Az Irodalmi Jelen Könyvek ajánlója: Varga Melinda – Űrezüst
LÁTHATATLAN KÖNYVTÁR
Következetes, éretten építkező, érzékeny, a létet, mint érzéki tapasztalást megformáló, a formát inkább a textúrában, mint a lírai hagyományban kereső erdélyi költő kötete.
Varga Melinda
Űrezüst
(Részletek)
Költőcsók
A poéta csókja
lüktető szófal
a pokolból,
pulzus a csuklón,
vérrel átitatott folyosó.
Színes tűz a nyelv,
behatol a keringésébe,
és felégeti
a szívkamrát.
Leheletvékony tavaszos
Három gyertya fénye mellett
árnyékot ír a sárga
szürke csontú székláb árnyra.
Ha az érintetlent érzed,
húsod harmatja sem evilági.
Kint elolvad a sunyi pehely,
arcát belopná újra
búja kedvű hajnalomba,
s mégis elillan,
mint csalfa szerető,
árnyékot ír a sárga
szürke csontú székláb árnyra.
Ha az érintetlent érzed,
húsod harmatja sem evilági.
Kint elolvad a sunyi pehely,
arcát belopná újra
búja kedvű hajnalomba,
s mégis elillan,
mint csalfa szerető,
Múzsa lesz belőle,
akit mindig hazavárok.
Vihar előtt
Most a széllel játszom,
széthordja hangjaim,
szöszmötöl a levegő odakint,
a tömbök között meleg gombócok
gyülekeznek.
A vihar csápjait fényezi,
kivillan ezüst foga az égtorokból,
az ottfelejtett kék tájrés remeg.
A ma is csak ennyi,
ha majd lelécelsz
a hegyen túli telepre,
a rombolás, a törött cserepek után
újszülött illúzió gügyög boldogan.
Most a széllel játszom, és a szél
én vagyok,
széthordom hangjaim,
ülőmagányban, csenddúcok között
a vihart kísértem szemérmetlenül.
