Január
Író, szociográfus, és mi is még. Aki nem tudja, mi még, ne tőlem tudja meg. Ne tudja meg egyáltalán. Olvasson, ha jót akar. Mostanában újraolvasom a régi Tarokat. Hátha elnyomja a "mi még"-et.
És a csapda bezárult. A kerek, acélosan gömbölyű, légiesen könnyed, gondosan kimunkált versek csapdájába a dilettáns beragadt, a tehetség türelmesen beépítette eszközkészletébe, ami építhető, és úszott tovább a korabeli versek tengerében, újabb használható költői metódus után kutatva.
A beteljesületlen szerelem jó költőnél remekül működik. (Rossz költőnél is, jegyzem meg minden hátsógondolat nélkül, rögzítve pusztán a tényt.) 31 évet élt. Kevésnek tűnik, de az örökléthez - láthatóan - éppen eleget.
1920. november 12-én támadja meg néhány versével a Nyugatot, és kissé meghökkentő módon, 1921. január 11-én (a hetedik találkozás alkalmával) Babits feleségül kéri, úgy, hogy a lakó- és költőtárs Szabó Lőrinc menyasszonya eközben. Január 15-én házasság, majd nászút Itáliába. Ezt követik a boldog-boldogtalan, kalanddal és kudarccal vegyes házasévek. Végül Babitsot elviszi a gégerák.
Arról se beszélünk, mi van, ha megéri a Horthy-évtizedeket. Sőt. Mi akkor, ha megéri Rákosit, Kádárt, ha netán Aczél elvtárs érzi magát felelősnek versei minőségéről dönteni. Megeshetett volna ez a szörnyűség, hiszen 1977-ben töltötte volna a százat. Nem beszélünk erről sem. Minek. Nem érte meg.
Aligha nyerő szöveg a hidegháború idején. De maradjunk ennyiben. Ha olvasni akarunk, ha a gyerekek vagy az unokák kezébe akarunk nyomni Fekete Istvánt, tegyük meg, felejtsük el a politikus agyatlanságokat.
Megszüntette a gyakorlatot, hogy irodalomkedvelő járási párttitkárfeleségek zöngeményeit közölje a lapban vers címén, amivel komoly érdeksérelmeket okozott. Nem úgy van az, hogy eddig egy járási párttitkár úgy mutathatta be az asszonyt, hogy költőnő, eztán pedig nem.
Életveszélyesen lendületes fickó. Én legalábbis életveszélyesnek érzékeltem minden pillanatban. Szó sincs még a "Ruszkik haza"-ról, ő már nyomja. Szó sincs arról, hogy Kádár monnyon le, de ő nyomja.
Nő, férfi, kétségbeesés, kilátástalanság, erotika, depresszió, szabadságvágy, kalandvágy, szökési kísérletek, szabadság, és a szabadság hiánya, azaz: fogság (Nő foglya vagyunk? ), és a homok, a folyamatosan áradó homok, azaz a feladat (Feladat foglya vagyunk?), melankólia, tervek.
Negyven környékén, túl néhány borzasztó színházi előadáson, néhány személyes buktán, csalódáson, mocsárszinten, Az ember tragédiája maga keresett fel, olvastatta, értelmezte magát. És ami a helyére kerülhetett, helyére került.
A 1932-33-as éhínségben közel hétmillióan pusztultak el. Ezen van mit csökkenteni.) Felemeli hangját az 1938-as tömeges letartóztatások ellen. Ugyancsak a mese szerint „hűtlenségi per” indul ellene, de nem esett bántódása, mivel a szovjet irodalmi közvélemény elismert alakja volt. Mintha Sztálint ez bármiben akadályozta volna.
Aki esetleg megzavarodik a politika (bármilyen politika) verbális önelégültségétől, tombolásától, kerítse elő A toronyőr visszapillant című gyűjteményét, hogy értse, mi van. Mindig mi van. "Szépen élni mostanában nagyon nehéz, szinte lehetetlen. Szépen meghalni néha még lehet" - mondja. Azután: "Legyetek igazságosak: ne mérjetek egyenlő mértékkel."
A program irodalmi és politikai pletykák. Nem tudom, mi még. Próbálom kötni a történeteket, de mert a kisebb, de pillanatnyilag meghatározó hatalmú kultpolitkusok nevét sem ismerem, az írókét sem – Erdélytől Londonig – alig, hallgatok, mint a sült hal. De jó ott lenni.
Bőszítő, bosszantó hablaty, porhintés és hazugság. Fiatalok voltunk, nem fogtuk fel, milyen keskenyek a rések, milyen fegyelem és önfegyelem jellemzi a nyomtatott sajtót. Mindent.
Félned kell, ha asszonyra sokat bíztál, mert az asszony a sokat-adónak, a szárnyas férfiúnak megbocsátani nem tud halála után sem. Amíg pedig él s téged továbbvisz tőle fensőségednek parancsa, ő arra gondol, ami lényegének szimbólumos és hiányosságos tartalma. S bizony legalább meg fogja próbálni, hogy vélt bosszújára vélten alkalmas, reprezentatív latrokat keres a te büszkeséged ellen.
Mikszáth mesélt a tollfosztó asszonyok szájából, a tuskóásás közben pihenőt tartó, gőzölgő fejű férfiakéból, de a pap is Mikszáth hangján szólalt meg, a mezőőr is.
Kolozsvári vállaltan nőbolond, és ez messze kiemeli őt a kortársak álszent, hazug seregéből. Emlékszünk még, a szocialista embertípus nemtelen, kizárólag a vörös zászlóra gerjed, ami az írókra hatványozottan vonatkozik. A szocreálban gyerek csak akkor fogan, amikor megalakul a helyi téeszcsé. Akkor is szűznemzéssel.
Az ember, furcsa mód, ilyenkor hajlik rá, hogy azt gondolja, valamire mégis jó volt a rettenetes kétosztatú világ, amikor a nagyhatalmak egymás mogyoróiba kapaszkodva koncentráltak, nehogy a másik lépéselőnyre tegyen szert. És béke volt.
Betölti a hatvanat, amikor férjül vesz egy harminc éves, tehát nála harminccal fiatalabb férfit, és kilencven éves koráig él vele boldog szerelemben. A világ tele csodával. Bámulunk. Így is lehet.
A "régi" Mozgó azután Kulinnal gyászos véget ér. A teljes szerkesztőség feláll, amikor őt is menesztik. Példátlan cselekedet, elborzadnak az elvtársak a fiatalok hálátlanságán. Aztán az országos tiltakozás, köpködés, aláírás ellenére összeállt egy új csapat, az élet megy tovább. Azóta is megy. És a Mozgó kaphatóvá válik mindenütt az országban.
Az éhínségben és nincstelenségben eljött az idő, hogy Maja anyja eldöntse: egy lányt tud megtartani, a másik éhenhal. Ha nem, akkor mindkettő. Tehát választania kellett, melyiket ítéli halálra és kit ment meg. Maja a kiválasztott, ő túlélte, a testvére éhenhalt, később a mama öngyilkos lett. A túlélő kislány, Maja, Szili első felesége.
Az is megjegyzendő az elkeseredés szélén botladozó kezdő írók számára, hogy 1907-től huszonkét kiadó utasította vissza a Dublini embereket, míg végre 1914-ben Dublinban megjelent. Normális író a hatodiknál kételékedni kezd tehetségében, szemétkosárba vágja a kötetet.
1954-től 1969-ig néz a kút mélyébe. A hite, talán a szemüvege csalja meg az írót. A falu ősi hagyományokra épülő kontraszelekciója bizonyítottan százszor életképesebb bármiféle ideológiai kontraszelekciónál. Egyformán kíméletlen mindkettő, de nem mindegy, mit szolgálnak.
Nem számított, nem tudtuk, hogy első felesége a főnöke lánya, Vészi Margit, azt sem, hogy a hogy Fedák Sári a második. Azt sem, a világ nem változik, a harc végtelen, a hatalomvágy, a Lebensraum kiterjesztésének vágya örök. Nem tudtunk a vagány Liliomról, arról sem, hogy világfi, és persze arról sem, hogy hihetetlen érzékkel lép meg Hitler és Szállasi elől, húz ki Amerikába.
A tömeg ízlése olyan, amilyen, de ahogyan gerjesztik, manipulálják, így visszaélnek vele, ráadásul a szent költészetre hivatkozva. Úriember ilyet nem tesz. Vagy túlzok, és abba, ahogy pártok pozicionálják magukat, belefér ez a fajta, szó szerint ízléstelen marketing? Jó. Viszont Csokonai és Krúdy közé szoborni egy politikai brandet, azt ne, ha kérhetném.
Veres Péter ott totyog a felvonulók közt, talán mégis, minden ellenkező híreszteléssel együtt bűntudata lehet a Rákosi-féle hadügyminiszteri stallum miatt. Tehát annak ellenére, hogy kivette a részét a forradalomból, a legvadabb megtorlások idején megjelenik kötete. Lehet, Kádár és a Csapat más mércével méri a volt hadügyért, mint a mezei írót, újságírót.
Lesznai Anna
Második férjével Ady pályáját egyengette. Az se mindegy, ugye, kinek ki a férje. Lesznaié Jászi Oszkár író, politikus, egyetemi tanár, szociológus, általában miniszteriális ember. Angliában, Franciaországban tanult. Miután Kun Béla kora lecseng, Moszkvába menekül, elválnak, Lesznai Bécsben talál harmadik férjet Gergely Tibor festőművész személyében. 1930-ban települnek vissza Budapestre.
Nemes Nagy Ágnes
Amikor a politika játékteremként működteti az irodalom speciális terepeit, soha nem tudhatni, hogy pályatévesztett írót látunk politikusi mellvértben, vagy pályatévesztett politikust írómaszkban.