Versverseny-gála Kolozsváron

Reflektorfényben, kamerák kereszttüzében a kolozsvári Bulgakov Kávézó fedett terasza, ahol költők, színészek és irodalomkedvelők sokasága foglal helyet – a Román Televízió kolozsvári magyar adása és az Erdélyi Figyelő költészet napi Versversenyének díjkiosztó gáláján jártunk.

Versverseny-gála Kolozsváron

Negyedik alkalommal rendezte meg az Erdélyi Figyelő a Versversenyt, amelynek idén is Víg Emese, a televízió munkatársavolt az ötletgazdája és főszervezője. Amint a gálán elhangzott: a Versverseny tulajdonképpen nem is verseny, hiszen a művészetben nem lehet hierarchiát felállítani, első, második és harmadik díjat osztani; nem a legjobb, hanem az olvasók által legkedveltebb verset díjazzák. A kezdeményezés célja, hogy a közönség jobban megismerje a kortárs erdélyi költészetet, lehetőséget adva arra, hogy közismert költők, színészművészek és fiatal alkotók egy térben mutatkozzanak.

            Az alkotások kiválasztása úgy történik, hogy az erdélyi irodalmi folyóiratok elküldik a televízió műsorvezetőjének, Víg Emesének az elmúlt év általuk legjobbnak ítélt tizenegy verséből álló listát. A televízió ez alapján dönti el, melyik legyen az a tizenegy alkotás, amelyet a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművészei előadnak. A versvideókat közzéteszik a Facebook közösségi portálon, s ezekre like formájában április 11-ig, a magyar költészet napjáig lehet szavazni.

            Az idei döntős alkotások és előadóik névsora a következő: André Ferenc Babadal – Marosán Csaba; Dimény H. Árpád Egy ház – Váta Loránd; Fekete Vince A világ újra – Albert Csilla; Ferencz Imre Epilógus – Laczkó Vass Róbert; Karácsonyi Zsolt A nyári kép – Farkas Loránd; László Noémi Káprázat – Vindis Andrea; Lőnhárt Melinda Egy belső amulett – Kali Andrea; Muszka Sándor Hajnali ének – Györgyjakab Enikő; Orbán János Dénes Exordium – Viola Gábor; Varga László Edgár York napsütés – Köllő Csongor; Varga Melinda Kávé helyett – Kántor Melinda.Volt egy versenyen kívüli meglepetés-alkotás is: Pap Attila Zsolt Téli ének című verse, amelyet Laczkó Vass Róbert előadásában, Szép András zongorakíséretével hallgathattuk meg a gálán.

            A díjak átadása előtt a közönség megtekinthette a forgatás pillanatairól készült werkfilmet. Előre felhívták a figyelmünket, hogy a kisfilm hangulata „fordítottan arányos” a versekével, amelyek idén filozofikus, kissé szomorkás hangvételű alkotások voltak. A forgatás kulisszatitkain az egybegyűltek jót derültek.

            Majd átadták a díjakat. Az idei nyertes André Ferenc, aki a mezőny legifjabb poétájaként (1992-ben született, nincs még verseskötete) vehette át Marosán Csabával együtt Lőrincz Gyula képzőművész műalkotását, egy toll és egy kalamáris kompozícióját (idén tea volt a tintatartóban – ha netán kiborul, ne kelljen pálinkaaromás öltönyben hazautaznia a nyertesnek, ahogy az Markó Bélával megesett tavaly). A második helyezett Ferencz Imre, a harmadik Dimény H. Árpád lett, ők a Magvető Kiadó felajánlotta értékes könyvcsomagot vihették haza. Sajnos nem tudott minden alkotó és színművész részt venni a gálán, viszont aki ott volt, újabb alkotásokat is felolvasott, a műsorvezető Víg Emese pedig alkotói pályájukról faggatta őket.

            André Ferenc, az első erdélyi slambajnok a slam és költészet kapcsolatáról beszélt, valamint slam-szöveget is mondott a hallgatóság nagy örömére. Elmondása szerint a slam poetry tulajdonképpen háromperces rétori beszéd, amelyben a technika, a meggyőzés és a gondolkodásra késztetés a cél. Urban-folklór környezetben mozdítja ki a közönséget komfortzónájából, ahol a kortárs történetek helyspecifikusak, ezért (is) tud szélesebb tömegre hatni.

            Fekete Vince, aki csak néhány hónapja van jelen a közösségi portálon, és a lájkolás mibenlétével is csak most ismerkedik,jónak tartja, hogy fiatal költők verseit népszerűsíti a Versverseny. Problematikus viszont szerinte, hogy a verseket a tetszésnyilvánítások száma rangsorolja, hiszen ebben a műfajban nem a mennyiség, hanem a minőség számít. A költő úgy véli, hasznos lenne egy szakmai zsűri is a Versversenyben. Albert Csilla, a Fekete-vers megszólaltatója támogatta az ötletet, hozzátéve, hogy előadóknak is szükségük lenne a szakmai visszajelzésre.

            A gálán szót kapott egy másik fiatal, első kötetes költő, Varga László Edgár is, akiről megtudtuk, hogy végzettsége szerint biológus. Ő indította újra néhány társával a Perspektíva diáklapot, és jelenleg a Krónika napilap Kultúra rovatának szerkesztője. A költői hivatást szigorúan különválasztja az újságíróitól, és úgy véli, elsősorban emberek vagyunk, csak utána költő, újságíró és bármi más.

            A másik első kötetes poéta Dimény H. Árpád (Apatológia, Sétatér Kiadó, 2014) volt, aki azelőtt is figyelemmel követte a versenyt. Új kötete egy saját maga kreálta szójátékra, az  ’apa’ és a ’patológia’ összekapcsolására épül. Az édesapja elveszítése ihlette nemcsak a címadó költeményt, hanem a kötet több versét is.

            Végezetül az amazonokként felkonferált hölgyek koszorúját hívták a színpadra: Varga Melinda és Lőnhárt Melinda költőket, Kántor Melinda, Vindis Andrea és Kali Andrea színművészeket hallgathatta meg a közönség. László Noémi sajnálatos módon nem tudott végig maradni a gálán, az ő versét előadó Vindis Andrea képviselte a Káprázat című, valóban káprázatos verset, ráadásul a vershez öltözött, ugyanazt a piros sálat viselte, mint a költemény szavalásakor.

            A beszélgetésen felmerült „női líra” behatárolás ellen Varga Melinda tiltakozott, úgy vélte, versei univerzálisak, nem csak nőknek és nem csak a nőkről szólnak.  Nem szabad a nőiség szempontjai szerint értelmezni a nők alkotásait. A költészet egynemű, nem költőnőkből és költő-férfiakból, egyszerűen csak költőkből áll.  Kántor Melinda, a Kávé helyett című vers előadója szerint a verset érzékenysége, visszafogottsága miatt nem lehet túljátszani, óvatosan kell bánni vele. Jógagyakorlatként kell megközelíteni a versolvasást, mert hasonló jellegű meditációt és koncentrációt igényel.

            Lőnhárt Melinda első kötete, A látható hiány tavaly jelent meg  Várad Kiadó gondozásában. Nagy élményt jelentett számára, ahogyan Egy belső amulett című versét Kali Andrea elmondta. A gálán egy újabb, nem a kötetből származó alkotást osztott meg velünk a Születésnapodra címmel. Aztán következett a sorsolás, nyolc szerencsés lájkolót húztak ki, akiknek postázzák a Magvető Kiadó könyvcsomagjait. Majd ráadásként meghallgathattuk Szép András zongorakíséretével Marosán Csaba, Laczkó Vass Róbert és Vindis Andrea énekelt verseit.

            Végezetül a közönség is elmondhatta véleményét, de csak egy-két résztvevő bátorkodott élni a lehetőséggel.  Laczkó Vass Róbert szerint működhet ebben a formában tovább a verseny. Zeneszerzőket, színész-előadókat ismerhet meg a tágabb közönség, a versek több ezer emberhez eljutnak, ami óriási dolog. A közönség szavazati jogát, véleménynyilvánítását nem szabad megvonni, mert nélkülük nem létezik előadóművészet. Ilyés Zsolt arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyelv mai állapotában képtelen hitelesen és pontosan közvetíteni. Vigyázni kell, hogy a „verseny” fogalma ne legyen a félrevezető, és ne higgye a közönség, hogy a költő el akarja adni neki a verseit. Fekete Vince annyit tett hozzá, hogy a költőknek minden hónapban meg kell vívniuk saját szakmai versenyüket: be kell kerülniük a folyóiratok havi számába.

            A beszélgetést követte a buli, amelyen a Tokos Zenekar muzsikája, valamint finom gulyás és bor mellett beszélgetett tovább költő, előadó és olvasó.  

                                                                                                       Sárkány Tímea

                                                          Fotók:    Dimény H. Árpád

                                               Dimény- Haszmann Orsolya

A versvideók az alábbi linken tekinthetők meg: https://www.facebook.com/ErdelyiFigyelo/videos?pnref=lhc