Milliárd vízmolekula – Király Farkas versképeslapjai
Milliárd vízmolekula
Király Farkas versképeslapjai
június 18.
Magasból nézem a mélységet.
Széles a folyó, megvan ezer lépés.
Remeg a betonút, a vaskorlát,
mikor elhúz egy-egy kamion.
Nézem a hídról, a közepéről,
mint hömpölyög a zöldes víz –
rücskös ég, melyben kagylók a csillagok
s uszonyaik vannak az angyaloknak.
Néztem a vizet, két percig, talán
háromig. A remegés belém kúszott,
az uszonyos angyalok csábítani kezdtek.
Nyeregbe pattantam, és eltekertem onnan.
K., nem lehetek csillagok eledele.
június 24.
K-nak, bárhova, poste restante
Megkedveltem azt a rejtett utat, K.
Lila virágok nyíltak a parton.
Öreg uszály a holtág közepén,
hallani a hersegést, amint
magáévá tesz soktonnányi vasatomot
milliárd vízmolekula – rozsda fogan.
Kémia. Ahogy a közeli gyárból áramló
élesztőszag tánca a rothadó széna bűzével
szintén. Vegyülés csupán, semmi csoda.
Az út menti síneket benövi az akác –
gubbasztanak földhöz ragasztott zöld vadak.
Odébb malterbőrét vedli az egykori üzem,
téglahúsa fakó foltokban mutatkozik.
Épületek megfáradt szemérmetlensége…
De ez már emlék. Most a kertben ücsörgök.
Megettem az első itt nőtt málnaszemet,
és azon tűnődöm, a nyárfa melyik ágáról
hullott le imént az a sárga levél...
