Versumonline, a költészet univerzuma

A FUGA Építészeti Központban rendezett „lapleleplező” est vendégei erősen kicserélődtek a meghirdetetthez képest, így Vörös István mellett a betegség miatt távol maradó Lukácsi Margit, Schein Gábor és Simon Márton helyett maguk az alapító-szerkesztők: Krusovszky Dénes, Gerevich András, Nemes Z. Márió és Szabó Marcell rántották le a virtuális leplet a versumonline.hu-ról.

Nemes Z. Márió, Gerevich András, Krusovszky Dénes, Szabó Marcell és Vörös István

A honlapot indulása pillanatában meg is nézhettük a kivetítőn, és mostantól már bárki kedvére böngészheti. Mi motiválta az alapítókat, hogy a világ költészete köré építsenek fel egy küllemében máris nívós online folyóiratot? Krusovszky Dénes főszerkesztő a világlíra mostoha hazai helyzetéről beszélt, a két kiadványsorozat, mely ezzel foglalkozott egykor – a Napjaink költészete és a Lyra Mundi –, mára tetszhalott lett. Az utóbbi időben inkább csak klasszikusok újrakiadásával találkozhat az olvasó, a kortárs külföldi költők szinte egyáltalán nem jelennek meg. A Nagyvilág folyóiratban is inkább a próza dominál, vagyis hiába vannak idehaza kiváló szakértői az egyes nyelvterületeknek, nincs megjelenési lehetőség sem a periodikákban, sem kötetekben.

A Versumonline, melynek feliratát Szűts Miklós tervezte, olyan gyűjtőoldalként működik mostantól, ahonnan tájékozódhat az érdeklődő, mi zajlik a külföldi költészetben. A lap elérhetővé teszi magyar nyelven a nemzetközi irányzatok kiemelkedő alkotóinak műveit, és sok más olvasmánnyal szolgál. Az öt fő menüpontból az első alatt magukat a műfordításokat olvashatjuk; a Reflexiók rovatban kisesszéket, kritikákat, ismertetőket talál az olvasó; az Interjúk szekcióban jelenleg Csehy Zoltánnal olvasható beszélgetés, akinek Pasolini-fordítása díjat is nyert, valamint Sirokai Mátyás válaszol a Dylan Thomas 100. születési évfordulója kapcsán elindított körkérdésre. A Naprakész rovat aktuális híreket, mini-pályaképeket vonultat fel, a Műhelyben pedig műfordítók teszik közzé munkanaplóikat, jegyzeteiket. Jelenleg a Faust fordításán dolgozó Márton László jegyzete olvasható itt, ami hamarosan kiegészül a Schilling Árpád rendezővel folytatott levelezése néhány részletével – Schilling fogja rendezni a Katona József Színházban bemutatandó darabot. Krusovszky elmondta: nem nagyobb blokkokban közlik a verseket, mint a folyóiratokban szokás, inkább egy-egy művet emelnek ki, azt járják körül több szempontból, nagyobb figyelemmel. 

Igényes felület

A honlap bemutatása után munkatársait kérte meg a főszerkesztő, osszák meg az idegen nyelvű költészet hazai megjelenésével kapcsolatos tapasztalataikat. Vörös István a Pázmány Egyetem cseh tanszéke tavalyi megszüntetésének szomorú tényével kezdte, majd összegezte a fontosabb magyarországi megjelenéseket a cseh költészetből. A helyzet mostoha, még Halas, Holan, Nezval nemzedékéből is hiányoznak oszlopok – magyarázta Vörös. A kilencvenes években Tóth Lászlóval állítottak össze közösen egy antológiát (Akhilleusz és a teknőc), melybe öt cseh költő „minikötetét” szerkesztették bele. Szintén Tóth Lászlóval közös fordításban adtak ki egy Miroslav Holub-kötetet.

Vörös felsorolta azokat a kortársakat, akiket mindenképp érdemesnek tart fordításra. Petr Borkovec neve kapcsán Krusovszky felidézte egy régebbi  beszélgetését a cseh költővel, aki ismerte például anyanyelvén Borbély Szilárd és Takács Zsuzsa költészetét. Mintha ott gördülékenyebben menne a lírafordítás – vonta le a következtetést Krusovszky, de Vörös István szerint általánosságban a cseheknél sem jobb a helyzet. 

Vörös István a cseh irodalom hazai megjelenéséről beszélt

Akárhogy is, „inverz” irányban sem megnyugtató a helyzet, értettek egyet a résztvevők: Csoóri Sándor kötetei még csak-csak fellelhetők angolul amerikai antikváriumokban, de alig vannak jelen magyar költők külföldön. (Nota bene: a prózaírók közül is csak a négy-öt favorit.) Gerevich András példaértékűnek említette a lengyel Zagajewskit, a szlovén Thomaz Salamunt és a cseh Holant, akik mind ismertek nemzetközi szinten. Vörös István szerint ez lobbi kérdése – nemrég egy könyvfesztiválon húszéves cseh költő büszkélkedett Czesław Miłosz ajánlásával.

A fesztiválok terén óriási elmaradásban vagyunk – emlékeztetett Gerevich András –, Szlovéniában például minden városnak van költészeti fesztiválja. Ezeken élénk „szerzőcsere” működik, vagyis, akit meghívtak a szervezők, az visszahívja legközelebb a fogadó ország képviselőit. Magyarország kimarad ebből a körforgásból, ahogy az is probléma, hogy az alkalmanként adódó meghívásokra nem lehet itthon útiköltség-támogatást kapni – összegezte Gerevich a tapasztalatokat. Öt éve egyébként megpróbáltak megjelentetni Mesterházi Mónikával és Imreh Andrással közösen egy Ted Hughes-fordításkötetet, de zárt ajtókra találtak a kiadóknál, mondván, nem éri meg. 

Gerevich András hiányolja a költészeti fesztiválokat

Nemes Z. Márió nemrég Solitude-ösztöndíjas volt Stuttgartban – e program keretében meg is jelentetik németül a fiatal szerzők kötetét, egyfajta ugródeszkaként működik. A németeknél egyébként a felolvasás sokszor nagyobb hangsúlyt kap, mint egy-egy publikáció – számolt be élményeiről Márió.

Krusovszky Dénes emlékeztetett: a nyugatosok nagy költészeti „boomja” épp a külföldről importált líra hatására keletkezett – ha ez nincs, huszadik századi megújulás sincs. Szabó Marcell hozzáfűzte, a fordításokban mindig van valami megkésettség: a francia szimbolisták is ötven év csúszással jelentek meg idehaza. A már említett Ted Hughes is sokkal korábban lett volna időszerű. A nagy eltolódásokkal az a probléma, hogy nem lehet fiatal alkotókat átültetni-megérteni úgy, ha az előképek hiányoznak. Hughes nélkül a kortárs angol líra sem érthető. Vagyis, megtermékenyíteni sem tudják a magyar irodalmat, mert nincsen számukra „megágyazva” – magyarázta Szabó Marcell. A fordító emlékeztetett: Vas István Nehéz szerelem című önéletrajzi művében hosszan taglalja, hogyan robbantotta meg Radnóti költészetét Apollinaire és Horatius művészete. 

Az elmaradó fordítások által a magyar nyelvű költészet is szegényebb lesz

Krusovszky egyetértett: elszegényíti a diskurzust, ha nem tárjuk fel a hatásokat – miért nem merül fel például Tandorit elemezve e. e. cummings neve? De szórakozató kitapogatni azt is, kiktől „lopott” Somlyó György, akinek természetesen nagyon értékesek fordításai, de emellett jól kimutatható a költészetében az általa magyarított költők hatása.

Elérkezvén a beszélgetést záró felolvasásokhoz, melyre a résztvevők valamilyen fordításpoétikailag tanulságos művet hoztak magukkal, Vörös István rögtön a „lopás” egy szép példáját vonultatta fel. Miroslav Holub Üveg című versének hatására (melyet maga fordított le) írta meg Üvegház című versét, csakhogy Holub üveg-motívumát betonná alakította. Utólag bukkant azután Holub Beton című versére, mely úgy hangzott, mintha a költő „visszalopta” volna a képet fordítójától. 

Vörös István Holub versét olvasta fel

Gerevich András Seamus Heaney egy versével érzékeltette, olykor milyen megoldhatatlan problémákkal kell szembenéznie a fordítónak. Az 1969 nyara című költemény spanyol szemszögből dolgozza fel az északír konfliktust. Ehhez a költő számos spanyol eredetű angol kifejezést használ, amelyet képtelenség egy magyar szövegbe adaptálni. Ráadásul felvonulnak a versben Heaney költészetének gyakran visszatérő képei is, melyek komplexitásukból kiragadva érthetetlenek.

Nemes Z. Márió a német Friederike Mayröcker egy versét olvasta fel fordításában (A Zeppelin-típusú formatervezés maradványai). E mű a „bevállalni az érthetetlent” dilemmájának iskolapéldája – fogalmazott Nemes Z., vagyis azzal szembesült, mennyi jelentést pumpáljon bele, hol a határa annak, hogy a fordító érthetőbbé tegye a művet. Vörös István Lator Lászlót idézve kommentálta Márió dilemmáját: A fordítót két veszély fenyegeti – ha beletörődik, hogy nem érti a szöveget, vagy ha nem tud beletörődni, hogy nem érti.

Zárásképp Francis Ponge A garnélarák című versét olvasta fel Szabó Marcell. Ezt a fajta tárgyias lírát talán Nemes Nagy Ágnes szólaltatta meg magyarul, és Oravecz Imre életművén vonul végig – bocsátotta előre Marcell, aki a művel szemléltette a műfordító egyik alapkérdését, hogy egyáltalán miért, mitől vers az adott szöveg, miért nem próza. 

Szöveg és fotók: Laik Eszter