Irodalomról nemzetközi nyelven – PEN
HELYSZÍNI
2012. augusztus 1-jétől 18-áig tartott a pécsi Zsolnay Kulturális Negyedben a nemzetközi PEN Club magyarországi szervezetének alkotótábora, melyet hagyományteremtő jelleggel először rendeztek meg tíz ország íróinak részvételével.
Irodalomról nemzetközi nyelven
Főként a kisebbségi sors teremtette meg a nemzetközi résztvevőkkel zajló PEN-tábor egyik apropóját, így ilyen téren is megoszthatták egymással tapasztalataikat a Pécsre érkezők. Az ujgur nemzetiségű, Svédországban élő Kaiser ÖzHun, kultúraantropológus, irodalomkritikus a kínai, a Barcelonában élő berber Salem Zenia pedig az algériai üldöztetés miatt hagyta el hazáját. Az emigrációval társuló kisebbségi lét mellett szép számmal érkeztek alkotók a szomszédos országokból is: Kovács Jolánka novellista, műfordító a Vajdaságból, Thiele-Csekei Enikő az ausztriai Burgenlandból, Grete Tartler romániai német költő, műfordító Bukarestből, Igor Ursenco Moldáviából, Tomica Bajsić pedig Horvátországból. Balázs F. Attila koordinátorként, Csicsery-Rónay Erzsébet és Petőcz András a magyar PEN Club alelnökeiként voltak jelen.
A csoport egy része a Zsolnay Negyedben, Márta István házigazda társaságában
Az alkotás intim, magányos tevékenység, a nyelvről nyelvre történő „láncfordítás” élménye azonban egészen közösségivé teheti. Pláne, ha éjt nappallá téve laptoppal szaladgál föl-alá az alkotó, keresi a wifi-jelet, hogy letölthesse a kolléga küldeményét, és amint kész, kiposztolhassa a Facebookra, mert egy-egy jó vers, eltalált fordítás minden ismerősnek jár. Így kelt útra a virtuális térben Grete Tartler Jeget vettem és az Első hó című verse, amelyet Balázs F. Attila fordított román nyelvről magyarra, onnan pedig Kovács Jolánka szerbre. A magyar fordítás a következőképpen néz ki:
Grete Tartler
Jeget vettem
Isten megteremtette a szíveket
hétezer évvel a testek előtt
és megőrizte őket maga mellett;
Elképzelem az Istent mint jégszekrényt –
egy halom jeget
szív és agy tartósítására
ahogy gyermekkoromban láttam
hajnalban az aszfaltra kirakva
a tejesüvegek mellett.
Anyám kezembe tett egy pénzérmét
jeget vettem, apám
dolgozni ment, kinyitottam a könyvet –
újabb forró nap,
padtársam telefonált :
tudod, X szeret,
úgy néz a szemedbe, mint a jégszekrénybe.
Fordította : Balázs F. Attila
Az egyéni alkotói múlton túl a különböző nemzetek egymáshoz való viszonyulása, konkrétan a magyar-ujgur (nyelv)rokonságot feltételező elmélet is tárgya volt a beszélgetésnek, amelyet Kaiser ÖzHun, a svédországi PEN elnöke szorgalmazott. Szélesebb fórumon szeptember végén vitatják meg az ezzel kapcsolatos nyelvészeti álláspontokat egy budapesti nemzetközi konferencián Irodalom, nyelv, nemzet címmel, ahol kifejezetten a ,,kis nyelvek” fennmaradásával foglalkoznak majd. A szervezők meggyőződése, hogy a kis nyelvek hozzájárulnak a nemzetek kultúrájának színesítéséhez. Az ezekkel történő foglalkozás, irodalmuk bemutatása segítheti fennmaradásukat. Többször szóba került a szeptemberben első alkalommal adományozandó Janus Pannonius-díj, amely főhajtás azon költők előtt, akik rákényszerülnek arra, hogy idegen nyelven alkossák meg életművük nagy részét. Minderről Tolvaly Ferenctől kaptunk tájékoztatást, aki főtitkári posztot tölt be az írószervezetben. Az írószervezeti főtitkár nemesi birtokán, a Château Visz kastélyszállóban adott díszebédet az alkotótábor részvevőinek. A közös nyelv megtalálásában Csicsery-Rónay Erzsébet virtuóz angol és francia fordítói gyakorlata mellett az esti rendszeres, ám igen kimért szabadtéri borozások segítettek hozzá.
PEN-tagok a világ minden tájáról
A műfordításokon kívül természetesen valamennyien dolgoztak a tábor ideje alatt a saját kézirataikon is. Balázs F. Attila jó szervező-szerkesztő módjára a táboron belül letárgyalta a „körbefordítások” menetét és ügyelt arra, hogy senki se lopja a napot. Ő maga Julio Pavanetti és Rade Silian verseit fordítja és adja ki év végéig. Minimal című verseskötetét pedig José Eduardo Degrazia fordítja portugálra egy brazíliai kiadónak. Igor Ursenco Petőcz András regényének orosz fordításán munkálkodik. Kovács Jolánka a Zsolnay Negyed szellemiségéből merítve írt novellát – anyagot a Zsolnay-vendégház étlapjáról is szép számmal gyűjtött.
A festői, nyugalmat biztosító környezet nagyban segítette az alkotók munkáját. Az pedig újabb inspirációt biztosított a résztvevőknek, hogy a vendégház ablakai a zeneművészetisek gyakorlótermeire nyíltak, így az alkotók reggelente csellószóra ébredhettek.
Az önálló felfedezés élményén túl Márta István, a Zsolnay Örökségkezelő NKft. igazgatója személyesen gondoskodott a kulturális kalauzolásról, hogy a részvevők minél alaposabban megismerkedhessenek nemcsak a Negyed, de az egész város kínálta szellemi értékekkel.
Az alkotótábor felbecsülhetetlen kultúrdiplomáciai hozadéka mellett hamarosan egy kiadványt is megjelentet. Várhatóan szeptember végén, az első nemzetközi konferencia idejére születik meg egy, a tizennyolc nap alatt készült műveket, illetve műfordításokat tartalmazó antológia.
Lennert Tímea
