A vajdasági Antalovics Péter mindössze 22 éves, jelenleg az Újvidéki Egyetem magyar szakán tanul, de már magáénak tudhatja a Kilátó-díjat és a Makói Medáliák nevű elismerést. Örökszoba című verseskötetéről és műhelytitkokról kérdeztük.

Gróf Bánffy Miklós Erdélyi történet című trilógiája az utóbbi évtized egyik legnagyobb újrafelfedezése volt. A szerző fiatal rokonát, a „fugadi bárót”, Bánffy Farkast kérdeztük a műről és arról, hogyan vállalt közösségépítő szerepet a szórványmagyarság életében, hol tart családja birtokainak visszaszerzése a román államtól, és mit jelent egyáltalán a nemesi cím a 21. században.

Potozky László idén kapott Móricz-ösztöndíjat, még ebben az évben megjelenik Éles című regénye a Magvetőnél. Új könyvéről, munkamódszeréről, az irodalmi életről kérdeztük, és elárulta, mit üzenne Móricz Zsigmondnak.

A 80-as években az UNESCO falufejlesztési csoportjában szociológusként képviselte Magyarországot, szociográfiai munkáit a Magvető Kiadó jelentette meg. Az 1990-es években íróként is bemutatkozott, idén a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. Mátyus Alizzal beszélgettünk.

Krisztus második eljöveteléről írt regényt, amellyel szeretne a Tiltott Könyvek Listájára kerülni. Néha úgy érzi, az írók a leghülyébb részét alkotják a társadalomnak, emellett rendkívül megosztottak. Szappanos Gábort, a több mint két évtizede szabadúszó írót kérdeztük.

Úgy véli, költőként inkább Bulgáriában tisztelik, magyar vonatkozásban főként műfordítói és irodalomszervezői munkáját említi büszkén. Szondi Györggyel beszélgettünk friss József Attila-díja apropóján többek között a Napút folyóiratról és a Napkút Kiadóról, a könyvfesztiválról és jövőbeni terveiről.

Szőcs Gézát, az idei Kossuth-díj kitüntetettjét kérdeztük többek között az elismeréshez való viszonyáról, a Nemzeti Könyvtár sorozatról, a bölcsészképzésről, Tamás Gáspár Miklós kortárs irodalomra vonatkozó kijelentéséről és olvasásnépszerűsítésről.

Zalán Tibor József Attila-díját a játszótéri homokozóban elveszítették lányai, idén azonban megkapta a Magyarország Babérkoszorúja díjat. Ennek apropóján kérdeztük többek között arról, mit mond majd az elismerésekről unokájának, és valóban rosszabb-e a mai magyar irodalom, mint az 1980-as években.

Fabó Kinga nem szokott belekeveredni az irodalmi életbe, inkább ír. Néhány külföldi facebook-csoportban lájközön fogadja a szövegeit, és akad olyan verse, amelynek hat különböző fordítása létezik ugyanazon a nyelven. Kétnyelvű, indonéz-angol kötete megjelenésének apropóján kérdeztük többek között irodalmi életről, divatról, versírásról és fordításról.

Márai-díja után lerománozták az erdélyi írónőt, aki az elismeréssel járó összeget egy alapítványnak ajánlotta fel. A közmédiából kicenzúrázták, de szakmai elismerése töretlen, bár az erdélyi kritikusok hallgatnak legújabb könyvéről. Tompa Andreát kérdeztük pályakezdésről, jövőbeni terveiről, Kolozsvárról és Budapestről, a regényírással járó háttérmunkáról, magyar-magyar kapcsolatokról és az előző évtizedekről, amikor nem szépprózát írt.

„A 20. századi világirodalom értékelésében fontos helyet fog kapni Szentkuthy Miklós” – idézi a külföldi recenziók íróit Tompa Mária, aki Szentkuthy Miklós hagyatékának gondozójaként segíti a külföldi megjelenéseket. Az amerikai kiadó vezetője rajong a magyar íróért, míg hazánkban egyre kevesebb szó esik róla, a magyarországi irodalomtörténet pedig nem fogadta be a róla szóló monográfiát. Interjúnkat olvashatják.

A D.A.C. című kamaszregény-folyam meghozta számára az országos ismertséget, jelenleg a negyedik részen dolgozik. Arccal a hóban című drámakötete sötéten ábrázolja a nyírségi világot és az ott élők kiszolgáltatottságát. Mindezen műfajok mellett a forgatókönyvírásban is kipróbálná magát. Kalapos Éva Veronikával beszélgettünk.

Volt egy feketém – A budapesti eszpresszók története címmel jelent meg Zeke Gyula könyve 2014 novemberében. A szerzővel beszélgettünk többek között a háttérmunkáról, a romkocsmákról, a zárt téri szivarozás végéről, valamint a bécsi és budapesti kávéházak helyzetének különbségeiről.

1986-ban önkéntesen kivonult az irodalomból, majd szándéka ellenére sem sikerült visszakerülnie a „belső körbe”. Zsarolással beszervezték, ügynökként kollégáiról kellett jelentenie. 1990 és 1992 között országgyűlési képviselő volt, 2012-ben több mint húsz év hallgatás után jelent meg verseskötete. Szokolay Zoltánnal beszélgettünk.

„Ha valaki azt kérdezi tőlem, hogy mi az a szívlekvár, akkor rendre azt válaszolom, egy recept az életre, helyesebben a lehetséges élésre, és egy étel, ami roppant vonzó és finom, csak éppen az elfogyasztása jár beláthatatlan következményekkel.” – Kőrösi Zoltánnal legújabb regénye kapcsán a mese erejéről, túlélésről, a patetizmus tévútjairól és fociról beszélgettünk.

Dimény H. Árpáddal, a 2014-ben Méhes György-debütdíjjal jutalmazott költővel beszélgettünk többek között kései indulásáról, az úrinak tartott irodalmi társaság előtti asztaltáncáról, apaverseiről, terápiáról, újságírásról és terveiről.

Írassunk verset a diákokkal, elemzés helyett serkentsük őket alkotásra – javasolja Horváth Viktor, aki verstankönyvet állított össze A vers ellenforradalma címmel. A hiánypótló munkáért máris több kortárs költő, irodalompedagógus rajong. A szerzővel beszélgettünk.

Az Irodalmi Jelen az adventi időszak jótékonysági akciói közepette két kérdéssel fordult írókhoz, költőkhöz: „Tettek-e már jót önnel ismeretlenül?” és „Mi volt élete legfontosabb ajándéka, amit kapott vagy adott?” Ezúttal Csendes Toll (Jász Attila), Lackfi János, Márton László, Sárközi Mátyás válaszait olvashatják.

Az Irodalmi Jelen az adventi időszak jótékonysági akciói közepette két kérdéssel fordult írókhoz, költőkhöz: „Tettek-e már jót önnel ismeretlenül?” és „Mi volt élete legfontosabb ajándéka, amit kapott vagy adott?” Ezúttal Géczi János, Térey János és Viola Szandra válaszait olvashatják.

Az Irodalmi Jelen az adventi időszak jótékonysági akciói közepette két kérdéssel fordult írókhoz, költőkhöz: „Tettek-e már jót önnel ismeretlenül?” és „Mi volt élete legfontosabb ajándéka, amit kapott vagy adott?” A válaszok közül elsőként Murányi Sándor Olivérét, Száraz Miklós Györgyét és Vörös Istvánét közöljük.