„A város nem úgy él, ahogy a Tisza vagy a növényeim”

Egy olyan prózaírónő beszélt már elkészült és még megjelenés előtt álló műveiről a Könyvfesztiválon, aki nem szerepel gyakran rendezvényeken és nem áll a figyelem középpontjában. Holott hangja egészen egyedi a kortárs magyar irodalomban, s még a könyvvideo műfajába is belevágott. – Halász Margit a fesztiválon.

„A város nem úgy él,

ahogy a Tisza vagy a növényeim”

Halász Margitnak két kötetét is bemutatta a Geopen Kiadó a rendezvényen: a Gyöngyhomok és az Éneklő folyó az írónő „szociografikus” ihletésű regényei, melyekben alföldi történetek, meseszerű legendák, misztikus szálakkal átszőtt históriák elevenednek meg.

Rácz I. Péter kérdésére, amely a legendák eredetiségét firtatta, Halász Margit elmondta: gyűjti a történeteket. A múzeumok helyrajzi anyagának kutatása kevésbé izgalmas fázisa a munkának, inkább azt szereti, amikor híre megy egy-egy faluban, hogy itt van egy író, akit nagyon érdekel ez vagy az, s gyakran lelkesen felkeresik őt, hogy meséljenek, elmondják „az igazi” történetet. Mégis inkább a mellékesen elejtett mondatokból, történetekből áll össze a felhasználható alapanyag – mesélte Halász Margit, s jellemző az is, hogy mintegy „génkezeli” ezeket a legendákat. „A terveimhez igazítom, úgy metszem a fát, hogy nekem tetsző módon adja az árnyékát.”

A műhelymunka kérdéseit firtatva nem véletlenül tért ki a kérdező Rácz I. Péter az írónő internethez való viszonyára. Míg egészen tavaly októberig idegenkedett a netes jelenléttől – vallotta be Halász Margit –, addig idén már számos új olvasót hozott neki a Facebook, képekkel kiegészített úti beszámolói pedig irodalmi portálokon jelentek meg. Ráadásul, mint szavaiból kiderült: új műfajjal kezdi meghódítani a legnagyobb videomegosztót. Bár művei megfilmesítésének volt előzménye (egyik novelláját filmre adaptálták, illetve készültek elbeszéléseihez videoszpotok), véletlenül bukkant rá Czakó Ferenc homok-animációira, és felfedezte, hogy a képzőművész Vihar című munkájának számos motívuma emlékeztet a Gyöngyhomok világára. Így kezdődött együttműködésük, melynek kézzelfogható (azaz nézhető) eredménye hamarosan fent lesz a Youtube-on, amelyhez az írónő angol nyelvű hangalámondást is tervez. Addig is ajánlható az Éneklő folyóból készült video, amely az árnyjátékot használja fő vizuális elemként.

Táj és város viszonyában Halász Margit egyértelműen a tájban látja a sokszínűséget, a város szerinte jó, ha két színnel dolgozik. Ennek az sem mond ellent, hogy jó ideje „urbánus életet él”. Tudatos írói eszköze-e Halász Margitnak, hogy a táj élő szereplő a műveiben? – kérdezte Rácz I. Péter. „Mert így is gondolom, hogy él a táj – a halak, a folyók, a fák”, fogalmazta meg az írónő természetszeretetét, amelyet a városban jobb híján a kertjében tud kamatoztatni. „De a város nem úgy él, ahogy a Tisza vagy a növényeim”, mesélt tovább a tájhoz fűződő viszonyáról, épp oly megkapó képekben, mint műveiben, mondataiban.

Az alföldi tanyavilág közelében felnövekedett írónő eddig mindig a Kiskunságra tért vissza művei „alapanyagához”, ezért most úgy döntött, hogy következzenek a hegyek. Készülő regénye egy mátrai szénégető fiú életét beszéli el, akit elvisz Budapestre, majd Európa más városaiba is. A regényben a fiú személyiségfejlődésének lehetünk szemtanúi, nem utolsósorban az élet teljes kiszámíthatatlanságának. Míg a Gyöngyhomokban a Rózsa Sándor-mítosz kelt életre, addig Vidróczki Mátyás története sokban Ludas Matyi-szerű.

Az interneten fellelhető, szépszámú olvasói visszajelzés szerint leginkább az elbeszélésekben bujkáló iróniát, szarkazmust kedvelik az olvasók, említette Rácz I. Péter. Ezt Halász Margit annak a világlátásnak tudja be, mely szerint a lélek örömre született, hiába alapvetően a küzdelmek, gyötrelmek jellemzik mindnyájunk életét, az öröm lehetősége mindig ott van benne. Ha a híradó jeleníti meg az alföldi kistérség nyomorát, abban csak tragédia van. „Én a szépséget keresem benne” – mondta Halász Margit, és búcsúzóul az Éneklő folyóból olvasott fel egy részletet.

Szöveg és képek: Laik Eszter

Halász Margit Éneklő folyó című regénye különdíjat nyert az Irodalmi Jelen által  2004 novemberében meghirdetett 40 000 dolláros regénypályázaton.