Arcot a versnek-sorozatunk e heti vendége Csornyij Dávid, aki karácsonyi témájú versében Beregszászt is elhozta az olvasóknak.

Az elidegenedés szintje lassan emelkedik, mégis belépek hozzád, csábít a harmóniában rejlő disszonancia.

Arcot a versnek-sorozatunk legújabb vendége Ladik Katalin.

Elvégre mozgó jelzőtüzek vagyunk, odaföntről elképzelhetetlenül szép rajzolat, szívünk óriás kezébe való ökölkő, be lehet törni vele kaput, falat.

Arcot a versnek soroztunk legújabb vendége Juhász Kristóf volt.

Adventi-karácsonyi versvideó Székelyhidi Zsolttal az Arcot a versnek-sorozatban.

még arcunkba világít a betlehemi csillag  de máris megfertőzték örömünket: kifosztották   felgyújtották a csecsemősírásos jászlakat 

Vattahón lépkedett a kegyelem. 

Átöleli a házban a nénikét. Elsimítja arcán a redőt, Megsimítja dolgos két kezét.

Uram, mennyire idegenek nekünk, s mégis mennyire egyvérűek  velünk állataink!

Az Irodalmi Jelen néhány szerzőjét arra kértük fel, hogy írjanak az Angyalnak, a kis Jézusnak levelet, amelyben visszaemlékeznek régi, gyermekkori karácsonyokra. Néhány költő versben fogalmazta meg a mondanivalóját, de volt olyan prózaírói is, aki humoros fiktív levelet írt (Gáspár Ferenc).

Böszörményi Zoltán adventi hangosverse

Egyetlen alagút sem nyúlik a sírig. Azt ígérték, hogy a fény felé visz.

mint tenyerekről lecsorgott vér fekszenek a csipkebogyók

Műanyag lapot tettek a fogai közé, hogy az áramvezetés közben össze ne koccanjanak, és meg ne harapja a nyelvét. Utolsó emlékképe Zsazsa nővér arca volt, amint kéri, hogy szippantson egy nagyot az orra elé tartott, fekete gumitölcsérből. Aztán már a kórteremben eszmélt, mellette a kezelőorvosa, Rhédey doktornő, aki elmondta Józsinak, hogy minden rendben zajlott, csütörtökön megismétlik, és összesen hat kezelést látnak indokoltnak.

Viola Szandra irodalmi újításairól, szokatlan ötleteiről ismert, legyen szó testverselésről, irodalmi fashion show-ról vagy lemosható verstetoválásokról, és az első verskarácsonyfa ötlete, megvalósítása is az ő nevéhez fűződik. A költő idén úgy döntött, hogy a még mindig rendhagyónak számító kezdeményezéssel egyúttal egy jó ügyet is támogat.

Minden ünnep
a múlt
jelen idejű ajándéka.

Hó ha hullana, lefutna orcájáról e földnek,
annyira hevültek ma körül a szívek. Ártatlan
tekintetek szaladnak az égre –: Jézus meg-
született?; valóban megszületett volna Jézus?

Attól a pillanattól nem voltam gyerek többé, de hogy mivé lettem, most se tudom. Talán csak valakivé, aki látta azt, amit senki más.

A csóré gallyak mint jajgató cigánylányok forognak ugyan
ki vetne ügyet rájuk a paplak eleji vén fenyők összehajolnak
zúgásuk kerek idegen honnan szállhatott magjuk a föld agg
mint a mondák mohó ágak marnak a Hold puha testébe