Angyalok és démonok városa
Fekete J. József – egyéb írói nevein Mihályi Czobor, Nettitia K. Froese, Lakatos F. Margit, Ephemeria Silver – József Attila-díjas irodalomtörténész, író, kritikus, publicista új könyvét mutatták be 2014. március 8-án Zomborban. A több identitású szerző ezúttal Mihályi Czoborként szólalt meg az Angyalok rozettája című, a zEtna Kiadó gondozásában megjelent kötetben. A Berta Ferenc Zsebszínház Találkozások – számunkra fontos emberekkel, barátokkal, művekkel című sorozatának rendezvényén dr. Silling István nyugalmazott egyetemi tanár, nyelvész, néprajzkutató, Beszédes István költő, szerkesztő, a zEtna Kiadó vezetője, Szajkó István festőművész, a könyv illusztrátora és a szerző beszélgetett a Zombor (h)arcait, történeteit, (angyali és démoni) hangulatait megelevenítő elbeszéléskötetről.
Beszédes István, Szajkó István, dr. Silling István és Fekete J. József (Fotó: Stock János)
Dr. Silling István méltatásában kitért arra, hogy a városnak nincs költészete, csak líraiságtól duzzadó epikája. Megállapítása szerint Mihályi Czobor könyvének minden oldalára jutott az itthoni levegőben szállingózó angyalportól megtermékenyített gondolat. A könyv létrejöttével kapcsolatban Fekete elmondta, igaz, hogy Mihályi Czobor ezúttal különösen finom, szinte légies történetmesélésbe fogott, mégsincs szó költői elrugaszkodásról. A kiadványt elsősorban a város valósága hívta életre, tereivel, helyeivel, a Nepomuki-kápolnától kezdve a színházépületen keresztül a bolondokházáig. De ugyanilyen inspirációt jelentettek a város egykori, eltűnt temetői, a piactér, ahol a szerző naponta megfordul és látja a tarka kavalkádot. Itt van a rossz hírű Kronics-palota a maga történelmi kísérteteivel, ahol a sötét démonok mellett jelen vannak azok az angyalok, amelyek belakják a várost, és őrködnek azok emléke fölött, akik a sírkertekben nyugszanak. Arra is figyelt a szerző, hogy Zombort nemcsak az itt lakó 47 ezer ember alkotja, hanem az elődök történetei is.
Győrfi Klára előadóművész ízelítőképpen felolvasta a kötetben szereplő Roppant almárium című elbeszélést. Beszédes István pedig azzal a kérdéssel fordult Fekete J. Józsefhez: hány identitásra van még szüksége ahhoz, hogy kifejezze önmagát? Fekete úgy nyilatkozott, a különböző személyiségei erősítik egymást. Például Nettitia K. Froese és Mihályi Czobor ugyan hasonlítanak egymáshoz, de ez utóbbinál teljesedik ki a szépirodalmi jelleg. A kilencvenes évek polgárháborús időszaka hívta elő belőle az elvonulás igényét, és mivel fizikailag nem volt módja rá, szellemileg, írói mivoltában nyitott egy belső ablakot, azon keresztül szemlélte a valóságot. Ezt a belső, kissé távolságtartó szemléletmódot jelképezi, hogy Az angyalok rozettája című kötet főhősét Rideg Alajosnak nevezte el. A szerző elismerte, kötete valóban líraira sikerült, és a rozetta-résen való kitekintés talán életre hívhat egy másik személyiséget is.
Beszédes szerint Az angyalok rozettája tekinthető fragmentált regénynek, de a zeneiség, a filmszerűség, a képiség sem idegen tőle. Szajkó István,a kötet illusztrátora megerősítette ezt, sőt, szerinte a könyv nagyon szépen meg van festve, a szöveget olvasva azonnal képpé válik. Elmondta, közel állt hozzá a téma, tekintve, hogy maga is nyugat-bácskai, csonoplyai származású, és jelenleg is gyakori témája a városkép. Ugyanakkor leginkább az erotikus leírásokat tartalmazó részek ragadták meg képzeletét.
A könyvbemutatót kiállítás követte, Szajkó egyéb alkotásai mellett a közönség megtekinthetett néhány aktot, amelyekből kitetszik, Rideg Alajos szerette városát, hitt annak valóságos és képzeletbeli angyalaiban.
Lennert Móger Tímea
