Franz Kafka
Legfőbb jellemzője, hogy – mint hősei – nem ismeri ki magát a világban. Ami nem meglepő. Apja élhetetlennek tartja. A németeknek zsidó. A csehek közt német. Prágából kilépve prágai cseh. Az íróknak tisztviselő, a tisztviselők közt író. Szorongás és bizonytalanság a legfőbb jellemzője. Max Brod, a jóbarát kemény munkával éri el, hogy írónak tekintse magát. Sok más lehetősége nincs. Betegsége miatt nincs bátorsága megházasodni, gyötri a szerelem és a magány.
Halála előtt, éppen, mint Vergilius az Aeneis című, be nem fejezett hősi eposz kapcsán, arra kéri Max Brodot, égesse el a hagyatékot. Ugyanaz történik. Az Aeneis alapmű lesz, Kafka új hangot hoz a XX. század irodalmába, az elnyomott, helyidegen, magát mindenütt bizonytalanul érző kisember perifériális nyomoráét, a kiszolgáltatottságát.
A Kastélyt nem értettem első olvasatra. A Kastélyhoz ismerni kell a kort, a körülményeket, de a párhuzamok felismeréséhez a jelen való világát is. A kastély korfüggő, mint minden fontos regény.
Ezen is túl: nem szabad Kafkát kézbe venni, ha a kedves olvasó éppen nyakig ül az iszapban, mert könnyen svábbogárként ébred. Amint elemi igény mutatkozik egy kis kafkai szorongásra, kizárólag Švejkkel párhuzamosan olvassuk. Hašek buggyant derűje kiegyenlíti Kafka gyötrelmeit, amikor a Monarchia utolsó évtizedeinek magába omló valóságát érzékeljük.
Franz Kafka (Prága, 1883. július 3. – Kierling, 1924. június 3.) író.
Kafka középosztálybeli német zsidó családban születik Csehországban, ami az Osztrák–Magyar Monarchia része. Apja Hermann Kafka kereskedő (1852–1931), anyja Julie Kafka, sz. Löwy (1856–1934.) Anyanyelve német, de gyermekkorában megtanult csehül. 1901-ben érettségi, 1906-ra pedig elvégezi a jogi egyetemet, egy biztosítótársaságnál helyezkledik el. Akkoriban kezd írni. 1917-től tbc-s.
Halálát az éhezés okozza, mert állapota miatt az evés rendkívüli fájdalommal jár. Testét a prága-zizkovi zsidó temetőben helyezik örök nyugalomra 1924. június 11-én.
Életében csak néhány novellája jelenik meg, a kritika észre sem veszi.
