Felvidéki Napok Veszprémben

HELYSZÍNI

2013. április 8-tól 12-ig rendezték meg a Veszprémi Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karán az immár hagyományosnak tekinthető Felvidéki Napokat. A rendezvény a 2011 tavaszi Vajdasági Napok és a tavalyi Kárpátaljai Napok folytatása. A programsorozat szervezői ezúttal is Géczi János és Ladányi István voltak.

Felvidéki Napok Veszprémben

A program hétfő reggel a Sziveri János Intézetben kezdődött, ahol Brányi Mária alpolgármester, Horváth Géza, a kar dékánja és Ladányi István, az intézet vezetője köszöntötték a vendégeket. A magyar folyóirat-kultúra kutatására létrejött intézet tanácskozásán a felvidéki magyar irodalom képviselői mellett a kérdéskör jeles hazai és határon túli ismerői vettek részt. Szó esett itt a folyóiratok szerepéről az irodalmi és társadalmi nyilvánosságban Losoncz Alpár és Mészáros Sándor előadásában, András Sándor a határon túli folyóiratokról beszélt, a vizuális kultúra jelentőségéről Szombathy Bálint tartott előadást, végül Moldován István a folyóiratok archiválásának és digitalizásának problémáival foglalkozott.

Mészáros Sándor (középen) és Mányoki Endre (jobbra)

A tanácskozást követően került sor a Felvidéki Napok megnyitójára, amely egyben a Hrapka Tibor könyv- és folyóiratterveiből készült kiállítás megnyitója is volt. Este a Sziveri Társaság nevében Reményi József Tamás átadta az idei Sziveri-díjat Lanczkor Gábornak, amit rövid irodalmi est követett a Művészetek Háza zsúfolásig megtelt Vass Gyűjteményében. Ezzel párhuzamosan, ugyancsak telt ház előtt Écsi Gyöngyi Teremtésmeséket adott elő.

Écsi Gyöngyi Teremtésmeséket adott elő

Kedden korán reggel veszprémi középiskolákba látogattak el a felvidéki írók, ahol az iskolák órarendjéhez igazodva rendhagyó irodalomórákat rögtönöztek. Délelőtt 10 órakor nyílt Luzsicza Lajos Árpád kiállítása a várban lévő Szaléziánumban. Zalán Tibor megnyitó szavai után ugyanitt Tőzsér Árpád Balassi Szép magyar komédiájáról, Jankovics József pedig Ányos Pál felsőelefánti kötődéséről, illetve újonnan felfedezett Ányos-szövegekről tartott előadást.

Délután izgalmas irodalmi beszélgetésnek lehettünk szem- és fültanúi az Utas és Holdvilág Antikváriumban. Grendel Lajos Kossuth-díjas író és beszélgetőtársa, Brassai Zoltán irodalmár többek között a felvidéki kultúra mai helyzetéről és az író munkáiról beszélgettek. Ha az egy órát három szóban kellene összefoglalni: jókedv, minőség, nyitottság jellemezte azt.

Brassai Zoltán (balra) és Grendel Lajos

A délután jelmondata Grendel Lajostól: „Nem szeretem a százszázalékos embereket.” Este is az íróké, költőké maradt a főszerep, Mányoki Endre moderálásával rendezték meg a Felvidéki írók estjét. A felvezető, mindenkit bemutató beszéd után Tőzsér Árpád, Varga Imre, Németh Zoltán, Csehy Zoltán és Hizsnyai Zoltán költői „vetélkedése” következett. A komoly kezdés után ugyanis elszabadultak az indulatok, mindenki elővette humoros alkotásait, a hallgatóság pedig pukkadozott a nevetéstől. A hangulat Tőzsér Árpád sírversei kapcsán hágott a tetőfokára, különösen, amikor a jelen lévő kollégáinak fejfájára szánt verseit is felolvasta. Remek este volt, remek költők társaságában. 

Felvidéki írók estje

Szerdán a felvidéki hungarológia műhelyei mutatkoztak be. Szarka László "A szlovákiai magyar közösség 20. századi fejlődésének sajátosságai" címmel tartott előadásában a felvidéki magyarok közösségépítésének nehézségei mellett a lehetséges jövőbeli perspektívákat is vázolta. Csehy Zoltán Cselényi László költészetét elemezte az avantgárd zenei hagyomány szempontjából, rávilágítva a közös jegyekre. Németh Zoltán az aparegény „műfaját” vette górcső alá, és arra kereste a választ, hogy mi lehet az oka annak, hogy az apákról szóló regények az utóbbi évtizedben megsokszorozódtak. Benyovszky Krisztián a kortárs irodalom Poe-újraírásait mutatta be, a képiséget, az illusztrációk gazdagságát állítva előtérbe. Az irodalomtudományi szekciót Hizsnyai Ildikó "A közös tér irodalmi reprezentációjának fordítói aspektusai" című előadása zárta. Illetve zárta volna, ha a hozzászólók hagyták volna. Az élénk vita bőven belenyúlt a délutánba.

Szarka László előadása

A nyelvtudományi szekcióban elsőként Sándor Anna beszélt a szlovákiai magyar nyelvjárások jellemzőiről, majd Szabómihály Gizella tartotta meg "Nyelvpolitikai törekvések, nyelvtervezés és nyelvi menedzselés a szlovákiai magyarság körében" című előadását. A szünet után egy háromnyelvű (magyar, német, szlovák) online szótár felépítéséről, elérhetőségéről és jelentőségéről hallhattak a jelenlevők Pongó Istvántól. Vančoné Kremmer Ildikó kétnyelvűségről szóló előadásából többek között megtudhattuk, hogy a szlovákiai magyarok máshogy ejtik a „h” hangot, mint a szlovákok, vagy hogy a kétnyelvűség olykor vicces szituációkat is eredményez, például a ’magánál van’ kifejezés a szlovákiai magyarság körében ’az irodájában van’ jelentéssel is bír. Lanstyák István sajnos nem tudott részt venni a szekcióülésen, ezért kolléganője tartotta meg "Emberarcú nyelvészet" című előadását, amelyben Lőrincze Lajos szavait idézve hívta fel mindannyiunk figyelmét arra, hogy a „nyelvművelés elsősorban emberművelés”.

Szerda este került még sor Csehy Zoltán előadására is az Éjszakai Egyetem keretében. A késői időpontot az is indokolta, hogy Csehy tanár úr a reneszánsz erotikus és pornográf költészetről tartott tudományos igényű, ugyanakkor a „18-as karikát” bőven indokolttá tevő előadást.

Az Éjszakai Egyetem

Csütörtökön reggel a rendezvény csatlakozott a veszprémi költészet napi Versbusz programjához. A várost átszelő 4-es buszon Módri Györgyi és Kőrösi Csaba színművészek felvidéki költők verseit mondták a véletlenül vagy célzatosan a versbuszra szálló utasoknak. Velük együtt Hizsnyai Zoltán is felolvasott saját verseiből, illetve Tsúszó Sándor költészetéből.

Délután Juhász R. József performance-előadásának lehettünk szó szerint részesei. A kőmosás, mint azt a művész az előadás kezdetén definiálta, politikai célzatú előadásként értendő, sőt élhető, amennyiben, elfogadva a feltételeket, magunk is igennel válaszolunk az előadás felhívására. Nem véletlen, hogy nézőként egy Nemes Nagy-vers juthatott eszünkbe, hisz a színpadkép egy rituálé eszköztárát terítette a parkettára. „Amikor én istent faragtam, kemény köveket válogattam. Keményebbeket, mint a testem, hogy, ha vigasztal, elhihessem.” Amit láttunk: kicsi, nagy, prágai, veszprémi, pesti macskakövek egy műanyag lavór előtt. Különböző sörtéjű kefék, mosószerek, törlőrongyok feszes rendben, várva a cselekvő kéz és akarat impulzusát. Amit éreztünk: részt kell venni, le kell mosni, hozzá kell tenni. Csupa tevékeny infinitív. A megtisztított kövek kiállításra kerültek, majd alájuk Juhász R. „Rögtön jövök!” feliratú táblát ragasztott (szlovák, angol, magyar nyelvű felirattal). Ezzel prezentálva annak a felelősségnek a súlyát, amikor „tiszta (a)lapon” hagyunk nyomot magunk után. Éreztük.

A csütörtöki nap utolsó programjaként megismerkedhettünk a Kalligram folyóirat főszerkesztőjével, Mészáros Sándorral és szerkesztőjével, Szilágyi Zsófiával, akikkel a kiadó és a folyóirat szerzője, András Sándor beszélgetett. Ladányi István bevezető kérdése után kötetlen beszélgetés, anekdotázás vette kezdetét a folyóirat és kiadó kapcsolatáról, a folyóirat működéséről. Betekintést nyertünk, hogyan születik meg egy-egy tematikus szám, milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy főszerkesztőnek, szerkesztőnek. A folyóiratok mai helyzetéről is kaptunk egy kisebb körképet.

A résztvevők nevében elmondhatjuk, hogy sokkal gazdagabban, feltöltődve, irodalomtól mámorosan zártuk ezt az élményekben gazdag programsorozatot. Reméljük, jövőre legalább ennyire színvonalas hétnek lehetünk részesei.

Írták: Heizinger Anita, Pintér Viktória, Semsák Liza, Tibold Liliána, Tokos Bianka, Tóth Regina

A fotókért Heizinger Anitát illeti köszönet