az öröklődés fogalmát, viszont a magukat felvilágosultabbnak vélt elmék szentül meg voltak győződve arról, hogy az ember a csillagok állása miatt olyan, amilyen. Johannes meg akarta érteni, miért borítják görnyedt testét folyton felfakadó, bűzös kelések, miért olyan kedvetlen a természete, és mindenekelőtt, hogy miért született félig vaknak.

  • Levelek Adynak az Irodalmi Jelen szerzőitől

    „Dermedett álom minden tettünk
    S minden álmunk egy dermedett tett.”

  • Urbán Péter

    Csempészek útja

    1940. tavasz közepe (Részlet a szerző Varjúröpte című, készülő regényéből)

    Ahogy közeledett a hajnal, és elfogyott a pálinka ereje, úgy lett egyre nehezebb az útja. Többször is megcsúszott, kétszer esett térdre, egyszer meg fenékre a fák között. Itt magasabb lett az aljnövényzet, a fák törzse meg vékonyabb, fiatal erdőbe érkezett, ez is nehezítette a haladást. Néha elgondolkodott, milyen kellemes lenne a jó, puha, langyos avaron elnyújtózni, és aludni egy-két órát. De erőt vett magán, mert tudta, ha nem pihen le, akkor reggelre már magyar földre ér, és akármilyen fáradtan is, de nyugodtan utazhat majd, akár szekérre kéredzkedik föl, akár a vonat gurítja hazáig. Otthon pedig majd alhat annyit, amennyit kedve tartja.

  • Petrozsényi Nagy Pál

    Enni, inni, aludni

    – Hagyja már a francba azt az átkozott kokaint, inkább arra feleljen, miért akarja megölni Jakab Jenő pártunk és kormányunk szeretett vezérét, Kádár János elvtársat? – fúrta tekintetét Farkasfog a jámbor művezető szemébe.

    Hohó, hát erről van szó! – halványodott el Jakab Emil. Sajnos, ez még a kokainügynél is durvább. Nem is beszélve arról, hogy még álmában sem tételezett fel Jenciről ilyesmit.