A szakiskolai képzésben 2011 szeptemberében megszűnik az irodalom mint önálló tantárgy. Ennek hátteréről, a magyar diákok írni-olvasni tudásáról, a magyartanítás és a tanárképzés jövőjéről kérdeztük a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának oktatásért felelős államtitkárát.

Nem hiszem, hogy jó lenne, ha én kezdeném magam jellemezni, vagy arról beszélni, mit gondolok a saját költészetemről, már csak azért sem, mert ezt nagyban befolyásolná a napszak, amikor ezt teszem. Biztos vagyok benne, hogy reggel nyolckor egészen mást mondanék, mint mondjuk este hétkor. – Beszélgetés Muszka Sándorral

A Fiatal Írók Szövetségének új elnökével beszélgettünk vidéki helytállásáról, a könyvterjesztésről, az irodalom népszerűsítéséről, kuratóriumi összeférhetetlenségéről, a Márai-programról és arról, hogy mit keresett a VPOP és az APEH egy könyvbemutatón. – Boldog Zoltán interjúja.

Nehezíti-e a novellaírás egy regény születését? Ősfeministává kell-e válnia Simone de Beauvoir fordítójának? Milyen érdekességeket kínál az Utolsó kentaur? Negyvennyolcas emigránsok asztaltáncoltatása, avagy romantikus melodráma.

 
Jancsó Miklós kilencvenéves lesz az idén. A kétszeres Kossuth-díjas filmrendező nem tervez új filmet, azt mondja, arra, amit ő csinálna, ma már szinte lehetetlen pénzt szerezni, az álmodozáshoz pedig túl öregnek tartja magát. Pályája mozzanatairól, a filmezés rejtelmeiről és jövőjéről az MTI-Pressnek beszélt.

„Költő vagy író? Lényegében csak a német Dichter létezik, aki nem verset vagy prózát ír, hanem sűríti magát a gondolatot, élete pedig értelmetlen a múzsa nélkül” – vallja Murányi Sándor Olivér író, néptáncos és karatemester. Életútja izgalmakkal fűszerezett, egyedi alkotóvilága olykor botránykavarástól sem mentes. Hamarosan megjelenik Budapesten a Zordok című, legújabb kötete.

 
Karácsonyi Zsolttal beszélgettünk doktori védése apropóján disszertációjáról, a mély vízbe dobott Faustról és a Helikonról.
 
 
 

Obama keresztülvitte a gazdasági válság leküzdésére részben még Bush által kidolgozott pénzügyi törvénycsomagot. Elfogadtatott egy egészségügyi reformot, ami száz éve senkinek sem sikerült. Kierőszakolt, igaz, sok kompromisszummal, egy bankreformot, amely valamelyest korlátozza a Wall Street-et abban, hogy gazdasággyilkos pénzügyi kalandokba vigye Amerikát és a világot. Kivonta a harcoló csapatokat Irakból és megerősítette a harcoló csapatokat Afganisztánban, igaz, csak azért, hogy 2011-ben ne nyilvánvaló vesztesként kelljen távozniuk onnan a szövetségeseknek. Megkötötte és a kongresszussal is elfogadtatta az atomrakéták és töltetek számát korlátozó második Start-egyezményt. Ügyes taktikázással megakadályozta, hogy az Egyesült Államok konfrontálódjék Iránnal.  

Heller Ágnessel szegedi könyvbemutatóján beszélgettünk a városról, Lukács György kétarcúságáról, Hamvas Béla B-listázásáról és megítéléséről, valamint a kultúra finanszírozásáról. – Boldog Zoltán interjúja

A darab egyik – szerintem legjobb – dala a depressziós András magánszáma, a Miért jó a depresszió. Nos, persze, ismerem az érzést, kezeltek engem is ezzel, megettem sok pszichiátert, jártam csoportterápiára, párterápiára, egyénire, míg végül egy addiktológus világított rá: mindenért az alkohol a felelős. Le is álltam, azóta kiegyensúlyozott vagyok. Ám nem bánom a depresszióba lökött éveket: olyan tapasztalat mindez, amiből még sokáig dolgozhatok. Tudom, mit tesznek velünk a gyógyszerek, tudom, mit jelent negyed évig otthon feküdni lehúzott függönyökkel, és igen: azt is tudom, mi a jó depresszióban.  

Aki a közelmúltban régi helyén, a Piarista-közben kereste az Atlantisz Könyvszigetet, arra gondolhatott, talán csakugyan elsüllyedt a hazai tudományos könyvkiadás e fontos szellemi szigete. Szerencsére csupán átköltözködtek a Belváros egy másik pontjára, az Anker-közbe. Itt találkoztunk Dr. Miklós Tamással, az Atlantisz Könyvkiadó alapítójával és igazgatójával, akivel beszélgetésünk fonala messzebb vezetett a könyvesbolti forgalom kérdésénél.

2011-ben megnyílik Közép-Európa egyik legizgalmasabb római kori leletegyüttesének  kiállítása. Szombathelyen hatalmas esőben kerestem meg az Iseum-ásatásokat vezető régészt, Sosztarits Ottót, aki nem csak az Iseum jelentőségéről, hanem az antik világlátásról is beszélt.
 

Tizennyolc évesen felvették a Színművészeti Főiskolára, és azóta is a színházról szól az ötvenedik születésnapját kedden ünneplő Eszenyi Enikő élete: játszik, rendez, és két éve sikeresen vezeti a legnagyobb magyar prózai színházat, a Vígszínházat.

Hatvan? Ha nem tudnám, hogy ennyi, igencsak örülnék. Fiatalabb vagyok, mint régebben, ahogy neves kollégánk mondta valamikor egy kérdésre rámosolyogva, kicsit hátradőlve, és erősen harminc alatt. Ez azt jelenti, hogy előbb jutok el a boltba, mint hajdanán. Húsz éve még vittem magammal útlevelet is ilyesmihez. Tényleg, minden rendben, engem is meglep. Voltam orvosnál, őt is meglepte. Tréfát félre; a testem bolondul értem, és nem akar változni, a lelkem dacból is követi, aztán bújócskázunk itt nagyokat Bánhidán. Egyébként meg semmi kérkedés, örülök neki, hogy így van. 

Kukorelly Endrét, írót, költőt, a Lehet Más a Politika országgyűlési képviselőjét és lapunk egykori szerkesztőjét a Parlamentben kerestem fel, ahol a médiatörvénnyel, a Nemzeti Színházzal, saját eredményeivel, kultúrával és oktatással, írói pályájával kapcsolatos kérdéseimre válaszolt.

Papp Attila Zsolt ritka irodalmi figura, aki szívesen él a fantasztikus irodalom eszközeivel. Amolyan magányos író, nem skatulyázható be semmiféle irodalmi generációba vagy csoportosulásba. Egyedi stílusát eddig megjelent két verskötete, A Dél kísértése és A fogadó a senkiföldjén bizonyítja. Keveset ír és sokat szelektál, színes egyéniség, hiszen költészete mellett kiváló publicisztikái a közéletet is megmozgatják.
 

Legutóbbi könyve hatvanezer példányban került ki a könyvesboltokba, a legfrissebb felmérések szerint ő a legolvasottabb kortárs magyar író, 1972-től kezdve rengeteg regényt írt, megkapta a Galaktika-, a Zsoldos Péter- és az Arany Meteor-díjat, rendszeresen utazik Távol-Keletre. Mi a titka? Ki ő valójában? Az Irodalmi Jelentől Sári Júlia és Weiner Sennyey Tibor nyomozott Leslie L. Lawrence után, akinek otthonában Lőrincz L. Lászlót találták.

OZ: Elképedve olvasom kétszer egymás után az új projektet, székely írók harcba szállnak az ősi örökségért, a székely Benyovszky Móricz trónjáért Madagaszkárban. Erdélyt csatoljátok a szigethez, vagy a szigetet Erdélyhez? És a tengerrel mi történik? Mi a terv?
György Attila: Helybe’ értünk, ahogyan nálunkfele mondják. Régi kedvenc őrületünk jónéhányunknak a Madagaszkár-projekt. Sokat játszadozunk a gondolattal, ami lassan valósággá érik, legalábbis annyiban, hogy minden bizonnyal fizikailag is megtörténik majd a madagaszkári partraszállás. Igaz, csak „íróként”, na de tíz erdélyi, félig-meddig vagy tán egészen székely író is ér annyit, mint harminc francia tengerészgyalogos. 

Mircea Dinescu román költő a napokban Aradon mutatta be legújabb, Poezii noi (Új versek) című verseskötetét. Ez alkalommal Andó András, az Observator (aradi román napilap) igazgatója készített vele interjút. Ebből közlünk az alábbiakban részleteket.
 

Egykor a karácsonyok elképzelhetetlenek voltak könyv nélkül. Ma már az ünnepek előtt is csak egyre szűkülő réteg látogatja azokat a kis könyvesboltokat, amelyek a város szellemi életének összetéveszthetetlenül egyedi színfoltjai. Jónéhány bezárt közülük az utóbbi időben. Meglátogattunk néhány még létezőt, és arról kérdezősködtünk, hogyan látják a jövőt. Ezúttal az Olvasók Boltja vezetőjét kérdeztük.