Raszputyint 1916. december 16-17 éjszakáján történt: előbb leciánozzák, aztán lelövik, de menekül. Menekülés közben újra többször lelövik, aztán agyonverik bunkóval, de feláll, eztán a hídról a jeges folyóba dobják, innen már nem úszik ki, de még él, a tüdejében vizet találnak boncoláskor.

Az elátkozott reformok kora

   
   Dokumentumkötet, százezer apró extra egy őrült országból. Látjuk a hatalmas fgöldet, ahol hétfőn azért pusztul és menekül a nép, mert nincs reform, pénteken azért, mert van. A közbenső napokon az történik, ami közelebb esik. 
   I. Péter cár fénylő reformer, de aligha köszönte meg a véres reformok után a népesség harmada, akik leléptek, meghaltak. II. Miklósnál azért hal az orosz, mert a cár érzéketlen a reformigényekre. Sztálinnál azért, milliószámra, mert érzékeny. Jelcinnél azért, mert nincs energiája felfogni, most éppen mire volna igény, elég szegénynek vigyázni a saját fejére, nem utolsósorban a májára. Az egészet rábízza egy Csubajsz nevű 38 éves gazdasági zsenire, aki aztán megszervezi a reformokat. „Az egyszerű orosz drágán fizeti meg a sikert (Csubajsz sikereit). Milliók süllyednek a létminimum alá. Közalkalmazottak – tanárok, orvosok, tisztviselők, rendőrök hónapokig nem kapnak fizetést. Adót nem szednek, az adórendszert csak ekkoriban hozzák létre (a szovjet rendszerben nem volt adóztatás).” Mindezt csak ezért citálom, mert szeretném, ha a kedves olvasó azonnal érzékelné, mi magyarok mennyire mások vagyunk, fejlettek, entellektüelek, előrelátók. Aggodalomra semmi ok.
  
   Na tehát. Előbb Raszputyin. A Raszputyin-sztori. Aki nem ismeri, izgulja magát halálra. A muzsikgyerek korai életéről mindent megtudunk. Gyilkosai gyerekkoráról is. A különös muzsik-életformát is megismerhetjük, ahogyan a szibériai falu élt a századfordulón. Bűnöző kamaszkora után vándorló szerzetesként látomásként megjelenik neki Szűz Mária. Nem végez papi iskolát, mint Sztálin, de ez senkit nem zavar. Igaz, az sem zavar senkit, hogy Sztálin igen. Hónapok alatt lép előre a társadalmi ranglétrán, ehhez normális családnak évszázadokra van szüksége. Nagyon rövid időn belül a cári lámpák őre lesz. Zseni. Nem kétséges. Azzal lesz a cári lámpák őre, hogy a beteg (hemofíliás) cárevics vérzését időről időre elállítja. Nem árt tudni, az egész Romanov-família lökött. A keresztbe - királyi család a királyi családhoz – házasodás inkább előbb, mint utóbb debillé teszi a leszármazottakat. Az állatvilág kiveri az ivarérett hímeket, ők nem tudják, hanem lazán hülyék, misztikusok, alvajárók és tikkelő szeműek kormányoznak évszázadokon át. Kimosdatott lovászgyerekek és jó svádájú testőrtisztek segítenek be alkalmasint genetikailag javítandó az örökös-felhozatalt.

   II. Miklós a világ legvagyonosabb földesura. Nem árt tudni azt sem: arany még a bili füle is. Muzsikjai és felügyelői akkora területen szántanak, mint egész Nyugat-Európa együttvéve. A világ egy hatoda.

   A cárnő Alice Viktória hesseni hercegnő Londonban nő fel nagyanyja, Viktória királynő udvarában. Pályafutása a krími palotában kifejezetten hendikeppel indul. Az orosz arisztokrácia eldönti, a német nő szerencsétlenséget hoz Oroszországra. Így történik. Kétségtelenül.
   De hogy a helyzete még gömbölyűbb legyen, száz évvel korábban egy orosz Nostradamus megjósolja, a huszadik század első felében rettenetes, addig ismeretlen szenvedés dől az országra. Nem tévedett sokat, ismerjük. Hogy a dolgokat valamiképpen elindítsa, a cár, miután felkenik minden oroszok cárjává, kihirdeti, mindenki, aki velük ünnepel a hlodini mezőn, cári címerrel ellátott poharat kap, keszkenőt, egy rubelt (kiderítettem, egy rubel sok, nagyon sok). A meghívó muzsikföldre érve kibővül egy tehénnel. A hlodini mezőre végül félmillió muzsik jön a tehénkéért. Akiket aztán a kozák testőrség tanít meg a rendre. Háromezer halott.
   A következő baljós jel a kijevi fogadás a Dnyeperen, ahol egyetlen fogadás alkalmával háromszáz ember fullad vízbe a süllyedő ünnepi hajóval. Így indul a cárnő karrierje Oroszországban, és ő, szegény, mindent a Gondviselés üzenetének tekint. Nem csoda. Semmi nem csoda, minden a Gondviselés figyelmeztető jele.
   Aztán éveken át nem szül fiút. Csak lányokat. Jönnek a sarlatánok, a kóbor látnokok, a szerzetesek. Így esik be Raszputyin Szibériából. Éppen kifejezett igény van rá. Amint Raszputyin teljes terjedelmében működni kezd a cári udvarban, már nyomja az oroszt a török hadsereg a déli határon, a japán a keletin, a német a nyugatin. Az udvar, a tábornokok elképedve figyelik, hogy amellett, hogy végigissza, végigszexeli a mindennapokat, és éjszakákat, a zseni Raszputyinban még arra is marad erő, hogy a hadjáratokat megszervezze, a pénzmozgást, azok személyes vonatkozásait közvetítse a cárnő ágyán, agyán keresztül a cár felé.

   Az udvar Juszupov hercege nem könnyen, de határoz. Erről szól a könyv. Az első ötven oldal nehézségei (szokni kell a három tagból álló orosz neveket, hiába tanultunk oroszul annyi éven át) után az anyag kinyílik, engedi, adja magát. Csak hüledezünk a korabeli KGB jelentésein. Nincs jobb szó rá. Azon is, hogy az elképesztően gazdag Oroszországban (ekkor már mindenki tudja, mit rejt a föld, mi van az olajban, a földgázban) derűsen képviselteti magát valamennyi nyugati titkosszolgálat. Úgy tudtuk hajdanában, hogy az eset, 1916. december 16-17 éjszakáján történt: előbb leciánozzák, aztán lelövik, de menekül. Menekülés közben újra többször lelövik, aztán agyonverik bunkóval, de feláll, eztán a hídról a jeges folyóba dobják, innen már nem úszik ki, de még él, a tüdejében vizet találnak boncoláskor.
   Andrew Cook kifejezetten jó dramaturg. Drámát látunk. Szikrázik. 

Onagy Zoltán

   
   Andrew Cook: Megölni Raszputyint
   Ára: 3400 Ft
   Park Könyvkiadó