A boldogság ultramarinkék madara

Finy Petra legutóbbi regénye több szempontból is rendkívül bátor, nem mindennapi, merész vállalkozás. Egyfelől olyan korszakról ír, amelyet ő maga személyesen még nem élhetett át, másrészt az 1968-as prágai események és annak magyar vonatkozásai, valamint a hatvanas évek „fridzsider-szocializmusának” korszaka még bőven tartalmaz „fehér foltot” íróknak, történészeknek egyaránt.

Az Ultramarin voltaképp egy nemzedékregénybe oltott szerelmi történet, naplóregénnyel ötvözve. Bár, mint fent említettük, a szerző nem élt még a cselekmény idejében, látszik: lelkiismeretesen kutatott a témában. A karakterek plasztikusak, hitelesek, akárcsak a párbeszédek. A helyzeteket sokszor már-már sebzően élőnek érezzük. A regényből kiderül, hogy a hatvanas évek kamaszai, ha más stílusban és más kulisszák mögött is, de ugyanazokkal a problémákkal küszködtek, mint napjaink fiataljai.

A regény szinte letehetetlenül olvasatja magát: csak akkor vegyük kezünkbe, ha elegendő szabadnapunk van... Finy Petra leszámol a kádári nosztalgiával, leleplezi a gulyás-kommunizmus igazi arcát, amelynek hosszú időszakában, a ’60-as években is csak a kiváltságosok élvezhették a jólétet. A szélesebb, elnyomott tömeg továbbra is félelemben élt, volt, aki tagadásba menekült, mások ügyeskedtek. A hazug rendszer hazug létet követelt. De mindig akadnak, akiknek fontosabb az emberség az egzisztenciánál vagy a személyes szabadságnál. A legkiválóbb példa rá Márvány tanár úr rendíthetetlen alakja, aki szembeszáll az osztálytársaikat terrorizáló Pásztor fivérekkel. Árulások, elaljasulások, megbocsátások sora követi egymást az Ultramarin lapjain, hasonlóan a görög sorstragédiákhoz.

„A legnagyobb baj az árulásokkal azonban az, hogy ilyenkor nemcsak a másikat, de önmagát is megcsalja az ember. A maga cinkostársává válik az összes hazugságban, és nem adhatja fel magát.” (Részlet az egyik főszereplő, Belphegor naplójából.)

Tanúi lehetünk annak, hogyan avatkozik a néptől rettegő hatalom a pusztán a létezés örömére, szabad levegőre vágyó, hétköznapi ember életébe. Két szálon, két idősíkban játszódik a cselekmény. A valós időben, valamint Belphegor naplójában, amely a múltbéli történéseket, a prágai tavasz eseményeit beszéli el.

E naplórészek külön ékkövei a regénynek, mivel Finy Petra ezekben a fejezetekben férfi szemszögből ír, hitelesen.

Az írónő erős szimbolikával dolgozik, költői énjéhez is méltó, találó módon. A címben szereplő ultramarin a legdrágább színanyag: Szűz Mária-ábrázolásoknál használták. Egy Szűz Mária-diptichon meg is jelenik a regényben – érdemes alaposan utánanézni, miképpen! A kék a víz, a férfi, a teremtés, az égbolt, a béke, a nyugalom, a harmónia jelképe. Az említett színről könnyedén képzettársítunk a „boldogság kék madarára”: hiszen a szereplők kivétel nélkül a maguk módján keresik a boldogságot, az egyéni békét. Megtalálhatják-e fizikai és lelki sebektől terhelten, évtizedes titkok terhe alatt, több generációnyi traumát hordozva, amelyről nem lehet beszélni „soha, sehol, senkinek”?...

A képes beszéd a szereplők nevében is megjelenik. A főhőst Belphegornak hívják, aki a Pokol hét hercege egyikének, a restség démonának és egy világhírű, hatvanas évekbeli francia filmsorozat címszereplőjének a nevét viseli. Belphegor képtelen kiállni önmagáért, megalkuszik a ráerőltetett, hazug léttel, elárulja szerelmét, elköveti a legsúlyosabb bűnt (a gyilkosságot), ám végül kegyelmi ajándékként a tisztítótűz lesz a sorsa, amelyben (a maga módján) megdicsőül.

A többi szereplő neve is beszédes, jelzős szerkezetű: itt vannak például a Pásztorok, az ő nevük felbukkanásakor nyilván mindnyájan A Pál utcai fiúkra gondolunk. A névhasonlóság nem véletlen, ezek a Pásztorok is visszaélnek fizikai erőfölényükkel és társadalmi helyzetükkel. A pozitív szereplők elnevezése szintén beszédes: Kockás Gizi (a különc ruházata miatt), Tömpe, aki „mindig dúdol, tanórákon is, villamoson is, néha sakkozás közben is, ez a tikkje, meg hogy sakksztár lesz, igaz, ahhoz tanulnia kéne, legalább valamit, mert mindenből bukásra áll, matekból is. Pedig fergeteges agya van, fura génekkel születhetett, rosszul összerakott elmével, vagy pont, hogy túl jól megszervezettel.” Tömpe barátja Kelemen, az ő nevének jelentése jámbor, szelíd, jóságos. Továbbá Márvány tanár úr, aki az erkölcsi tisztaságot, szilárdságot testesíti meg.

Bőségesek az irodalmi utalások: Maurice Maeterlinck A kék madár című remeke, Ottlik Géza Iskola a határonja, vagy éppen Szabó Magda könyvtől a tévésorozatig és musicalig több formában elhíresült Abigélje is visszaköszön. A regény emellett rokonságot mutat más kortárs művekkel. A teljesség igénye nélkül például Cser-Kovács Ágnes Zárvatermők kertje, Békés Pál A bűntárs, Kemény István Kedves Ismeretlen!, vagy Sándor Zoltán Apátlanok című könyvével.

Egyszóval, Finy Petra saját regénye mellé egész irodalmi kincstárat, minden percében élvezetes rendhagyó irodalomórát kínál nekünk.

Finy Petra: Ultramarin. 21. Század Kiadó, Budapest, 2024.