Putnok egy nagy Encs, kastéllyal. Jó alkalom a készletek feltöltésére, különös tekintettel az egészségügyi csomagra. Kötszerből sose elég, pláne ha az ember még mindig lusta egy rendes cipőt venni. Ezen kívül megreggeliztünk, és vettem egy gombot Csiga nadrágjára, amit aztán hónapokig nem varrtam fel.

Kéktúra - 34.

Előzők: Kéktúra

 

29. Kelemér

Pecsét a kocsmában, és itt is százas a kávé, pedig nagyon jó. Ezután kicsit ücsörgünk a megállóban, majd szépen buszra szállunk.

30. Putnok

Még hogy Putnokra gyalog a sok műúton! Egyébként se kellett a közakaratra nagy nyomást gyakorolni, mert csak nekem érdekem, hogy a lehető legtöbb utat tegyük meg gyalog. Nem szeretek csalni, ezért sok helyre visszatérek a harmadik részben, de a Putnokra vezető szakaszt mellőzném. Beérem azzal, amit a buszból láttam. Esetleg a Nagy- és a Kis-Mohos tó miatt gondolom még meg a dolgot, de egyébként nem vonz ez a szakasz.
Putnokon először is találkoztunk az Enci-szülőkkel, mert mostanra ő is rájött, amire én is a második úton töltött napom táján, hogy a holmi nagy része fölösleges teher.
Putnok egy nagy Encs, kastéllyal. Jó alkalom a készletek feltöltésére, különös tekintettel az egészségügyi csomagra. Kötszerből sose elég, pláne ha az ember még mindig lusta egy rendes cipőt venni. Ezen kívül megreggeliztünk, és vettem egy gombot Csiga nadrágjára, amit aztán hónapokig nem varrtam fel.
Ezután irány Uppony, mert ideje gyalogolni egy kicsit.

31. Uppony

Új fejezet a térkép szerint: lassan emelkedünk a Bükk-fennsík felé. Ma átkelünk a Sajón, holnap pedig több mint nyolcszáz métert mászunk fölfelé (ez nem a táv, hanem a szintkülönbség), úgyhogy rövid napunk lesz, mert ettől a szakasztól félünk. Jaj, nagyon félünk, a napi háromszáz méter emelkedő is bőven elég, 878 meg aztán világvége. Napok óta erre készülünk, és a terv szerint csak tizenhat kilométert szándékoztunk megtenni. Aztán a makkoshotykai nagy-eltévedős eset miatt Upponynál végleg összedőlt az expedíció idő és távfelosztásának érzékeny kis kártyavára. Uppony eredetileg szálláshely, ehelyett buszozással, hegymászással és a szép kilátásnál eltöltött idővel együtt ebédre bőven odaértünk. Ebéd, ücsörgés, aztán jött egy nagyon fura bácsi, aki valahova a világ végére akart utazni, de nem a jött busz, úgyhogy elindult gyalog. Mi sem fogunk itt aludni, az biztos: süt a nap, szereztünk jó hideg vizet, és szombaton a fű se nő ilyen helyen, viszont ha bevesszük magunkat az Upponyi-szorosba, és megkerüljük az Eszkála-tetőt, akkor szűk félóra alatt ott vagyunk a Lázbérci-víztározónál. Ezt még jó lenne ma körülsétálni.
Aludjunk inkább Dédestapolcsányban, a tó déli végén, holnap már majdnem a hegy lábától indulunk neki Bánkútnak.

32. Mályinka

Pecsételés után viszont majdnem Sáta felé indultunk, de ez már csak pár perces kitérő volt, amit az ellenkező irányba húzó ösztöneimnek engedelmeskedve meg kellett tennem. Végül a többiek visszatartottak, és elindultunk a tó felé. Addigra jött a vihar. A vihar első fél órája csak ijesztgetés és szélfúvás, ez alatt a tavat is elértük. Mire valóban komolyra fordult a helyzet, a közepénél jártunk, úgyhogy se visszafordulni, se megállni nem érte meg. Előkerült hát az esőkabát (legalább nemcsak sétáltattuk a felszerelést). Csendben baktattunk tovább, közben fotózgattam, így láttam meg a buszmegállós bácsit, aki fönt ült egy dombon az esőházban. Már a tó végében pihegtünk a falu szélén lévő sorompónál, amikor ismét lehagyott minket. Mint valami vert sereg, úgy kullogtunk be a rövidnek nem mondható faluba, el a Tourinform-tábláig, ott kezdtünk szállást keresni magunknak. A tó és Bánkút közelsége miatt nem volt nehéz hamar találni valamit, a problémát inkább az jelentette, hogy a legtöbb helyen teltház volt. Egész Északkelet-Magyarország ide jár horgászni, ritka nagy élet volt a parton, és kevés alvóhely a faluban. Azért így se telt öt percbe, hogy megoldjuk a mai szállás kérdését. Közben jött a bácsi, akit most nem tudom, hol hagytunk le, de közölte, hogy már elege van belőlünk. Aztán már nem találkoztunk.
Szállásfoglalás után pedig irány a tó! Útközben büfé lángossal, hamburgerrel meg minden más földi jóval, itt végigvacsoráztuk az étlapot, úgy mentünk a tó mellé sétálni. Enci addig a túlparton ábrándozott, őt igyekeztem szemmel tartani, mi meg szétnéztünk a forgalmasabb oldalon, amíg teljesen ránk nem esteledett. Még ekkor is teli volt minden emberekkel. Zaj nélkül, mert vagy horgásztak, vagy a horgászok közelében sütöttek és bográcsoztak, de igen nagy volt a forgalom a kellemes, kitisztult nyári alkonyban.
Milyen jó kis hely volt!

Egyébként is mindenhol szép a naplemente, de egy tópart maga a non plus ultra! Megtöltöttem a fél memóriakártyát képekkel.
Másnap aztán igen korai és szigorú volt az ébresztő, mert eljött a Nagy Nap!
Kezdetnek rövid sétát tettünk Mályinkába, közben megbeszéltem Rékával a mára esedékes találkánkat. Mire meglett a falu pecsétje, máris igen eseménydús szakaszt tudhattunk magunk mögött.