Vay Sarolta/Sándor a Kiegyezés korából
A forradalom leverése utáni világ, a kiegyezés kora, a későbbi pártharcok. Csupa élő, izgalmas, lényeges összefüggés. Nők, férfiak, szépapáink, szépanyáink, az ő mindennapi életük. Divat, csibuk, pénz, szerelem, társadalomrajz. Kiváló helyszíni tudósítások a dualizmus korából. Megjelenik Szemere Pál, Kazinczy, Vitkovich, Déryné és truppja hagyományos szerelmi attakban, de felbukkan Transylvania is: „Sok erdélyit ösmertem, s azokban mindegyikben volt valami különös, ósdias magyar zamat”. Miként ma is.
Vay Sarolta
A hónap végére végre egy nő, aki csak szerkezetileg nő, amúgy férfilélek. Irodalmi tevékenységét versekkel kezdi, aztán áttér a tárcaírásra. D’Artagnan, gróf Vay Sándor álnéven ír karcolatokat, írásai a korabeli társasági élettel foglalkoznak. 
De nem ez a lényeg. Apja, Vay László, Bem egykori szárnysegédje. A várt fiú utód helyett 1859-ben leánya születik. Az öreg eldönti, Saroltából fiút nevel. Fölfogadja Kászonyi Dánielt, aki éppen hozza Kossuth titkos utasításait Londonból. De a forradalom terv szerinti újraindítása elmarad. Várakozás közben a futár Sarolta/Sándort megtanítja vívni és lovagolni, és amire egy fiúnak szüksége van. Katona kell a hazának.
De nem ez a lényeg. Apja, Vay László, Bem egykori szárnysegédje. A várt fiú utód helyett 1859-ben leánya születik. Az öreg eldönti, Saroltából fiút nevel. Fölfogadja Kászonyi Dánielt, aki éppen hozza Kossuth titkos utasításait Londonból. De a forradalom terv szerinti újraindítása elmarad. Várakozás közben a futár Sarolta/Sándort megtanítja vívni és lovagolni, és amire egy fiúnak szüksége van. Katona kell a hazának. Na végre. Így az olvasó. Végre egy figura, ahol legalizálva az amúgy alantas szemrevételező szög, az olvasót érdekli a magyar közelmúlt ezernyi apró pillanata, amelyeknek nyomuk nincs a történelemkönyvekben, és érdekli az író, akinek valaha kiterjedése volt, ilyen és olyan tulajdonságai ugyanabban a térben, ahonnan az izgalmas múlt pillanatait beszállítja. Márpedig Vay Sarolta ilyen író. Általában nem töröm a fejem azon, mitől jó az író. Ha eltalál, jó, ha nem, rossz. A dolog ennyire egyszerű. Aki kétszer rossz, harmadik próbálkozás nincs. Gáz. De mekkora. Előítélet, de mennyire az. Borzasztó. De hát az embert előítéletei, elfogultságai tartják egyensúlyban. Ha kortárs, a gáz még nagyobb, mert ugye akár össze is futhatok vele valamelyik kanyarban. Ha kortárs is, nő is, rossz is, nem merném taglalni itten, helyből életveszély.
Csakhogy Vay Sarolta se nem kortárs, se nem nő, se férfi. Ebből a bizonytalanságból adódik, hogy a kapuk sarkig tárva. Az első novellák hangja Mikszáth és Krúdy, de ugyanakkor különös érzés, mint az első csángóföldi beszélgetés. Magyarnak magyar, a mondatok, bekezdések összeállnak, mégis erősen koncentrálni kell, mert a szókészlet, a dallamvilág elvonja a figyelmet. Az olvasó kapkodja a fejét. "Már leszüreteltek. Régen letörték a kukoricát is. Vidám dal harsogott, meg nagy nevetés csendült föl, amikor a lányok piros szemű csövet találtak a selymes hajban." Ekkor dől el, vissza a kötet elejére. Elfelejteni a kukkoló technológiát, ne jusson eszembe, hogy Vay Sarolta az első deklaráltan leszbikus a magyar irodalomban (szegény Tanner Ilonka jóval később rúgja rá Babitsra a Reviczky utcai ajtót), induljak másfelől, a nő sokkal íróbb, minthogy annyira legyek kíváncsi belőle, a leszbik miképpen bonyolították százvalahány évvel ezelőtt szexuális életüket.
Így lényegesen egyszerűbb. Bohémvilág, művészvilág, politika, alkohol, fürdők, városok, választások. Történetek jóval a Trianon előtti Magyarországról Erdélytől Alpokaljáig. Abból, ahogyan Vay Sarolta bemutatja korát, kiderül, csak a körülmények változtak, az ember nem tud. Választások hete (amikor ezt írom), és látom, hogy a nyolcszázas évek képviselőjelöltje saját birtokát kockáztatta a hivatal érdekében, nem az adóforintokat. Hogy a szegény irodalmár szegény irodalmár akkor is. És hogy léteznek legendás csalók, és még csalóbbak. Hogy a fürdővilág akkor is egy másik világ. Azt is Vay Saroltától tudom meg, hogy: „Nem vagyok elég gazdag arra, hogy magyar üdülőhelyen nyaraljak.” Néha, nagy néha kibukik a szög a zsákból, gyengéd szavakkal végignyal egyik-másik tolla hegyére vett nőn: "Olyan megvesztegetően szép volt a grófné, hogy még korlátoltsága is illett neki."Megtudom azt is, a sokat emlegetett párhuzam 1848 és 1956 között azért nem fed le mindent. Hol voltak nekünk Imre napjaink? Vagy Imre tán mégsem annyira Lajos, mint ünnepeljük? "Érdekesek voltak az abszolutizmus szomorú korában a Lajos-napok. Nyilvánosan nem lehetett tartani, a Kossuth Lajos éltetése meg éppen főbenjáró bűn volt. Ahol akadt Lajos a családban, ha mindjárt ölbeli gyerek is, annak a neve napját ülték meg amikor is, a lakoma közepén, kezében pohárral fölemelkedett a háziúr, csak ezt mondva: – Éljen! A társaság tagjai tudták már, kinek szól ez a névtelen éljen. Szótlanul koccintottak, összecsengett a pohár, és keserű, égő férfi-könny hullt a bor lánghullámába. Aztán egymás nyakába borultak a jó cimborák, és sírtak – mintha halottat temetnének." Megrendítő. Ha ötvenhat a mi csillagunk, akkor miért nem Imre ma minden második negyven és ötven közti magyar férfi?
A forradalom leverése utáni világ, a kiegyezés kora, a későbbi pártharcok. Csupa élő, izgalmas, lényeges összefüggés. Nők, férfiak, szépapáink, szépanyáink, az ő mindennapi életük. Divat, csibuk, pénz, szerelem, társadalomrajz. Kiváló helyszíni tudósítások a dualizmus korából. Megjelenik Szemere Pál, Kazinczy, Vitkovich, Déryné és truppja hagyományos szerelmi attakban, de felbukkan Transylvania is: "Sok erdélyit ösmertem, s azokban mindegyikben volt valami különös, ósdias magyar zamat". Miként ma is. Vay nem moralizál, nem ítélkezik, mégis különös módon minden novella alatt ott feszül egyféle radikális világlátás. Nem véletlenül ő az első magyar újságírónő.
Nem maradhat ki, a lecke feladva. Vay Sarolta nőnek születik, tehát biológiailag olyan ki- és bevezetési technikákkal rendelkezik, mint amit a nők tárolnak rendszerint. Ugyanakkor fiúként nevelteti őt a forradalom bukásán megkeseredett, a folytatásért mindent elkövető papa, Vay László (második gyerekét, aki fiúként jön világra, nehogy megsértse a természet szentségét, lánynak nevelteti).
Vay Sarolta férfiként él, viselkedik. Bordélyba jár. A nők szeretik. Megnősül (!). Mobil, mint egy korabeli férfi. Végigköveti pl. a tiszaeszlári pert. Néha föltűnik a kávéházakban, szerkesztőségekben. Bizarr látvány. Másfél méter magas, öregasszony-arc, szivar, szilaj káromkodás, zsakett, benne asszonytest. Végül kávékereskedőként hal meg. Elege van az alulfinanszírozott magyar literatúrából. Műveit tíz kötetben jelentetik meg száz évvel ezelőtt.
Onagy Zoltán
Vay Sarolta, grófnő, Vay Sándor gróf, Dabas, 1859 – Lugano, Svájc, 1918. máj. 23., író, újságíró.
