Jelige: matera – Magyarnak lenni... , Számvetés, Szenvedély

Jelige: matera

A szaggatott,súlyos
sóhajokon át
kutattam a tested
minden zúgát.

Magyarnak lenni...

Tavasz van.
A csípős márciusi égen
nemzetünk zászlaját
lengeti a szél.
Állok alatta
és ámulok a szívem rezdülésein.
Nem tudom,
hogyan is magyarázzam meg neked,
talán a modern kor tette
vagy a múló képzelet.
Ki gépen száll föléje
csak annak ma térkép-e táj?
Hányan tudják még,
ki Vörösmarty Mihály?
De lásd a szívem érzi,
hogy magyar.
A példa melyet
elmúlt nemzedékek mutattak,
ragadós.
Engem is elsodor,
hamar.
Hallom a szélben,
népünk büszke énekét!
Érzem a számban földünk
egyedi ízét!
Látom felemelve
a sok magyar kezet!
S látom a sok büszke tekintetet!
Érezd,hogy a nemzet
sorsának terhe
vállainkon közös teher!
Ültess,nevelj,alkoss,
hogy az akarat
tetté váljon
és gyümölcsöző legyen!
Ha majd az unokád áll
a tavaszi szélben itt,
érezze szívében,
hazánkban jó helyen lakik.

Számvetés

Újesztendő.
Minden van
és semmi sincs.
Súlytalan lebegés.
Monitorba sírt szavak.
Én félek-mondanám,
ha volna kinek.

Megállt az idő.
De én nem vettem észre.
Vakon futottam tovább.

Futásra sarkallt a szél,
rohantam utána
egyre csak tovább,tovább.
Az elmúlt vágyakért..
A varázslatos szavakért..
Mindenért ami eddig volt.
Ki tudja mi lesz ezután?

Szakadék jött.
De én sose nézek lefelé
s most
itt ülök az alján.

Én vagyok kivül
és te vagy bent.
Vagy te vagy kivül
és én vagyok bent?
Innen minden olyan nagy
és én kicsi vagyok.
A bajok elszálltak a szélben.
Újra semmi és senki sincs.
Megint magam vagyok.

Szenvedély

Lebegtünk.
A szaggatott,súlyos
sóhajokon át
kutattam a tested
minden zúgát.
Sós íz volt?
Szerető?
Nem is néztem rád.
Rád,rád,
csakis csak,
terád.
De minden látott ott lennt.
Nevetett terád,
a világom,
lábaim között.