„Noha a mennyiségi növekedés nem mindig arányos a minőségi fejlődéssel, kétségtelen, hogy a koreai költészet nyitottságban is haladást ért el. Napjainkban számos könyvet és verseskötetet adnak ki akár egyetlen napon is. Kis ízelítő gyanánt szeretném bemutatni néhány koreai költő versét.” – Gil-Won Lee esszéje.

 

 

 

Gil-Won Lee

A koreai költészetről

 

A hangul keletkezése, koreai reneszánsz

Még manapság is rengeteg nyelven beszélünk a földön, bár számuk a kutatásoktól függően változik. A XIX. században, mikor a nyelvek kutatása megkezdődött, nagyjából 5800 – 7000-re lehetett becsülni a világ nyelveit. Azonban a XX. századra ez a szám 2500-ra csökkent a „bekebelező” világnyelveknek – mint például az angol és a spanyol –  köszönhetően. Közülük is csak mintegy 600 van általánosan használatban. Mi több, ezek közül is mindössze 60 nyelvnek van megfelelő írásbelisége. Valószínűsíthető, hogy a saját írásbeliséggel nem rendelkező nyelvek egy évszázadon belül el fognak tűnni. A legtöbb írással rendelkező nyelv jelei hieroglifikus karakterekre épülnek.

    A hangul, a koreai ábécé, azonban nem hieroglifikus elemekből áll, mint a kínai írás, hanem fonetikus karakterekből, melyek a hangzásra épülnek: fonetikusan kiejtve úgy fejezik ki a szavakat, ahogy hangzanak. A hangult Nagy Sejong király alkotta, aki a Joseon dinasztia negyedik királya volt.

Nagy Sejong király (1397-1450) 1418-ban foglalta el a trónt. Megalapított egy tudományos intézményt, a Jip-hyeon-jeont 1420-ban, hogy ott különféle kutatásokat végezzenek, és tegyék azokat közzé. Nemcsak az irodalmat támogatta, de a művészetek egyéb ágait is, így a zenét és a képzőművészetet; összekapcsolta a zenei jegyeket a klasszikus koreai zenével, és így tovább. A hangul-t szintén a Jip-hyeon-jeon-ban alakították ki. Ez egyike volt Nagy Sejong király legnagyobb eredményeinek.

Tekintve, hogy Nagy Sejong király az 1400-as években tevékenykedett, vagyis a nyugati újjászületéssel egy időben, nevezhetjük ezt az időszakot koreai reneszánsznak.

A hangul kiáltványának bevezetőjében, a Hun-min-jeonk-eum-ban ezt olvashatjuk:

„Amennyire különbözik a koreai nyelv a kínai nyelvektől, olyannyira kevés az egyezés a nyelven belül is. Így népünk alig tudja megértetni magát, noha lenne mondanivalója. Megszánván őket, huszonnyolc betűt alkottam számukra, hogy elsajátítva azokat könnyedén használhassák mindennap.”

A Hun-min-jeonk-eum bevezetője világosan kijelenti: „Akár állati hangokat is ki lehet velük fejezni, ha gyakorlatot szerzünk a használatában.” Milyen csodálatos alkotás hát ez!

A magánhangzókat és a mássalhangzókat egybevéve a huszonnyolc betű a következő:

Kezdő fonémák (mássalhangzók): ㄱ ㄴ ㄷ ㄹ ㅁ ㅂ ㅅ ㅇ ó ㅈ ㅋ ㅌ ㅍ ㅊ ㆆ ㅎ ㅿ
Középső fonémák (magánhangzók): ㅏㅡㅣㅗㆍㅜㅓㅛㅑㅠㅕ
Végző fonémák (mássalhangzók, a kezdő hangokon kívül): ㄱ ㅇ ㄷ ㄴ ㅂ ㅁ ㅅ ㄹ

A mássalhangzók formája a nyelv és az ajkak állását utánozza, amint kiejtjük a fő mássalhangzót. Az ábécé három jele (ㆍㅣㅡ) az a három alapbetű, melyekből az összes magánhangzó épül, s jelentésük az ég, az emberek és a föld: a pont jelenti az eget, a függőleges vonal az emberiséget, a vízszintes vonal pedig a földet. Az összes magánhangzó jele e három alapformának a kombinációja.

A hangul ezt a huszonnyolc betűt kombinálja. Négy betű (ㆆㅿóㆍ) viszont már nem használatos. Az, hogy Korea internetes nagyhatalom lett, nem kis mértékben a hangul egyszerű szerkezetének köszönhető. Olyan könnyű és kényelmes, hogy néhány kutató rácsodálkozik: „Nagy Sejong király talán megsejtette az információs technológiák világát hatszáz évvel ezelőtt.”

 

A koreai költészet kezdetei

 

A középkorban a legtöbb országot Ázsiában is, az európai államokhoz hasonlóan, katonai erővel kormányozták; Koreát ellenben ebben az időben civil hivatalnokok irányították. Aki miniszter akart lenni, annak át kellett mennie az állami vizsgán, melyben egy megadott címre kellett verset költeni. Aki jól meg tudta írni a verset, kormányzati hivatalnok lehetett. Megbecsülték azt, aki jó verseket tudott írni, mert az rátermett a kutatásra, és ugyanakkor mélyen elkötelezett az ország vagy az élet iránt. Ez a rendszer a Joseon dinasztia több mint ötszáz évén át működött. Ennek megfelelően az irodalom elkerülhetetlenül előfeltétele lett annak, hogy valaki a nemzet vezetője lehessen.

Talán ez vezetett ahhoz, hogy a koreai irodalom a virágkorát élte ötszáz évvel ezelőtt. A hangul létrehozásának köszönhetően az irodalom, melyet addig csupán a kínai írásjeleket használó, magasabb társadalmi osztályba tartozó emberek élveztek, elterjedhetett a köznép körében is. Nagyon sok népszerű regény, mint a Chun-hyang története vagy a Hong Gil-dong története, elkezdte bírálni a közembereket, gúnyolni a társadalmat, vagy felvilágosítani az embereket.

Elkezdett terjedni a shijo, egy hagyományos koreai költészeti forma, mely három sorból áll. Kínai jelekkel írt verseket is hangulra fordítottak. A költészet, mely a nemesi rétegekből indult, vezető szerepet kezdett játszani az irodalomban, hogy felvilágosítsa az embereket. Íme, egy példa a shijo-ra:

 

Yang Sa-eon

Nem számít, a hegy milyen magas, csupán egy hegy a menny alatt.
Mássz fölfelé, és folytasd az utad, s eléred a csúcsot.
De senki nem mássza meg, csak sóhajtanak, hogy mily nagy a hegy.   

          

Nagy hangsúly van a hangzáson és a ritmuson. A shijo hagyományos koreai versforma, mely finoman és szövevényesen foglalja magába mindazt, amit a szerző kifejezni szándékozik három sorban.

A koreai költészet védve volt a változásoktól kicsit bő száz évvel ezelőttig, attól fogva azonban igencsak próbára lett téve, ugyanis 1876-ban Korea megnyitotta kapuit a világ előtt, és a legkülönbözőbb kulturális és irodalmi hatások áramlottak be az országba. A hagyományos koreai költészet óhatatlanul változásokon ment keresztül, melyek a modern költészet kialakulásához vezettek.

 

Korea költészete napjainkban

 

Általánosan elfogadott, hogy a modern koreai költészet kezdete 1908. Choi Nam-sun 1907-ben megalapította a Shin-mun-gwan-t, egy kiadó társaságot, és 1908. november 1-jén közzétette egy havi folyóirat, a Fiúk első kiadását. Ebben jelent meg A Naptól a Fiúknak című verse, a legelső új stílusú költemény, melyről mindenki elismeri, hogy a koreai költészet megújulásának kezdete.

Choi Nam-sun:

A Naptól a Fiúknak (részlet a költemény elejéből)

 

Huss, huss, morr, csitt és csatt.
Nekirontás, megtörés, visszaroskadás.
Mi ez? Hogyan mersz lenni
Égnyi magas hegy, háznyi nagy szikla?
Akár fennhéjázás, akár sem,
Ismered gigászi erőmet!
Nekirontás, megtörés, visszaroskadás,
Huss, huss, morr, csatt és bumm.

Huss, huss, morr, csitt és csatt.
Semmitől sem félek.
Kiknek látszólag végtelen erejük s hatalmuk van,
Előttem dermedtek.
Még a föld leghatalmasabbja
Sem lehet elég dölyfös
Hozzám, hozzám képest, és előttem.
Huss, huss, morr, csatt és bumm.

 

Choi Nam-sun egészen szabadon írt, csupán a kifejezni vágyásával összhangban, ahelyett, hogy beszorította volna magát a shijo hagyományos három sorába. Ebben a költeményben, A Naptól a Fiúknak-ban a chel-seok-kal (Hangutánzó szavakkal. Megj.: szerk.) a tenger hullámzást akarta fonetikusan kifejezni, kihasználva a koreai nyelv egyedi, sajátos erényeit – ez abban az időben példátlan volt.

Mindemellett a koreai irodalom szakadatlanul nehézségekkel küszködött a megújulás száz évében. Nyolcvan évvel ezelőtt, mikor a korai modern versek születtek, a koreai költőknek vissza kellett fojtaniuk a haragjukat, melyet az akkori nemzeti megpróbáltatás váltott ki: a Japán birodalmi kormány ugyanis 1908-ban elfoglalta Koreát. A gyarmati uralom harminchat évig, 1945-ig tartott. Ebben az időszakban a koreai költők sovány vigaszt találhattak hazájuk bánatáért és megpróbáltatásaiért néhány földalatti irodalmi megmozdulásban, olyan körülmények között, hogy az anyanyelvük használata is tilos volt. Yun-Dong-ju, aki nemcsak Koreát, de Japánt és Kínát is nagyon szerette, csak az után publikálhatta verseit, hogy kiszabadult a börtönből Japánban, huszonegy éves korában.

Yun Dong-ju:

Előszó

Fölnézhetek a mennyekbe, míg meg nem halok
Egy szikrányi szégyen nélkül
Mióta a szél suttog a levelekben
Én csak gyötrődtem
A csillagok daloló szívével
Szeretem majd mindazt, mi halandó
És az úton, mely előttem áll
Végigmegyek.

A szél ma éjjel is megérinti a csillagokat.                   

 

Ilyen költők voltak még: Choe Nam-seon, Lee Gwan-su, Ju Yo-han, Kim So-wol, Han Yong-wun, Oh Sang-sun, Byeon Yeong-ro, Bak Jong-hwa, Hong Sa-yong, Lee Sang-hwa, Lee Jang-hi, Bak Yong-cheol, Kim Yeong-rang, Jeong Ji-yong, Bak Sang-yong, Lee Sang, Kim Gwan-seop, Lee Yun-hwa, Shin Seok-jeong, No Cheon-myeong, Lee Yuk-sa, Kim Gi-rim, Yu Chi-hwan, Seo Jeong-ju, Baek Seok, Kim Hyeon-seung, Shin Seok-cho, Yang Myeong-mun, Bak Nam-su, Bak Mok-wol, Bak Du-jin és Jo Ji-hun, s végül Yun Dong-ju, aki képviselte a költő-kört abban az időben. E korszak koreai irodalma a mai napig értékálló.

Mindemellett Korea a felszabadulás után, 1945-ben kettévált Észak- és Dél-Koreára, s különböző értékrendet és irodalmat alakítottak ki maguknak más-más politikai rendszerben. Dél-Korea jelentős fejlődést ért el a liberális demokrácia rendszerében. A másik oldalon Észak-Korea mindent megtett, hogy a társadalom gondolkodását uniformizálja. Következésképpen, bár mindkét ország lakossága ugyanahhoz a népcsoporthoz tartozik, s ugyanazt a nyelvet beszélik, a végletesen eltérő irodalmi nézetek miatt szinte lehetetlenné vált az irodalmi kapcsolat a két állam között.
Dél-Koreában, ahol az emberek a lehető legteljesebben élvezhetik a szabadságot, nagyjából kilencven költő határozta meg a koreai irodalmat az 1945-ös felszabadulástól a koreai háború 1950-es kitöréséig. Például: Seo Jung-ju, Gu Sang, Kim Nam-jo, Kim Su-yeong, Kim Yun-seong, Kim Jong-mun, Kim Chun-su, Bak In-hwan, Seol Chang-su, Jo Byeong-ha, Han Ha-wun és Mun Deok-su.

A két Korea közti különbség még nagyobbra nőtt a háború befejezése után, mikor megszigorítottak minden kommunikációt. Hadd mutassam be Seo Jung-ju Egy őszirózsa mellé című versét. Ez a költő annyira híres Korea-szerte, hogy azt mondják: „nincs költő, akire ne lett volna hatással.”

 

Seo Jung-ju:

Egy őszirózsa mellé

Virággá szeretgetve az őszirózsát
A kakukk kiabál talán
Egész tavasz óta

Újra, virággá szeretgetve az őszirózsát
Mennydörgés robajlik
Fekete felhők hátán.

Réges-rég, az ifjúság elmúlt útján
Szíved szerelemben s vágyódásban bágyadt
Most kivirultál, akár a húgocskám

A tükör előtt ácsorogva.

Kényszerítsd sárga virágaidat
Melyek elfagyhattak volna múlt éjjel;
Akárcsak másnap a húgocskám,

Nem lelek nyugtot éjszaka. 

 

1960 után a dél-koreai költészet szerencsésen szabad maradt. Körülbelül háromszáz költő alkotott akkor, akik ma is képviselik a koreai költészetet. Ők többek között Kim Hu-ran, Mun Hyo-chi, Oh Sae-young, Yoo An-jin, Heo Yeong-ja, Bak Je-cheon és Gang Hi-geun. Következzék a Szökőkút, Kim Hu-ran-tól.

 

Kim Hu-ran:

Szökőút

A napfényben
ezüst halak százai
rajzottak keringőben.

Ahogy a szél játékosan
felborzolta a színét,
kacagást szitált
szertehintve.

Az egész földet átszínezte
a ragyogó szivárvány.

Pislogva vizes pillákkal
csinosan, szégyellősen,
homályos eső permetében

te vagy
a város
májusi menyasszonya.               

 

Yoo An-jiné a következő vers, a Tavaszi esővel telt táska, melyben a költőnő megfogalmazza reményét, hogy mint a tavaszi eső, úgy fog segíteni valakinek a vér, amit adott. Jól megfigyelhetők benne a hasonlatok és a metaforák, melyek igen hangsúlyosak a koreai költészetben.

 

Yoo An-jin:

Tavaszi esővel telt táska

320 ml-es táska
Teli a vérrel, amit adtam
Hogy tavaszi eső lehessen valakinek, akit nem ismerek
Hogy teste minden szögletébe és porcikájába beáramoljék
Remélve, hogy a szárazat megnedvesíti, s új szövetet növel

Nem igaz, nem igaz
Ez az ön-sebző vágy, hogy ömöljön a friss vér – az én pusztító hajlamom
Mely talán még beszennyez valaki ártatlant
Félve szántszándékkal, nem tudva tudatlanul
Szivárogva vágyva, hogy újraéljem ezt az áprilist
Mert ez a fajta képtelenség minden, amire képes vagyok.

 

1970 után a koreai költészet mennyiségileg oly mértékben megnövekedett, hogy már számba sem tudjuk venni a költőket. 2010 januárjában a Koreai Írószövetség regisztrált tagjainak száma több mint 5000 volt, beleértve Kim Nyeong-yunt, Heo Hyung-mant, és jómagamat is. Noha a mennyiségi növekedés nem mindig arányos a minőségi fejlődéssel, kétségtelen, hogy a koreai költészet nyitottságban is haladást ért el. Napjainkban számos könyvet és verseskötetet adnak ki akár egyetlen napon is. Kis ízelítő gyanánt szeretném bemutatni néhány koreai költő versét.

 

Yoo Ja-ho:

Egy őszi dal

Taníts meg elveszíteni.
A gyümölcsök bölcsessége mentén
Ahogy lehullanak
Hirtelen ez az ősz
Rám helyezi, mint kegyelmet
Az élő tudást, hogy
Elveszíteni
Sokkal értékesebb
Mint megtartani.
Taníts elindulni.
Mennyivel ragyogóbb
Elmenni,
Mint maradni.
Legyen minden rejtek,
Amit a vándormadarak hagynak
Maguk mögött e sötétlő mezőn
Becsületérméje
Az ígéretnek.

Heo Hyung-man:

Nyárvég

Egy szúnyog repül igen alacsonyan
Egy röpke pillanat, és már beborult
Egy fenyőfa, félúton föl a hegynek
Bennrekedt a fekete felhőben
Nyugtalanul, a föld madarainak
Hangja mind egyszerre fölszáll,
Csatlakozik a szél erős fúvásához

Több a napoknál, melyeket éltem
A napok, amiket még talán élni fogok, még kurtábbak lesznek
Minden élő az egekben
Visszasiet a földre

Gil-Won Lee:

Önarckép

Késpengét
Melenget a keblén.
A késpengét, mellyel levágja mindazokat,

Akik megtámadnák,
Minden nap megfeni.
Kiköszörüli,
Míg a penge éles lesz, kékes,
Mondván, ez az egy, ami megvédi.
Később azonban
Mikor eljön az ideje a harcnak,
És tényleg használni kellene,
De – a világért sem, habozik,
És a saját mellébe vájja
Önmagába vésve sebet.

Él,
Rejtegetve a késpengét,
Melyet képtelen használni.

 

 

Kapcsolódó az Irodalmi Jelenen: 

Weiner Sennyey Tibor: Kelet az Kelet - Lee Gil Won versei elé

 

Kapcsolódó irodalom:
-    The Death of Minor Languages (A kisebbségi nyelvek halála) Yu Seok-hun (a Koreai Egyetem Nyelvészeti Tanszékének professzora)
-    Problems and Prospects of Education of Korean Language (Problémák és kilátások a koreai nyelv oktatásában) Bak Gap-su (A Szöuli Nemzeti Egyetem professzora)
-    New Methodology of Education of Korean Language (A koreai nyelv új módszertana és oktatása) Nemzetközi Oktatási Központ, Kyung Hee Egyetem
-    Great Dictionary of Korean Poetry (A Koreai Költészet Nagy Lexikona) Gu Sang, Mun Deok-su (Eulji Kiadó Vállalat)
-    Looking into the Poems and Life of Yun Dong-ju (Yun Dong-ju élete és költészete) Nam Song-u (Kiadó Tanszék, Pukyongi Nemzeti Egyetem

 

(Fordította: Stenszky Cecília. Fotók: Kertész Balázs (Dél-Korea, 2010.) Szerkesztette: Weiner Sennyey Tibor)

 

Gil-Won Lee a dél-koreai Yonsei Egyetemen diplomázott, és mint költő az „Poetry Literature” című havilapban mutatkozott be. Kitüntették az 5. Cheon Sang-byeong-díjjal, a 24. Yun Dong-ju Irodalmi Díjjal, és a Koreai Köztársaság Elnöki Díjával irodalmi tevékenyégéért és a koreai irodalomért végzett munkájáért. 2009-ben a koreai PEN elnöke lett, előtte a Koreai Központban számvevő, igazgató, a tervezőbizottság tagja és alelnök, valamint a havi PEN-Irodalom szerkesztője. Tíz alkalommal vett részt a Nemzetközi PEN Konferencián, a Koreai Központot képviselve.
A PEN-beli aktivitása mellett a Szöuli Irodalmi Ház igazgatója is. Kötetei: Hahoe-maszkos önarckép (Hahoe Mask Self-Portrait), Elmélkedések Ginkó-diókon (Meditations on Ginko Nuts), Ücsörgés egy tojáshéjon (Sitting on an Eggshell), Egy reggel fa képében (One Morning as a Tree), Haeiri költemények (Haeiri Poems), Gil-Won Lee versei (Poems of Lee Gil-won), Naplemente (Sunset Glow) - Ez utóbbi kettő verseinek az angol fordításait tartalmazza.