Nemcsak törölköző járt a fürdőszobához, de kis üveges tusfürdő is, így aztán már egészen kedvezőnek látszott az ár, ráadásul a kulcsos néni azt mondta, hogy fizessünk reggel a főnöknél, mert ő lehet, hogy enged még belőle. Kánaán. Be is vásároltuk a meleg szendvicshez valókat, aztán bementünk még a faluba, hogy megnézzük a gótikus templomot, amit a Térképrajzoló Ember utazása óta szépen felújítottak.

Kéktúra - 42.

Előzők: Kéktúra 

53. Cserhátsurány

Békésen feküdtünk a szobor alatt, és éppen ideje lett volna szállást intézni estére. Itt kezdődtek a bonyodalmak. Az okos papíron már Siroknál véget ért a szállásos lista, mert meg sem fordult a fejemben, hogy két hétnél tovább menjünk. Ezután nálunk laktunk a házban, végül pedig Hollókőn, ahol nem nagy kunszt helyet találni.
Cserhátsurány viszont nem kifejezetten túristaparadicsom (bár szerintem minden adottsága megvan hozzá). Volt ugyan telefonszám, de az egyik téves, a másikat meg nem vették fel. A polgármesteri hivatal – amire logikusan és jogosan gondolhatnál – kapásból kiesett, mert szombat délután volt. A következő ötlet, hogy hazatelefonálunk internetes segítségért, de senki nem volt gépközelben. "Akkor most? Menjünk haza?" Erre teljesen kiakadtak a többiek, hogy már miért mennénk haza, amikor arról volt szó, hogy ma még alszunk valahol.
Végül is Csiga anyukájától kaptunk egy telefonszámot az internetről, és már Cserhátsurány felé sétáltunk, amikor sikerült is a szállást elintézni. Az idei átlaghoz képest igen kedvezőtlen áron, és a néni sem volt kedves, akivel tárgyalni próbáltam, de üsse kő.
Ettől függetlenül jó hangulatban telt a séta további része. Ez lesz az utolsó esténk, úgyhogy a méltó ünneplésről ábrándoztunk, csak még meglátjuk, milyenek lesznek a körülmények. Bevallom, sok jóra nem számítottam.
Kellemes, széles útjaink voltak, szélükön olykor napraforgótáblával, aztán a szokásos erdő, és egész hamar át is értünk a szálláshelyre. Találtunk egy boltot is nyitva, ez nagyban bővítette a lehetőségeinket a ma esti ünneplést illetően. Először azért lepakoltunk a szállásunkon, biztos ami biztos, ahol kiderült, hogy nem a legolcsóbb ugyan, de van benne egy hálószobából nyíló fürdő, van kábel tévé, szemközt egy emeleti játékterem (a kocsma fölött laktunk), és van egy mikrohullámú sütőnk is. Afféle úri varázs-mikró, hogy hozzányúlni is alig mertünk. Furcsamód két ágy között állt az éjjeli szekrényen.
Nemcsak törölköző járt a fürdőszobához, de kis üveges tusfürdő is, így aztán már egészen kedvezőnek látszott az ár, ráadásul a kulcsos néni azt mondta, hogy fizessünk reggel a főnöknél, mert ő lehet, hogy enged még belőle. Kánaán. Be is vásároltuk a meleg szendvicshez valókat, aztán bementünk még a faluba, hogy megnézzük a gótikus templomot, amit a Térképrajzoló Ember utazása óta szépen felújítottak. Éppen ott volt a gondnok (vagy az is lehet, hogy a lelkész), úgyhogy be is kéredzkedtünk. Van itt ezen kívül még szép kis tó padokkal, és van kastély is, a templomtól pedig az egész környék látszik, mert a domboldalba épült.

Este. Önfeledten élveztük a modern élet csodáit: meleg szendvics, kábeltévé, pihe-puha ágy... Meg is néztünk egy-két filmet, aztán lefeküdtünk, mert másnap még lesz egy ébresztő.

Előzők: Kéktúra