Áldatlan áldás – Fellinger Károly versei
ÁLDATLAN ÁLDÁS
FELLINGER KÁROLY VERSEI
ELLENBEN
Zuhanó kő a nyugalom fészke,
azt mondod képzavar, én rávágom,
csak üsse kő, nagyobbrészt temető,
amit a holtak már messziről el-
kerülnek, elfogyva mint a kenyér,
mint a Názáreti Jézus teste,
megoldódik a béke is , és a
kocsmáros meghív ingyenlevesre,
felhúzva inget, ébresztőórát,
megvalósítja magát a szellem,
majd összeszedi múló honvágya,
s a kilátástalanság lehunyja
nagy kék szemét, hunyó lesz belőle.
A SORS KORTALAN
A nemlét magába szippant, formára
szabályos gömb, érzem, zuhanok, szállok,
mozdulatlan szavalom Pilinszkytől
az Apokrifet, de mindig én marad-
ok középpontban, alkalmazkodik és
függetleníti is magát, minthogyha
sose változna semmi, nem bírok a
falának ütközni, ó nem tudlak meg-
érinteni kedves, aki felásod
gyerekkorom homokozóját, hogy rá-
találj a formára, amibe bele-
pisiltél amikor senki se látott,
vigyázva, hogy egy csepp se vesszen kárba.
ÁLDATLAN ÁLDÁS
János versében képzavarokat lát
felfedezni Juli, hangot ad ennek,
a tudás emlőjén csüggni, egy ki-be
húzható elektromos nyomógombon,
rázós dolognak számít, nem csoda, ha
merő nyugalom, csakhamar boldogság
tölti el Juli szívét, innenről jól
látni, mondja is hát József Attilát
idézve, hogy érted haragszom és nem
ellened, de Jánosnak ez úgy hangzik,
mintha azt mondaná legyünk barátok,
pedig még a szeretkezés hátravan.
PADLÁSFELJÁRÓ
Juli a kötélen táncol, Jánosnak
nem esik le a dolog, pedig Juli
teste már tele van kék zöld folttal a
számtalan zuhanástól, aztán egyszer-
csak elszakad Julinál is a cérna,
lélekszakadva ütlegelni kezdi
hát Jánost az egyensúlyozó rúddal,
ahogy két párhuzamos találkozik
a végtelenben, s egy kóbor harmadik
magától értetődőn ismétlődik,
mikor a gyilkosság szemtanúja meg-
vakítja az előrelátó halált,
aki védtelen, mint a pléhkerítés.
PÁR KORTY
Janáky Mariannának
Bizony Jánosnak a kisujjában volt a
szíve, ne mutogasson rá ezért senki,
koponyájában a világmindenség nem
bírt már tovább tágulni, hiszen nem ejtet-
ték Jánost a fejére gyerekkorában,
pedig ráfért volna a szerencsétlenre,
most hát rohanhat fejjel a vak falaknak,
míg a hajléktalan felhőket lerúgja
magáról a hold, akár Juli a dunyhát,
mit a volt szeretője hozott magával
nászajándékba a semmirekellőknek,
ennyire egyszerű ez a történelem,
elemre működik, mint a múló idő.
BEFŐZÉS
Elaludta a sugarait a nap,
legalább tisztázzuk le a dolgokat,
szóval magát a fránya hajvasalást,
felsziszeg a szomszéd porszívója, de
János oly átlátszó, akár az üveg,
Juli nem képes hitelt érdemlően
belelátni kopasz fejébe, pedig
álmában madárként szárnyal, kering, ám
megtenni egy kilométert, minimum
felér a távolság duplájával, és
ez egyre csak fárasztóbb lehet, úgyis
mondhatni, sorakozó lesz a polcon.
TÖREDÉK
Diákbarátom a harmincéves
iskolai találkozónkon meg-
kérdezte melyik a kedvenc versem,
én meg ott illedelmességből ki-
böktem, pont azt, amit valamikor
ő írt az emlékkönyvembe, erre
értetlenül nézett rám, már-már
csalódva bennem, állítva, hogy meg-
változtam, hisz nem nőtt be még a fe-
jem lágya, míg ő ugyanaz maradt,
aztán hamarjában rákérdeztem,
tudja e miért választottam épp
ezt a verset, lányos zavarában
azt felelte, nem lát a jövőbe.
