Anya, kiderült, hogy a tankör társaim dolgoznak iskola mellett. Mi lenne, ha esetleg én is mennék?
– Jó ötlet, legalább lenne egy kis plusz pénzed. Hogyan szerezték a munkát?

Félelmek
 

Mottó: A Tieid általában alaptalanok.

– Apa, olyan szívesen járnék úszni!
– Nézd meg, mikor van nyitva az uszoda, és menjél!
– Majd még gondolkodom a dolgon.

– Péter megkérdezted az uszodát?
– Nem, holnap találkozom Bélával, elmegyünk és megnézzük.

– Mi a helyzet az úszással?
– Folyamatban.
– Kérdezd meg telefonon!
– Azt úgy nem lehet…
– Miért ne lehetne?
– Nem merem.
– Miért?
– Nem tudom. És ha nem mondják meg?
– Miért ne mondanák? Hívd fel nyugodtan őket.

– Uszoda?
– Majd valamikor telefonálok.

– Anya, kiderült, hogy a tankör társaim dolgoznak iskola mellett. Mi lenne, ha esetleg én is mennék?
– Jó ötlet, legalább lenne egy kis plusz pénzed. Hogyan szerezték a munkát?
– Diákmunka közvetítőn keresztül.
– Próbáld meg te is!
– Lehet, még átgondolom.

– Na, mi újság a munkavállalással?
– Még semmi.
– Mikor mész be a munkaközvetítőhöz?
– Majd ha eljön velem valaki!
– Petikém! Apád mégsem kísérhet el!

– Elmentünk Bélával korcsolyázni, olyan jó volt! Nagyon izgultam, mert most voltam először, féltem, hogy elesem, és kinevetnek. Sajnos a kölcsönzött cipő feltörte a lábam. Azért jó lenne máskor is elmenni!
– Hát menjél Petikém!
– Mostanában Béla nem ér rá!
– Menjél egyedül!
– Úgy nem jó!

– Képzeld, bár nehezen szántam rá magam, mégis elmentem egyedül korcsolyázni, és így is jó volt!
– Na, látod!
– Csak a múltkori cipőt kaptam ismét, és most megint sántikálok.
– Miért nem kértél másikat?
– Nem mertem.
– Miért?
– Biztos nem cserélték volna ki!
– Ugyan már! Miért ne adnának, ha van.
– Igazad lehet…

– Bár aggódva, de mégis szóltam ma a cipő miatt, hogy adjanak másikat!
– És kaptál?
– Igen.
– Na, ugye!

Péter 20 éves, helyes, értelmes, jópofa, kedves, vidám fiú.