Három férfi, három mű – Nyári könyvajánló

Ha a forróságban sem hagy el olvasási kedvünk, három fiatal magyar szerző művét is érdemes kézbe venni. Groteszk, csibészség, humor és mirelit: Balogh Robert, Inkei Bence és Csabai Márk.

Három férfi, három mű

– Nyári könyvajánló

Balogh Robert: 3 percesek

A kötet alcíme szerint Hommage à Örkény, de a novellákban megvalósuló ötlet a százéves születési évfordulótól függetlenül rendkívül szórakoztató és működőképes. Ki ne emlékezne Örkény egypercesei közül az Apróhirdetésre, vagy a Budapest címűre, melyben a pusztulás romjain az élet első jeleként egy hirdetési cédula bukkan fel („Hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné”).

Ezek vagyunk, mi, magyarok – mondta el Örkény egykor az egypercesekben, „hát ez van ma” – festi meg Balogh Robert a 3 percesekben, melyek zöme valós apróhirdetések alapján született. A hirdetések maguk a novellacímek, s hogy mennyi abszurd, groteszk, mulatságos, megdöbbentő dolgot vagyunk képesek hirdetni, az leginkább így csokorba gyűjtve és novellákká alakítva lepi meg az olvasót. A történeteket az író kerekítette a hirdetésekhez, és vagy egy egyes szám első személyű elbeszélő tárja fel a megjelentetett aprók hátterét, vagy egy narrátor kommentálja azokat.

Természetesen kevésbé kiművelt fők szólalnak meg a történetekben, a szánandó együgyűségtől a tahóságig terjedő széles nyelvi és stiláris skálán. Parti Nagytól már ismerősek lehetnek e monológjátékok, de Balogh Robert annyi egyéni színt, ötletet, és nem utolsó sorban örkényi groteszket csempészett a szövegekbe, hogy egytől-egyig újszerűen hatnak. Van itt strucckolbász, ötven százalékos havi kamat, intellektuális állásnak álcázott szexmunka, degupároztatás: a fő, hogy a hirdető sikerrel megszabaduljon, megszerezze, átpasszolja, rásózza… kire? Az örök áldozatokra, talán éppen ránk, vagy azokra, akiken kacagunk, mert olvasóként sikerülhet csak biztosan e magabiztos, győztes felülemelkedés – ezért (is) jó a 3 perceseket olvasni.

(Noran Libro Kiadó)

Inkei Bence: Mirelit

Igazi jó fagyasztós olvasmány a forróság idejére: a főhős hibernáltatja magát! A szerző pedig e regényével olvadt ki az írói hibernációból: korábban találkozhattunk már egy-két novellájával a Körképben vagy az ÉS-ben, de aztán az újságírói pálya felé kanyarodott, zenekarozott, és azt a „multifunkciós” fiatal, városi értelmiségi (alkotó)létet élte, melynek jellemzői e regényben is visszaköszönnek. Számos utalás mellett, melyek nagyon is kijelölik az események helyét, idejét a mai Budapesten, még akkor is, ha a kerettörténet éppenséggel sci-fi-szerű álomvilágot teremt.

Gömöri Gergely szerelmi bánatában dönt úgy, hogy „tartósítva” vészeli át a barátnőjével való szakítást követő egy évet, mert bizonyára elviselhetetlen lenne másképpen. A regény valójában az ő szenvedéstörténete, de nem kell megrémülni: rengeteg humorral, groteszkkel, iróniával fűszerezve. A probléma éppen az: vékony a mezsgye a szenvedés és a szenvelgés között, s Gömöri Gergely valójában ez utóbbit űzi mesterfokon. Igazi testi-lelki hipochonder, betegségei és az orvosi vizsgálatok az egyik legfőbb szerkezeti „kellékei” a műnek, továbbá az állhatatos próbálkozások Zsófi visszaszerzésére. A főhős lelkialkatát jobban megismerve az olvasó már egy pillanatig sem csodálkozik, hogy ez a szegény Zsófi lelépett: Gömöri Gergely mellett nem lehet könnyű az élet. A sztori tehát egyszerű, és a kivitelezés is ehhez idomul: különösebb lélektani mélységek nélkül inkább a felszínen szánkázunk (ha már jégről van szó), s a szerző is inkább a verbális szellemességek, a retró-jártasság és a trendesített nosztalgia terén csillogtatja a tudását. Ahogy a legtöbb harmincas, populáris szerző művein, úgy a Mireliten is rajta hagyja nyomát a stand-up comedys jófejkedés hangulata, de egy könnyed nyári olvasmánynak jó szívvel ajánlható, mert azért ez nem műanyag.

(L’Harmattan Kiadó)

Csabai Márk: Egy csibész naplója

A cím alapján arra gondolhatnánk, a fiatal szerző műve a pikareszkregény feltámadásának reménysége, de inkább a komikus krimi műfajába sorolhatjuk. Annyiban azonban igaz a klasszikusokkal való kapcsolat (a fülszöveg Heltai Jenővel rokonítja a stílust), hogy jól kitapintható a „csibészség” fogalmának átalakulása a „boldog békeidőkhöz” képest.  Hogy milyen egy mai csibész, például a Csabai Márk által megformált? Pörgős nyelvű, szarkasztikus, bevállalós, odamondogatós, természetesen van humora, és mindemellett megőrzi valamelyest naivitását, hiszen anélkül nem működne a történet.

A mi csibészünk, Viktor, a szervezett bűnözés hálózatába csöppen bele azáltal, hogy együtt kell működnie a rendőrséggel (máskülönben mehet a hűvösre). Az akció során, melynek lényege egy nemzetközi droghálózat leleplezése, számos kalandban lesz része és megismeri a keményfiúk világát, igazán közelről pedig egy Rikki nevű „vadállatét”. A humor épp az alvilág keménységének bemutatásából ered, például olyan kincsekre lelhet az argót/szlenget (Heltai idejében még „jassznyelvnek mondták) szívesen gyűjtő olvasó, mint a „flamózik”, a „snüssz” meg a „zsebdög”, melyekhez olykor magyarázatot is kapunk.

A fülszöveg szerint a szerző pincér és „hivatásos világcsavargó”; e világismeret tükröződik a történetből is, melyet tapasztalatok nélkül csakugyan nehéz lett volna így felépíteni. Ha különösebb irodalmi értéket nem is kapcsolhatunk Csabai Márk regényéhez, egy jó dramaturgiai-, stílus- és arányérzékkel összerakott, férfias kriminek kijáró dicséretet feltétlenül megérdemel.

(Ulpius-ház Kiadó)

Laik Eszter