Eltelt a május, el a június, de az igenke csak nem akart újabb hajtásokat hozni. Július közepén, a gondos öntözés ellenére kókadozott, és augusztusban ledobta megsárgult leveleit. Szeptemberben úgy tűnt, teljesen elszáradt. Hiába, nem a mi klímánkhoz szokott ez, gondoltam. Aztán úgy döntöttem, meghagyom tavaszig.

Jelige: A kék virágról

Egy álom története

Csönd van. A falakat levelek karcolják vékony papírlapként. Lehull pár bogyó. A levelek között kék virágok, alattuk tüskék. A bogyókból lekvárt főzök. A virágok a fürdőszobában nyílnak a legszebben, mindig teleengedem a kádat. Néha lebillen egy könyv a polcról, kint sötét van.
Talán tavalyelőtt határoztam el, hogy ültetek a kertembe néhány tő, kékszirmú igenkét. Úgy hallottam, nem csak szép és bódítóan illatos, hanem az ősszel beérő bogyóiból remek lekvárt is lehet főzni. Hónapokig tartott, amíg sikerült néhány tövet szereznem. Külföldről kellett megrendelni, mert nálunk ezt az európai, nemesített változatot nem árulják. Itthon csak a vöröslevelű igenkét, a kaukázusi és a balkáni, félvad változatokat ismerik, de ezeknek nincsen termésük és a levelük mérgező.
Május elején érkezett meg a csomag, és mivel az ültetést is ebben a hónapban javasolják, gyorsan munkához láttam. A kertem közepén van egy rózsabokor, rózsaszín virágokkal. Az igenke tövet ez elé ültettem. Gondoltam, így nem csak a nyíló virágok lesznek szépek együtt, hanem majd ősszel a piros hecsedli, meg a hamvas kék igenkebogyó is.
A töveket gondosan megöntöztem, karóhoz kötöztem, nehogy a száruk eltörjön, amíg meg nem erősödnek. Ezután vártam. Olvastam, hogy lassan fejlődik, érzékeny a tetvekre, meg a férgekre. Hetente kétszer kell tápoldattal locsolni, hogy a gyökerei mielőbb növekedésnek induljanak. Metszeni nem szabad.
Eltelt a május, el a június, de az igenke csak nem akart újabb hajtásokat hozni. Július közepén, a gondos öntözés ellenére kókadozott, és augusztusban ledobta megsárgult leveleit. Szeptemberben úgy tűnt, teljesen elszáradt. Hiába, nem a mi klímánkhoz szokott ez, gondoltam. Aztán úgy döntöttem, meghagyom tavaszig.
Februárban, a hóvirággal együtt, kibomlottak az igenkén az első rügyek. Márciusban teljesen kizöldült és a hónap végére kinyíltak rajta az első illatos virágok is. Április közepén hosszú hajtásokat növesztett, amik május végére elérték a rózsabokrom tetejét. Júniusban megjelentek rajta a bogyókezdemények, és a föld alól újabb szárak bújtak elő.
Júliusban és augusztusban, négy-öt méter sugarú körben szétfutó gyökereivel beszőtte a földet, a fű kiszáradt. A bogyók szépen kékültek, a virágok illata bódítóan lengte be a kertet. Szeptemberben értek volna be a termések, de fagyott pár éjjel, így megrohadtak. Egy szemet megkóstoltam, savanyú volt.
Október elején aztán enyhült az idő, és az igenke újra virágba borult. Október végén, indás száraival felkúszott a diófámra és a hársfámra, a rózsabokromat átszőtte ágaival. A kék virágok között szépen mutattak a piros csipkebogyók, de az illat már kezdett kellemetlenné válni.
November elején benőtt a járda alá, ami felrepedt. November végére felfutott a háztetőre, és félretologatott néhány cserepet. Úgy döntöttem, visszametszem. Először a tetőről meg a falról próbáltam lerángatni, de a szívós léggyökereivel olyan erősen kapaszkodott, hogy potyogni kezdett a vakolat.
December elején aztán, az első komolyabb fagyok hatására, pár nap alatt elszáradtak, lehulltak a levelei. Arra gondoltam, hogy megvárom még a tavaszt, de akkor az egészet ki fogom vágni. Jött a karácsony, jött a szilveszter.
Vízkeresztkor nekiálltam lebontani a karácsonyfát, de ahogy vinném ki a lecsupaszított fenyőt, az alja valamibe beleakad és felborul. A sarokban, a parketta szegélye alól vékony zöld hajtás kanyargott elő, egészen a felállított fenyőfa tövéig. Ez bejött a lakásba. Fogtam a baltát, és nekiestem a kékszirmú igenkének, ütöttem vágtam a fagyott földet. Egy teljes napig tartott, amíg kiirtottam a töveket. A fákra és a tetőre felkúszott indáktól nem tudtam megszabadulni teljesen.
Aztán január közepén elkezdtek visszafelé füstölni a kályhák, mert a gyökértelen indák belenőttek a kéményekbe. A lecsapódó párát és kormot szívták magukba, a száruk megfeketedett. A kék szirmok alatt sötét tüskék csillogtak.
A lerohadt bogyók helyett újak nőttek. Remek lekvárt lehet belőlük főzni, ezt olvastam. A szekrény mögött, egy újabb hajtás jelent meg az egyik reggel. Megpróbáltam kitépni, de a tüskék összeszurkálták a tenyeremet, a kezem feldagadt.
Most február eleje van, ágyban fekszem. Sötét van, mert a kékszirmú igenke teljesen benőtte az ablakokat. Megjelent a fürdőszobai lefolyóban is. Minden ága, hajtása tüskés, az illata tömény, mint a liliomé. Nem lenne szabad mellette aludni. A kertben közben elszáradt a rózsabokor. Remélem, nem végleg. Talán csak a tél miatt hullajtotta el leveleit. Ha majd jön a tavasz, kiderül.