Lecsupaszítva

Hús a húsból véresen kiszakad,
és felvisít a fényben.
Hideg ollófogak között
szakad a kötelék:
csupa fájdalom, csupa vér és könny 
és fény a születés.

Romlékony hús a rögök közé dől,
és beleolvad a mélybe.
A halál – selyemmel bélelt koporsó –, 
pótanyaméh: körülölel.
És együtt bomlunk majd. 
Csupa csend, csupa sötétség,
csupa eggyéválás az elmúlás.

De a lélek, a meztelen,
mondd, honnan jön,
és mit remél? 
S ahol az anyag maga a lét,
van-e végtelen? 
És mennyit ér?