A Kolozsvári Ünnepi Könyvhét szombati programjából Csender Levente Fordított zuhanás című kötetének bemutatóját emelhetjük ki. A kisszámú közönség – ami valószínűleg a kora délutáni időpont számlájára írható – tartalmas beszélgetés tanúja lehetett az immár háromkötetes, székelyudvarhelyi születésű, jelenleg Magyarországon élő szerzővel.

Dokumentarista próza a rendszerváltásról és a diákmunkáról

Csender Levente dokumentarista jellegű prózájának alapmotívumai a romániai rendszerváltás utáni időszak, valamint a nyugati országokban dolgozó diákvendégmunkások helyzete. A szerző 1991-től él Magyarországon, mindhárom novelláskötete: a Zsírnak való, a Szűnőföldem és a most bemutatott Fordított zuhanás a Magyar Napló gondozásában látott napvilágot. A Fordított zuhanás a tavalyi Ünnepi Könyvhéten is szerepelt, ám Kolozsváron még nem mutatták be.
Balázs Imre József költő, a Korunk főszerkesztője baráti kapcsolatban van a szerzővel, gyermekkorukban Székelyudvarhelyen még szomszédok is voltak, így számos, a könyvben megjelenített élménynek ő is szereplője lehetett, legalábbis a teret, amelyben ez a próza született, nagyon jól ismeri. Ő dokumentarista prózaként határolja be Csender alkotásait, amelyre manapság sokan a korszerűtlenség bélyegét sütik. Viszont az olvasói ízlést nem lehet kiszámítani, behatárolni, ha az írás életszagú, emberközeli, átélhető, akkor az olvasót sem untatja – magyarázta Balázs Imre.
Csender a ’60-’70-es években népszerű Sánta Ferenc és Galgóczi Erzsébet prózanyelvét viszi tovább. Két fontos elem teszi ezeket az írásokat eredetivé: a székelyföldi rendszerváltás utáni éveket festi le, amikor a gyárak bezárnak és sokan magyarországi vendégmunkásként kénytelenek megkeresni a kenyerüket. Az írások az itteni és a „határon túli” létre, életfilozófiára és nem utolsósorban társadalmi különbségekre fókuszálnak.  Csender prózái viszont nem csak a múltba néznek vissza, nem csak ebből táplálkozik az író. Hogy a ma legfiatalabb olvasójának is érdekeset mondjon, aktuálisabb témához nyúl. Sok egyetemista a diákévek alatt nyugati vendégmunkásként szerzi meg a tandíjra való összeget, vagy éppen a megélhetéshez szükséges anyagi hátteret próbálja kiegészíteni.  Sokunk számára ismert a közgazdász báros vagy bölcsész házvezető, dada szerepköre, aki Amerikában, Angliában, Olaszországban, Franciaországban próbálja ki a szerencséjét. Többnyire sem a Magyarországon dolgozó székely vendégmunkásnak, sem a nyugati világban munkát vállaló diáknak nem rózsaszín a lét.  Csender újdonságértéke nem abban rejlik, hogy ennek a helyzetnek a sötét és kilátástalan oldalát festi le, hanem abban, hogy egy nagy kalandként fogja fel az egészet.
Ez a kaland pedig igencsak izgalmas. A novellák másik érdekessége, hogy leginkább saját tapasztalatból indul ki.  A könyvbemutatón felolvasott  Barbárok vagytok, emberek! vagy a London című írások azért ragadnak magukkal, mert az elbeszélés közben érezzük a szerző jelenlét is.  Csender elmondásából kiderült: édesanyja is vendégmunkásként kereste a kenyerét Magyarországon, maga a szerző pedig úgy került Budapestre, hogy édesanyját szerette volna meglátogatni, még iskolakezdés előtt.
A véletlen és az akkori határellenőrzések huzavonája úgy hozta, hogy nem tudott iskolakezdésre hazajönni Székelyudvarhelyre, így Budapesten maradt.
Mivel az áttelepedés nem volt betervezve, otthoni barátaitól, ismerőseitől sem tudott elbúcsúzni, még a személyes tárgyait sem vitte el magával. „Nagy vágyakozás élt bennem az elveszett dolgok iránt, az itt hagyott világot akartam visszahozni” – ebben keresendő az irodalommal való találkozás első lépése is. A szerzőt Barna Róbert segítette az írói kibontakozásban, majd a Sárvári írótábor pályázatán kapott elismerés adta meg a további biztatást.
A későbbiekben a Magyar Napló prózarovatának lett szerkesztője. Alkotói munkáját több irodalmi díj is fémjelzi, 2003-ban megkapta a Magyar Írószövetség Prózai Szakosztályának díját, egy évre rá az Irodalmi Jelen és az Erdélyi Magyar Írók Ligája által meghirdetett novellapályázat különdíját nyerte el, 2007 pedig az Alexandra Kiadó novellapályázatának első díjasa lett.
Kiderült: a London című novella teljes mértékben saját tapasztalatra épül, a szerző ugyanis valóban próbálkozott Angliában munkát vállalni, képkereskedőként és bárosként is dolgozott. A diák-vendégmunkási státuszt Olaszországban hosszabb ideig is élvezhette, ami újabb novellák megírására késztette. A romániai ’89-es forradalom udvarhelyi eseményeit megörökítő írásai részben saját tapasztalatra, részben pedig a nagybátyja beszámolóira épülő történetek.
Balázs Imre József az írások erős képi világát, az elbeszélés gördülékenységét, a kiváló humort és a Bodor Ádámra emlékeztető név és szereplőválasztást tartja Csender legfőbb erősségének. Pontosan maga előtt látja Zsilett, a „milicista”(rendőr) alakját, a szerző által felidézett utcaképeket, az udvarhelyi temetőt. A magával ragadó képi világ a jó prózának elengedhetetlen kelléke.
 

Varga Melinda