Irodalmi Jelen

Csigavonalak - Kapolcsi képes napló 2.

2010. július. 28. - 12:05

Alszom egyet a Palya-udvar babzsákfotelében, két nővel sétálok álmomban, akik fején babérkoszorú, kezükben két kisfröccs, megkínálnak. Ébredés után találkozom velük a Pokol-Lika kocsmában, a Völgy legalján, ahol fejükön a mezőn gyűjtött virágkoszorúval üldögélnek - Boldog Zoltán naplója Szőcs Tekla fotóival

Csigavonalak

- Kapolcsi képes napló 2.

Néha úgy érzem, ez egy másik ország. Az autósok lassítanak az úton, amikor emberek hömpölyögnek a kapolcsi főutcán, és a volán mögött ülők sem nyúlnak a dudához. Inkább megállnak, ha egy-egy ember kinyújtott kezét látják, mert a Völgyben mindenki stoppol. Aki nem, az stopposokat vesz fel, vagy éppen sétál, mert úgy döntött. Gyűjtöm a karmikus pirospontokat, matricát is kapok hozzá, átviszek egy srácot Monostorapátiba, aztán leteszem az autót, hogy teljes jogú völgylakó legyek, egy a sétáló stopposok közül.

Csendes napnak ígérkezik. Palya Bea Dés Andrással beszélget, aki kapocs a két pesti díva, Szalóki Ági és a Művészetek Hölgye között, zenésztársa és barátja mindkettőnek. Az apja nyomdokain járó zenész ütőhangszereivel visz ritmust az énekesnők dalaiba, inkább támaszkodva a családi-szakmai háttérre, mint folyton megküzdve azzal. A macsók korszaka lejárt, jelenti ki Bea, aki a Dés András-féle megértő beszélgetős férfiaknak jósol biztosabb jövőt, de a zenésztárs egyetlen kívánsága a későbbiekre: a békesség - magyar és magyar közt. Egyre biztosabb vagyok, a Völgy egy békésebb ország, és az üzenet azoknak szól, akik otthon maradtak, abban a másikban. Elvehetik mindenünket, mint ahogy ellopták a kameránkat is, szeretek itt lenni. Alszom egyet a Palya-udvar babzsákfotelében, két nővel sétálok álmomban, akik fején babérkoszorú, kezükben két kisfröccs, megkínálnak. Ébredés után találkozom velük a Pokol-Lika kocsmában, a Völgy legalján, ahol fejükön a mezőn gyűjtött virágkoszorúval üldögélnek. Szépművészet, népművészet. Beszélgetek velük, de a valóság máris megcsal: én veszek nekik két kisfröccsöt. Továbbállok a Kobuciba, népzenét hallgatok, majd egy sültmalaccal szemezek, aki szintén járt a pokolban.

A Kőországban aranyat keresnek a gyerekek, homokot szűrnek a szitán, nem ismerik még a Kosztolányi-verset (Boldog, szomorú dal), ezért is boldogok, meg a néhány kő miatt, ami a jutalmuk. A street-artosok sem lazítanak szomszédban, erős Kétfarkú Kutya Párt-utánérzéssel Mariska néni lehet a Völgy alternatív arca. Másnap már kitakarja egy reklámfelirat, mert a nagy hal mégis erősebb, mint az utcaművészet. De jó látni, hogy a falvakban is él. Mert a street-art már népművészet.

A kapolcsi Gástya Árok a Völgy egyik legszebb területe, ahol színházi előadások váltják egymást. A helyet a természet formálta görög színházzá, a domboldal félköre minden este megtelik érdeklődőkkel, de a teret is tanulnia, szoknia kell nézőnek és színésznek. A Csokonai Színház játssza a Fodrásznőt. Orosz rendezés egy nőről, aki mindig mellé nyúl, egy börtönből szabaduló és egy oda való férfi közt sodródik naiv lelkesedéssel. Könnyekig hatódik az egymásra vetített csókjeleneteken, megmosolyogjuk. Kegyetlen humor az egyedüllét kényszeres kerüléséről. Nevetünk a szenvedésen, mint ahogy nevetünk az egyedül maradókon is olykor. A katarzis érezhető, talán csak egy-egy feminista háborog, hogy a nő végül nem ég a tűzben (hiába: nedves a szalma, nem gyullad), hanem a kisebbik rosszat választja. A gyereket.

Nagy Zopán fotókiállítását egy siket férfi őrzi. Akár ez is lehetne a címe: a siket fiú őrizte képek. Beugrik a tegnapi film, a Nagy csend a karthauziakról, akik önként vállalták azt, amit a terem őrzőjére mértek. Milyen lehet az, amikor csak a képek beszélnek hozzád?

Este Impro Jam a színpad határait feszegető hangszerekkel, porban táncoló és fűben hentergő extázissal, egy délvidéki-szegedi szerájtáncosnővel, Szerda Zsófival, egy csendes beszélgetéssel a Néprajzi Múzeumot képviselő Pávlicz Adrival, akitől egy kukoricaangyalt kapok ajándékba, másnap meg egy interjút. Ez egy angyalos nap, csipetnyi pokollal, a végén kamera nélkül homályosan.