Köves Viktória: Évát kizárja az osztály
Éva odacsapódott ehhez a Takács lányhoz, iskola után nemegyszer elment hozzájuk. Egy szoba-konyhában laktak, nem messze nagymamáék lakásától, az udvaron volt a vécé. Egyszer velük volt a Takács lány bátyja is, újságokat húzott elő az ágy alól, nők voltak benne és férfiak és meztelen testek. Éva akkor látott életében először ilyet. Nem tudta mi az, csak érezte, hogy nem helyes, ha ő ezeket nézegeti velük. És azt is érezte, hogy ennek köze van ahhoz, amit ő szokott csinálni a fürdőszobában.
Évát kizárja az osztály
– Gyerekek, ki tud nekem még szerelmes verset mondani? – kérdezte Anna néni, az igazgatóhelyettes. Éva azonnal magasba csapta a karját. Csak a Németh Kati jelentkezett még, az osztály többi része mélyen hallgatott. Hatodikosok voltak. Mária néni beteg volt, ezért helyettesítette őt Anna néni, akit nem nagyon kedveltek. Viszont féltek tőle. Mégiscsak ő volt az iskola igazgatóhelyettese. Éva akkor látta először, amikor raportra rendelték ötödikben az igazgatóiba dohányzás miatt. Elkapták őt a Takács lánnyal a vécében. A Takács lány nagy volt hozzájuk képest, két vagy három évvel idősebb, hozzájuk bukott, aztán tőlük is tovább. A Takács lánynak már volt havi vérzése is.
Éva odacsapódott ehhez a Takács lányhoz, iskola után nemegyszer elment hozzájuk. Egy szoba-konyhában laktak, nem messze nagymamáék lakásától, az udvaron volt a vécé. Egyszer velük volt a Takács lány bátyja is, újságokat húzott elő az ágy alól, nők voltak benne és férfiak és meztelen testek. Éva akkor látott életében először ilyet. Nem tudta mi az, csak érezte, hogy nem helyes, ha ő ezeket nézegeti velük. És azt is érezte, hogy ennek köze van ahhoz, amit ő szokott csinálni a fürdőszobában. A Takács lány cigány volt. Azt mondták. Nagy volt és nagy volt a melle is. Hányavetin beszélt és egy év múlva eltűnt az iskolából. Azt mesélték, gyereket szült.
Egyszer, amikor ment haza tőlük, Éva anyával találkozott az utcán. Anya nagyon mérges volt. Éva nem értette, hogy kerül anya az utcára ilyenkor, amikor munkaidő van. Anya kiabált. Hogy miért nem ment haza. Hogy mamáék telefonáltak, hogy még nincs otthon. Éva ebből tudta, hogy nagyon elment az idő. A Takács lány bátyja trükköt is mutatott. Azt mondta, ki tudja fújni a szemén a füstöt. Amikor éppen elfordult Éva, meg is tette. Mondták. Hogy pont lekéste. Nem tudta, elhiggye-e. De inkább nem.
Amikor raportra ment az igazgatóiba, a folyosón, míg várakoztak, elment előttük Gizi néni. Gizi néni volt az egyik tanítója alsóban. Hatalmas volt és széles, mint egy medve. Évának mindig a medve jutott róla eszébe. Nagyon megrovóan nézett Évára ott a folyosón, csóválta a fejét. Éva szégyellte magát. De nem volt biztos benne, hogy oka is van rá. Ebben sosem volt biztos. Később sem.
Az általános iskola első négy osztályából nem sokra emlékezett. A folyosóra a tanterem előtt. A lánc-lánc-eszterlánc játékra. Meleg fényű délutánokra az osztályteremben. Arra, hogy megy az évnyitóra kék szoknyában, fehér blúzban. Hogy azt a szoknyát nagyon szerette, pörgős volt és sokráncú. Emília nénire, aki harmadik-negyedikben volt az osztályfőnökük. Aztán meghalt. Arra, hogy egy osztálybulin táncolt és őt nézték, milyen tehetséges. Pedig még tíz éves sem volt. Erre nagyon. Egyszer Emília néni megkérdezte, ki kér még andaxint. Éva jelentkezett. Nem tudta, mi az az andaxin, de ő mindig jelentkezett. Vonalzóval kapott körmöst. Fájt. Emília néni ötödikben halt meg. Akkor már Nelli néni volt az osztályfőnökük, de Emília néni még oroszt tanított nekik. Egyszer, egy órán bejött egy tanár, és azt mondta nekik, hogy fontos dolgot akar közölni az osztállyal. Aztán azt mondta: Emília néni meghalt. Később úgy mesélték, megölte a férje, vörös rózsát tett a holttestre és felhívta a rendőrséget. A felnőtt Évának fogalma nem volt, honnan eredt a történet és hogy valóban így volt-e. De emlékezett rá. Arra is, hogy Emília néninek mindig égővörös volt a szája.
Anna néni először a Németh Katit szólította.
– Tatjána levele. – mondta a Németh Kati.
Éva következett.
– József Attila: Mikor az uccán átment a kedves – mondta.
– Juhász Gyula: Anna örök – mondta.
– Nagy László: Ki viszi át a szerelmet – mondta.
– József Attila: Nagyon fáj – mondta.
Anna néni megköszönte.
Amikor hetedikesek voltak, Évát kiközösítette az osztály.
Előzők:
Köves Viktória: Éva karácsonyai
