A szerelmes kezdetek káoszától a kaotikus boldogságon és a dicsőségen át követi a regény a happy and-nek nem nevezhető végső stációig két fiatalember sorsát, akik a kor leggazdagabb országának vezetői. De a történelem már csak ilyen. Irtózik a boldog végtől, maximum ígéri. Végig látjuk az okos, felvilágosult, ám a gonosz erőknek kiszolgáltatott Napkirálynőt, amint harcol a végzettel. És ugyan boldogtalan véget ér, de boldogan. Ez kizárólag a nagy politikusok sajátja, ismerhetjük Közép-Európából. 

Vallásháború a fáraók földjén

Nem árt meg ismerni ezt-azt a politikatudományból, mielőtt az ember megvásárolja Napkirálynő c. regényt. Ehnaton fáraó a "Szent Őrült", az Amarna-reform végrehajtója családi történetét. Ehnaton annyira elszállt vallási révületében, hogy az általa vezényelt átfogó vallási és művészeti reform veszélybe sodorta az állam létét. Felesége a híresen szép Nofretiti, a Napkirálynő. Harmadik lánya Anhésza a II. Napkirálynő.
Anhésza élete a regény.  
   A történet ismerős. A történelem ismétli önmagát. Van egy tehetséges, okos, elhivatott emberünk, aki IV. Amenhotep fáraó néven uralkodik az istenek kegyelméből, és aki egy idő után úgy gondolja, a papok túl nagy szeletet nyúlnak le a tortából, amit a nagyhatalom ilyen és olyan címeken szed be a környező kisebb-nagyobb vazallus országoktól. Egyik reggel felébred, a napba (Aton = Gömb, Napkorong) réved, és megvan az ötlet, hogyan herélgetheti a thébai Ámon-Ré papok hatalmát. Bevezeti a Napkorong tiszteletén alapuló monoteista szeretet-vallást.

   A papok két és félezer éves sem áradó szeretetükről híresek, ráadásul az egyiptomi vallás több istent működtet egyszerre, és nem csak a papok, de a nép is többistenhitre szocializálva évszázadok óta. Egy ideig pislognak csodálkozva, hogy mit művel ez az őrült fáraó. Az Amon-Ré papok összezárnak, hiszen gazdaságpolitikailag bizonyított tény, ha egy adott összegből valaki többet kap, más valakinek kevesebb jut. A papság szervezkedik a háttérben. Okosabban, mint a heves vérmérsékletű Koppány, a vadoroszlán, aki odacsapott, amikor István a népe nyakába sózza a megszokott, és jól bejáratott sztyeppei többistenhitet az érthetetlen egyazistenre, amelyben (a könnyebb érthetőség kedvéért még) Aton sincs benne.

   Krisztus előtt 1347-t írunk. Ehnaton utolsó éve. A fáraó tizenhat év alatt kötelező vallássá teszi a napkorong hitét, megszerzi magának az összes Ré pap gyűlöletét, várost épít Aton fényhegye néven távol a korábbi központtól. De nem elég távol. 
   De mert a világ gömbölyű, mielőtt Ehnaton megírhatná volna Aton-szózatát, évek óta nem csinál semmit, nem kormányoz, csak az Aton-szózatot írja (művészember a szerencsétlen), visszaadja lelkét Atonnak, aki mindenért felelős. A regény első fele Ehnaton különös uralkodási szokásairól beszél, amelyről a Sztálin juthat eszünkbe, amit művel a Wermacht Panzerhesheinek bevonulásakor öt napig vedeli a vörös grúz bolt, félrerakja a telefont. Ehnaton a Napot issza, ami legalább annyira ártalmas az ország biztonságát tekintve.

   A könyv nagyobbik második fele az átmenet regénye – a politikusi visszarendeződés. A vallási reformok vége. A gyerek Tutanhamon, és a villámgondolkodású Anhésza uralkodása. Asszonyi uralkodása.

   Megjegyzem, az író, Christian Jacq életében akadhatnak problémás nők, mert a Napkirálynőben csak okos, erős akaratú, tiszta gondolkodású, hatalomvágyó nő jelenik meg, aki mellett férfi a szolga hajlott testtartását veszi fel, és alázatosan mosolyog, ha mer, amikor nem mer, hallgat mélyen.
   Megjegyzem azt is, a regény azzal együtt, hogy alapvetően a nemek harca – mi nem az? - olvasható történelemi regény háromezer-négyszáz év távolából, tankönyv is. Tankönyv arról, a nő, aki tudja, mit akar, miképpen alakítsa át aktuális párját harcoló oroszlánná, ha hiányzik belőle az önbizalom, a tettrekészség, hogyan fordítsa a helyes irányba a meglévő szabad tesztoszteron mennyiséget.

   Persze, nem csak erről szól. Hanem arról is, hogy az összeesküvő Amon-Ré papoknak semmi nem felel meg. Alkalmatlannak találják a vezetésre a kemény kézzel uralkodót, de alkalmatlan a fiatal fáraó-párocska is. A papok olyan fáraó után epednek, akit a kezükben tartanak, mert valójában ők tudják, hogy mi jó a népnek, az országnak, és a jó útra akarják visszavezetni Egyiptomot. Ismerős szlogen ez a jó út, a huszadik század bábkormányai hasonló elven működtek. Anhésza, a "nagy királyi hitves" pedig ellenáll. Színleg visszatér a többistenhit rendszeréhez, de titokban Aton segítségét kéri, amikor életképtelen szerelmét, Tutanhamon fáraót irányítja. Nem mellesleg ráébred a könyörületesség hatására, ami nem gyakori a hatalmasok köreiben, és kitalálja az eseti nyugdíj intézményét.

   Csakhogy amíg a fiatalok tanulják a hatalom gyakorlásának fortélyait, Horemheb, a nagy stratéga, az Amon-próféták kegyeltje és kiválasztottja "ráteszi kezét" Egyiptom gazdagságát adó földekre, gyárakra, élelmiszerkereskedelemre, hadseregre. Mindenre, ami a hatalom gyakorlásához szükséges, ami egy ország normális életvitelét biztosítja. Ennek gyakorlati megvalósítását is az Amon papok fejlesztették tökélyre.

   A regényben mozog néhány - pusztán a cselekményességet szolgáló - fekete nyúl, ők hol erre, hol arra futnak fürgén. A regény maga ettől még regény marad, egyedül a történelemtudomány által tényként kezelt értelmezésekben okoz némi zavart. Pl. az író igen látványosan, és dramaturgiailag a legjobb ponton behozza mint fenyegető háttérerőt a hettitákat, akik ekkor egy erősödő, de nem vetélytárs nagyhatalom. Az első területszerző háború Tutanhamon halála után negyven évvel kezdődik, Anhésza napkirálynő felismeri a veszélyt, a fáraó halála után a hettita királyfit – I. Suppiluliumas (Kr. e. 1375-1335) egyik fiát - szerette volna maga mellé a trónjára emelni. A házasság nem jön létre.    A regény az inkvizíció kíméletlenségével akadályozza meg a házasságot, a régi és az új nagyhatalom politikai szövetségét.

   A szerelmes kezdetek káoszától a kaotikus boldogságon és a dicsőségen át követi a regény a happy and-nek nem nevezhető végső stációig két fiatalember sorsát, akik a kor leggazdagabb országának vezetői. De a történelem már csak ilyen. Irtózik a boldog végtől, maximum ígéri. Végig látjuk az okos, felvilágosult, ám a gonosz erőknek kiszolgáltatott Napkirálynőt, amint harcol a végzettel. És ugyan boldogtalan véget ér, de boldogan. Ez kizárólag a nagy politikusok sajátja, ismerhetjük Közép-Európából..

Onagy Zoltán

Christian Jacq:
A NAPKIRÁLYNŐ (Tutanhamon szerelme)
Alexandra

A szerző magyarul megjelent regényei:
Mozart II. - A fény fia
Mozart I. - A nagy mágus
Az istenek bosszúja I. - Embervadászat
Milyen édes az élet a pálmafák árnyékába...
Ozirisz titkai III. - A tűz útja
Ozirisz titkai IV. - A nagy titok
Ozirisz titkai I. - Az élet fája
Ozirisz titkai II. - A gonosz szövetsége
Champollion,az Egyiptomi
A meggyilkolt piramis