György Attila legújabb, Tájképek, harcosokkal című kötetét mutatták be a kolozsvári Bretter György Irodalmi Körön. A könyv, akárcsak a Harcosok könyve vagy a Harminchárom, a történelembe kalauzolja el az olvasót.

Agresszív lektűr a harcról

György Attila nemrég napvilágot látott legújabb kötetét a bayeux-i falikárpit fragmentumai illusztrálják, a könyv szép kivitelezése az ARTprinter Könyvkiadót dicséri. Orbán János Dénes, az est házigazdája szerint döbbenetes történeteket olvashatunk a könyvben, a szerző viszont „kellemes lektűrként” határozza meg alkotása műfaját. Hogy egy harcról szóló lektűrre mennyire illik rá a fent említett jelző, az olvasó dönti el. Egy azonban bizonyos: az esten elhangzott részleteket vastaps követte, s a könyvbemutató után úgy tűnt, hogy nem akar megfogyatkozni a dedikálásra várók sora. A szemelvények felolvasása ugyanakkor annyira a meghökkentette a közönséget, hogy utána nem igazán akart senki hozzászólni vagy kérdezni a szerzőtől.

A lektűr sok szakmabeli tudatában úgy él, mint könnyű, értéktelen, felejthető irodalmi mű. György úgy véli: a művészi alkotás nemcsak elgondolkodtat, szembesíti az olvasót önmagával, hanem szórakoztat is. A Tájképek, harcosokkal érdekes olvasmány, nem kell föltétlenül megváltania a világot. Van, amit az ember egyszerűen azért ír, mert jó olvasni. „Ha valaki olvassa ezt a könyvet, nem hiszem, hogy kardot ragad és levágja az ellenség fejét. Olyan, mintha tájképet néznél, csak megelevenednek rajta az emberek” – mondotta.

Az egyik elhangzott, A kardviselésről című részlet szerint a kardnak lelke, személyisége van. Lehet puszta eszköz az ember kezében, de lehet parancsoló is. A karddal nem vágnak sem kenyeret, sem szalonnát, sem disznót, gyilkolásra készült.

„A kard, mint eszköz és műalkotás: mindig időszerű. A kard használata, a karddal ölés az, ami nem mindig időszerű. Azt is mondhatják: mostanság keveseknek adatik meg, hogy kardja lehessen. Úri passzió, amely nem jut el a közemberekig. Ezen is mosolyogni lehet: mert kardja mindig és mindenkor csak a nemeseknek volt. A harcosoknak, és azoknak, akik bátorsággal vagy szellemi erővel nemessé tették magukat”.

A kötetben található esszéisztikus eszmefuttatások visszautalnak a Harcosok könyvére, amely igen agresszív olvasmány, ahogy Muszka Sándor mondja: „fröcsög benne a vér”. György írásművészetét két fontos vonulat határozza meg: a harc és a boszorkányok, vagyis a nők – állapította meg Orbán János Dénes. Kérdését, hogy miért harcos alkat, a szerző ekképp válaszolta meg: minden normális férfiember életét az elveiért, meggyőződéséért folytatott harc (ami alatt nem föltétlenül a fizikai erőszak értendő) és a nők vezérlik. Lehet, hogy pont a boszorkányok miatt vagyok harcos alkat –tette hozzá nevetve.

„Legyezőszerűen nyílnak szét György Attila történelemben kalandozó elbeszélései, visszautalnak a Harminchárom című regény ezer éven átívelő, sodró sors-kavalkádjára, ahol a nemzedékek életében törvényszerűen bekövetkező ismétlődések és variációk ugyanarra kérdeznek rá, makacsul és következetesen: mi a szabadság, mikor és hogyan lehet az ember szabad? És a Harcosok könyve traktátusához írt történeteknek is felfoghatók…” – fogalmaz Bogdán László a kötet fülszövegében.
A Tájképek, harcosokkal legnagyobb része a római történelembe vezeti el az olvasót, amelynek az író nagy szerelmese, habár mélységesen megveti a rómaiakat az etruszk kultúra beolvasztásáért. De találkozunk a kötetben a magyar múlttal is (Kalandozások kora. A „tizenegyezer szűz”).

OJD arról faggatta a szerzőt, hogy mikor várhatunk tőle egy nő-boszorkány vonulatot feldolgozó könyvet, hiszen a Boszorkányok feltámadása című kötetével futott be, mire György kedélyesen mosolyogva mondta: „Amikor megírtam a Boszorkányok feltámadását fiatal voltam és bohó, nem tudtam, hogy mivel játszom, most nem merném ezt megtenni”.

Ehelyett inkább egy székely bestiáriumot tervez az író, amelyben kizáróan imaginárius állatok fognak szerepelni. Olyanok, mint a rekkencs vagy rekegő, rézfánfütyülő és egyéb pajzán, vulgárisabb kontextusban használt „állatok”. György szerint ilyenből nagyon sok van, mert a székelyek bő fantáziával rendelkeznek. Azt is megtudhattuk, hogy rekkenccsel, vagy csángó vidéken rekegőként emlegetett félelmetes lénnyel a nem jól viselkedő magyarországiakat szokták riogatni.

György Attila friss kötetével legközelebb december 17-én Székelyudvarhelyen lehet találkozni, ahol Murányi Sándor Olivér, aki a harcművészetek nagy mestere, valószínűleg érdekes kérdéseket tesz majd fel a szerzőnek.

Varga Melinda