Carpe diem – Varga Borbála versei
Carpe diem
Varga Borbála versei
monsieur Salade
ánizsillatú éjszaka
mindjárt szétszalad a bőr
fuldokolva jön haza
monsieur Salade a semmiből
akárcsak én. kutya, állkapocs
fekszik elém az úton át
nem fél hogy rajta áttapos
ügyetlen emberarcú láb
lehajolok, ő szétterül
szemét behúnyja majd megint
kinyitja, kerek füstbogár
a csillagokra visszaint
sötét bundában a kezem
felbukkan tűnik hirtelen
fehér fekete ebfejen
gondolattalan kering
ő meg se mozdul csak kinyúl
ha lehetne nem is lenne
ilyen mozdulatlanul
hagyná magát végtelenbe
milyen boldog vagy, szép kutyám
milyen puha, mállott nyaláb!
bár lehetnék én is olyan
könnyű és gondolattalan
s a földbe elmosna vagy
elrepítne esőfolyam
hogyha nyári délután
fény-víznek engedném magam
s ne kellene emberre várnom
érintés ami elmarad
fejünkben túl sok gondolat
megállít és messzire vet
mielőtt nyújtanád kezed
el se érsz mindig idegen
ha lehetne egyszer álom
szétfolyó vizeken
barátom.
bárcsak lehetnék egyszerű
s ha nem lehetek legalább
föléd hajlok mert élvezet
az is ha te majdnem elalszol
kezeim közt, monsieur Salade.
mindjárt szétszalad a bőr
fuldokolva jön haza
monsieur Salade a semmiből
akárcsak én. kutya, állkapocs
fekszik elém az úton át
nem fél hogy rajta áttapos
ügyetlen emberarcú láb
lehajolok, ő szétterül
szemét behúnyja majd megint
kinyitja, kerek füstbogár
a csillagokra visszaint
sötét bundában a kezem
felbukkan tűnik hirtelen
fehér fekete ebfejen
gondolattalan kering
ő meg se mozdul csak kinyúl
ha lehetne nem is lenne
ilyen mozdulatlanul
hagyná magát végtelenbe
milyen boldog vagy, szép kutyám
milyen puha, mállott nyaláb!
bár lehetnék én is olyan
könnyű és gondolattalan
s a földbe elmosna vagy
elrepítne esőfolyam
hogyha nyári délután
fény-víznek engedném magam
s ne kellene emberre várnom
érintés ami elmarad
fejünkben túl sok gondolat
megállít és messzire vet
mielőtt nyújtanád kezed
el se érsz mindig idegen
ha lehetne egyszer álom
szétfolyó vizeken
barátom.
bárcsak lehetnék egyszerű
s ha nem lehetek legalább
föléd hajlok mert élvezet
az is ha te majdnem elalszol
kezeim közt, monsieur Salade.
carpe diem
zúgnak a neonok
nagy konstantin arcéle előttem egy óriási könyvben
odakint repülők
nagy konstantin arcéle előttem egy óriási könyvben
odakint repülők
képek információk
süllyednek emelkednek örvényközönyben
süllyednek emelkednek örvényközönyben
s most ilyen távolról a történelem
hűsítő mint a múmiabalzsam
de nem ment meg attól hogy mi lesz velem
s a holnapi arcodat ne akarjam
hűsítő mint a múmiabalzsam
de nem ment meg attól hogy mi lesz velem
s a holnapi arcodat ne akarjam
ebben az óriási távban egy könyvtárban
ülve csak
porszem vagyok
s ha mozdulok észre se vesznek csak nevetnek
rajtam évszázadok
ülve csak
porszem vagyok
s ha mozdulok észre se vesznek csak nevetnek
rajtam évszázadok
de nekem a körte s a kölesgolyó még mindig finom
a magnólia bársonyos rügyeihez orrom szorítom
és bólintok: ezek mindig újracsinálják
háborús és béketavaszon egyformán nyílnak
hallom a kiáltást
belőlük hogy felállni kell
és menni tovább
– élvezet fájdalom –
ha van ha nincs kivel
a magnólia bársonyos rügyeihez orrom szorítom
és bólintok: ezek mindig újracsinálják
háborús és béketavaszon egyformán nyílnak
hallom a kiáltást
belőlük hogy felállni kell
és menni tovább
– élvezet fájdalom –
ha van ha nincs kivel
végül is jó itt ülni járni
kövek mohák közt felhők alatt
hátrahajítva nagy konstantin óriásívben
s enyém csak amit magamból
teremtek:
a pillanat.
kövek mohák közt felhők alatt
hátrahajítva nagy konstantin óriásívben
s enyém csak amit magamból
teremtek:
a pillanat.
