Rejtőzködő írószobrok – Pest

A Magyar Írószövetségbe tartó sétáink során minden alkalommal elmegyünk Arthur Koestler szobra mellett, melyet a Városligeti fasor és az Alsóerdősor utca sarkán állítottak fel 2009-ben. Az ismert szobrászművész, Varga Imre "fázós" alkotása őszi környezetben érvényesül igazán jól. A budapesti születésű Koestler Artúr tizennégy éves volt, amikor családjával Bécsbe költöztek. A később neves íróvá lett Koestlert a történelem végigűzte az egész világon, de magyar állampolgárságát évtizedeken át megtartotta.

A Máraiéra emlékeztető arisztokratikus tekintet épp a márványkőbe vésett felirat felé pillant.

Ugyanebben az évben, 2009-ben állították fel a Radnóti Színház előtt Radnóti Miklós szobrát, amely szintén Varga Imre alkotása – a szobrászathoz kevésbé értők is felfedezhetik a művész ismerős kézjegyeit, elég csak a fenti Koestler-szobor után megtekinteni. 2009-ben emlékeztünk Radnóti születésének 100. évfordulójára, ebből az alkalomból került az egész alakos mű a színház elé a Nagymező utcába, nemcsak a színházlátogatók örömére.  

A Mikszáth tér a Palotanagyedben Pest legpezsgőbb területe lett kiülős kultúrkocsmáival, szabadtéri rendezvényeivel, a közeli Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és a Károli Egyetem épületeivel. A környék kész irodalmi arcképcsarnok: itt található a közelben a Reviczky utca, a Krúdy Gyula utca, a Bródy Sándor utca. Ez a tér is Reviczky tér volt eredetileg, később nem véletlenül kapta Mikszáthról új nevét: élete utolsó éveiben itt élt ugyanis az író az 1-es szám alatt. Az emlékművét Kocsis András szobrászművész készítette, ami igazi dísze az amúgy is már-már velencei hangulatot árasztó, gyönyörű terecskének. 

Talán sokan nem tudják, de ha igazi irodalmi Pantheonban szeretnénk sétálgatni, a Margitsziget Művészsétányán megtaláljuk szinte valamennyi nagy klasszikusunkat, noha nem könnyű fellelni őket. Kezdetben csak Arany János szobra díszítette a Szigetet, aztán a századfordulótól folyamatosan állítottak fel újabb szobrokat. Egy esti séta alkalmával a fehér mészkőalkotások szinte világítanak a sötétben. Mikszáth itt is kapott egy mellszobrot, Sóváry János alkotását.

Adynak is állítottak emlékművet, és szemben a jól ismert, Liszt Ferenc téri alkotással ez a mű nem a váteszi, lobogó, kemény tekintetű költőt örökíti meg, hanem egy már-már angyalian idealizált alakot, aki lírai nyugalmat áraszt.

Móricz Zsigmond szobrát a Magyarországon letelepedett görög szobrász, Makrisz Agamemnon készítette. Egyik legnagyobb regényírónk emlékművének kifaragója az ötvenes években politikai nézetei miatt kénytelen volt elhagyni Franciaországot, Magyarországon telepedett le, ahol a művészeti élet egyik vezető figurája lett, hivatalos szinten is. Elkötelezett baloldalisága alkotásainak témaválasztásában, stílusában szerencsére nem jelent meg.

Éji "kísértetsétánk" során érkeztünk el a Margitsziget legszomorúbb látványához: az "amputált" karú Madách Imre-emlékműhöz. A szobor az írók emlékei közül közül a legnagyobb és leglátványosabb alkotás, nem is a Művészsétány része, hanem a Rózsakert bokrai között megbújva áll közel fél évszázada. Vilt Tibor alkotásának először a pálca tűnt el a kezéből, majd a fémtolvajok szintén lefejtették róla a névtáblát, végül (tavaly, ottjártunk előtt néhány héttel) bal karját fűrészelték le könyökből. A szobrot sajnos azóta sem állították helyre.

A teljesség kedvéért álljon itt egy – majdnem – ép alkotás a budapest-foto.hu gyűjteményéből. A bronzpálca már itt is hiányzott.

Vannak olyan szobrok, amelyek önmaguk homályosítják el társaikat: ha József Attila-emlékművet kellene mondani, szinte mindenkinek csak az ismert Duna-parti ülő alkotás jutna eszébe, amelyet épp idén költöztettek át a Parlament oldalába. Ez az alig ismert bronzszobor a XIII. kerületi József Attila Művelődési Központtal szemben áll, Beck András készítette 1949-ben. Nem kérdés, hogy a Duna-partit jobban kedveljük. Ez a népét komolyan intő, oktató József Attila-alak erősen magán viseli a korszak ideológiájának jegyeit.

A fenti ideologikusságnak épp ellenkezője Petőfi Sándor emlékműve, mely szintén sokak előtt ismeretlen az igazán nagy, Petőfi téri alkotás árnyékában. Míg az a lánglelkű, vátesz költőt örökíti meg (éppen a Nemzeti dal szavalata közben), addig a Petőfi Irodalmi Múzeum udvarán álló Ferenczi Béni-alkotás egy gondolataiba mélyedt, ám öklét határozottan összeszorító Petőfit állít elénk. E. Csorba Csilla, a PIM igazgatója a március 15-i ünnepségeken mindig megemlékezik a szobor történetéről, mely az 1848-as forradalom centenáriuma alkalmából készült. A művész egy lépésmozdulata közben ábrázolta a költőt, mely a tettekre serkentő cselekvést hivatott megörökíteni. A szobor sokáig a Károlyi-palotán belül volt, csak 2003-ban állították ki a kertjébe. Különlegessége, hogy Milánóban áll egy másolata, melyet minden március 15-én megkoszorúznak. Képünk a PIM idei megemlékezésén készült.

S bár zárásképp nem magyar író szobráról emlékezünk itt meg, de művei fordításai a legnagyobbak keze munkája révén kerültek be irodalmunkba. Szinte senki nem sejti, hogy William Shakespeare-nek is áll szobra Pesten, mégpedig a város szívében. A Magyar Művészeti Akadémia egyik Vigadó-beli rendezvényére sétálva fedeztük fel a Vigadó téren, egész pontosan a Marriott Hotel oldalfalánál "elrejtett" alkotást. Mészáros Andor szobrát 2003-ban avatták, a mű a Sydney-ben álló eredeti Shakespeare-szobor másolata. (Fotó: wikipédia.hu)

Szöveg és fotók: Laik Eszter