„Az irodalom az internetre költözött”

A Critica Nova az interneten elérhető kritikákat, könyvértékelő írásokat gyűjti össze. Az ötletgazdával, Sörös Erzsébet Borbálával beszélgettünk.

Mi a Critica Nova? Miért kell nekünk, olvasóknak és irodalmároknak?

A Critica Nova az első online kritikai repertórium. Listái linkekből, tehát csakis online elérhető kritikai, recenziós vagy egy könyvvel kapcsolatosan valamiféle véleményt kifejező szövegekből épülnek fel. Napilap-, folyóirat- és blogos kritika között nem teszünk különbséget, megjelenésük sorrendjében rendezzük a szövegeket. Egyik célunk, hogy a Critica Nován egységben lássuk, mi ma a netes kritika. Azt gondolom, hogy a kritika mindenkori szubjektív mivoltából fakadóan különösen jót tehet az anyagok együtt láttatása, hiszen minél több véleményt elolvasunk, annál teljesebb a kép. A lap nyilván reklám a műfajnak és a könyveknek is, egyszerűen készen az olvasó elé tesszük, melyik könyvről mit mondanak, érdemes-e olvasni avagy nem. Ez ösztönző lehet egy-egy olvasmány kiválasztásakor. Nem utolsósorban pedig segítséget jelentenek a linkgyűjtemények a szakmabeliek számára kritikák, tanulmányok írásához.

Sörös Erzsébet Borbála a debreceni KULTOK II. konferencián jelentette be az online gyűjtőoldal létrehozásának tervét

Attól, hogy összegyűjtöd egy-egy könyvről az online értékelő írásokat, a nagyvad kritikusok szemében még nem emelkedik azok presztízse. Mi kellene ahhoz, hogy végre ne csak a több ezer olvasó, hanem a szakma krémje is az irodalomtörténet részének tekintse a digitálisan megjelenő írásokat?

Az internetes irodalom szempontjából fontosabb a jelenlét gesztusa, mint a történetiségé. Egy ilyen oldallal a korábban megjelent szövegeket új kontextusba, újra előtérbe helyezzük, ami – remélem – vitára is alkalmat ad majd. Az internetre feltöltött szöveg forog és él, míg a nyomtatott lap gyakorlatilag halott szöveg, nem ad lehetőséget azonnali reflexióra, párbeszédre (több hónapos az átfutási idő), az egyre kisebb példányszámban kiadott lapokhoz nehéz hozzáférni stb. Az internet számomra – és talán sokak számára – a nyitott kultúrát valósítja meg, amelynek nem lehet része, hogy a folyóiratokat raktárakba zárjuk, és csak külön engedéllyel olvashatunk például tavaly megjelent szövegeket. Ennek nyilván az sem lehet részese, aki jelszóval, előfizetéssel rejti el a tartalmakat. A figyelem ilyen helyzetekben természetesen az ingyenesen elérhető szövegek, egyéb anyagok felé fordul, amelyek sokszor egyetemi műhelyek publikációs felületén valósulnak meg. Egészen fiatal irodalmárok is hangoztatják, hogy az ilyen szövegek, amelyek lelkesedésből – értsd: várt honorárium nélkül – íródnak, pongyola, rossz szövegek. Ez a tévhit régóta hódít, elsősorban azok körében, akik interneten nem olvasnak, a médiumváltást nem ismerik el, és nem veszik észre, hogy régi közönségüket a nyomtatott folyóiratokkal már nem érik el, mert az irodalom az internetre költözött. Fel kell venni a ritmust.

Neked melyik a fontosabb: a közolvasó vagy a szakma? Csak azt ne mondd, hogy mindkettő egyaránt!

Szakmai indíttatásból kezdtem a projektbe, de a gyűjtések során sok olyan bloggerre találtam, akik olvasmányélményeiket publikálják (akár naponta). Egyre inkább érdekelni kezdtek ezek a szakmához hasonlóan egymást olvasó és linkelő közösségek, amelyek szövegei a Critica Nován is erőteljesen megjelennek. Sokan közülük valahol a szakma és a nem szakmabeli olvasó között helyezkednek el félúton, ők a „reflexív olvasók”. Érdekes látni a munka során, hogy azoknak a könyveknek, amelyekről tudni véljük, hogy nagy példányszámban keltek el, rengeteg blogos véleményt tartalmaz a recepciójuk, a kis példányszámú, többnyire NKA-s kötetekről pedig inkább a szakma ír. A különbségek mérhetőek.

Szegeden a neolatin PhD-program hallgatója vagy. Tegyük fel, hogy kortárs irodalomról írod a disszertációdat. Mit gondolsz, mit szólna a témavezetőd, ha a dolgozatodban nagyrészt online irodalmi kritikákra hivatkoznál?

Kortárs irodalommal foglalkozók számára egyszerűen megkerülhetetlen az internet. A szakdolgozati szabályzatokban is él a fentebb említett tévhit, és ehhez szorosan kapcsolódik a másik, hogy aki a netről vadássza össze a szakirodalmakat, kontár és képtelen könyvtári, levéltári kutatómunkára. Fel kellene ismerni, hogy az internet mint médium képes teljesíteni a kutatómunka feltételeit.

Én idén régi magyar irodalom szakirányon adtam le a szakdolgozatom, sok tekintetben ezen a szakterületen is nélkülözhetetlen az internet, hiszen ha online elérhető Paolo Giovio elogiumgyűjteménye jó minőségben befotózva, nem kezdek el azon gondolkodni, hogy melyik – nem túl közeli – könyvtárban tudom elolvasni az eredetijét. Ugyanilyen szempont a szótárak, lexikonok kérdése. Miért ne használnám Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című alapművének netes változatát, ha sokkal könnyebben kereshető? Szerencsére kis példányszámú tanulmánykötetek terén van egy tendencia, hogy a megjelenés után nem sokkal pdf-ben a netre is feltöltik a szövegeket. Az irány mindenképp pozitív, hiszen az egyetemeket, kutatóintézeteket ez legitimálja: a létrehozott tudásanyagot közzé kell tenni.

Nem értem a személyes motivációdat. Miért szerez neked örömet, hogy az egymással versengő irodalmi folyóiratokat kiszolgálod egy ilyen közös gyűjtő és megbékéltető oldallal?

Egyszerűen annyi tartalom gyűlt össze az évek során a netes felületeken, hogy már – akár csak egy szakterületen – a naprakészségnek is szinte lehetetlen megfelelni. Van egy sejtésem, amely szerint most jön a rendszerezés, az adatbázisok ideje, amely természetes következménye az interneten is jelen lévő irodalom kiépülésének. Ha nem kezdjük el a rendszerezést, ezen keresztül egy-egy probléma újabb és újabb megtárgyalását (erre a kritika különösen alkalmas), lehetséges, hogy ilyen nagy mennyiségű anyag tekintetében adatokat vesztünk.

A FÉLonline kritikarovatának szerkesztőjeként nagyon is érdekel a kortárs kritika, az adatbázis-építés tehát nekem is hasznomra válik, tájékozottságot ad és egyben követel. Mostanra ez lett az egyik napi penzum, hogy feltöltöm egy-egy könyv recepcióját. Számomra ez az egész inkább érdekes, békéltető szándékom nem volt, de ha lesz ilyen következménye, az csak jó.

Milyen reakciók érkeztek eddig a kezdeményezésre?

Eddig csak pozitív reakciók érkeztek, kapok leveleket a kötetek és a kritikák szerzőitől, szerkesztőktől is, hogy örülnek a kezdeményezésnek és támogatják. Sokan küldik el a saját gyűjtésüket, ami nagy segítség, és csak bátorítani tudok mindenkit erre.

Braun Barna, a FÉLonline főszerkesztője és Sörös Erzsébet Borbála együtt szemlézi a kortárs magyar irodalmat

A honlapért a párod, Braun Barna felel, aki a FÉLonline főszerkesztője is. Milyen stílusbeli és szerkezeti alapelvek szerint épül fel az oldal? Volt-e veszekedés valamiből?

A Critica Nova egy Wordpress-alapú oldal, olyan sablont kerestünk, ami praktikus, tehát egyszerre böngészhető és jól kereshető, egy lapon képes sokféle tartalmat felkínálni. Könyvespolcos megoldásban gondolkodtunk, én először valami ahhoz hasonlót képzeltem el, mint a Bookline oldala (nagyban leegyszerűsítve), időközben változott a koncepció, de szerintem ez nem is gond. A felsorolt kritériumok miatt nem véletlen, hogy hasonlít könyves oldalak megoldásaira, hiszen ez így valósítható meg.

Milyen elvárásod van az oldallal szemben? Szeretnél híres vagy gazdag lenni a segítségével? Esetleg az irodalomtörténetbe óhajtasz bekerülni? Megelégedsz azzal, ha sokan látogatják?

Ha híres és gazdag akarnék lenni, szakácskönyvet írnék. Nekem bőven elég, ha hasznos az olvasók számára, és talán az internetes kritika és általában a kritika presztízsét emeli valamennyire. Úgy tudom, a kritikának mostanság szüksége van a támogatásra.

Hogyan tartjátok fenn az érdeklődést az oldal iránt? Látom, próbálkoztok a toplistával. Mi lesz még?

A havi toplisták későbbi célokat (is) szolgálnak: az előző havi statisztikákból összeállított TOP10-ekből kerül ki a Hónap Könyve, amely köré könyvklubot, illetve esteket fogunk szervezni. A másik irány a versenyek meghirdetése, az első még a tervezés szakaszában van, de egy kis hírverés nem árt neki. Röviden annyiról van szó, hogy a résztvevőknek ki kell választaniuk egy könyvet, amelyet nem olvastak, de a róla szóló kritikákat igen, és az olvasottak alapján leírni, miről szól az adott könyv. A szituációból fakadóan humoros írásokra számítunk, a jobb szövegek szerzőit pedig a kiválasztott könyvvel díjazzuk majd, és reménykedünk a kiadók bőkezűségében. De ezek a részprojektek még a tervezés szakaszában vannak.

Milyen jövőt jósolsz a nyomtatott irodalmi folyóiratoknak? Mennyi értelmét látod az NKA pénzén meghosszabbított agonizálásnak?

A Critica Nova 2013. október 25-én mutatkozik be Budapesten a Roham Bárban.