Tíz a topon – Boldog Zoltán könyvheti válogatása
Tizedik helyen áll jelenleg Alexander Brody Barátaim könyve (Kalligram) című összetett munkája. Legfőképpen azért a gesztusért és gondolkodásért, melyet a következő, a kötet Előszavában található mondat szépen összefoglal: „Az az álmom, hogy szülőhazámban a jövőben mind több lesz az olyan barátság, mint amely ezt a kötetet szülte” - Boldog Zoltán TOP10-es listája
Tíz a topon
– Boldog Zoltán könyvheti válogatása
A könyvbaráton, a szerkesztőn és a kritikuson nagy a nyomás, amikor toplistát kérnek tőle, mert a Könyvhétre megjelenő kötetek közül a legfrissebbeket egy baráti érintésen túl csak megízlelhette. Átolvasta fülszövegüket, a vonatúton és az oroszlános kút környékén átlapozott jónéhányat.
Hogyan mer tehát olyan könyveket ajánlani, melyeket alaposan végig sem olvasott? Éppen azért ajánlja, mert az első benyomásokból arra érdemesnek tartja őket, akár egy nőt a vakrandi után, hogy újabb találkát kérjen tőle. Ha a találkozás a későbbiekben tévútnak bizonyul, majd mentegetőzhet, vagy ahogy ez egy onlájn magazinnál történni szokott, kommentben jelzi a fiaskót, vagy egyszerűen módosítja a listát, amely így is önmérsékletről tanúskodik. Nem kerül bele a szerzővel és a kiadóval való szoros lelki és szellemi kapcsolat miatt például az Irodalmi Jelen Könyvek számos kiadványa, még a toplistára mindenképpen méltó Hargitai Ildikó-kötet, az Álomsárkányok sem. Hasonló okok miatt marad ki a listából Böszörményi Zoltán Halálos bűn című novelláskötete (Ulpius-ház), amely szintén méltó helyre lelne a lajstromban.
Tizedik helyen áll jelenleg Alexander Brody Barátaim könyve (Kalligram) című összetett munkája. Legfőképpen azért a gesztusért és gondolkodásért, melyet a következő, a kötet Előszavában található mondat szépen összefoglal: „Az az álmom, hogy szülőhazámban a jövőben mind több lesz az olyan barátság, mint amely ezt a kötetet szülte”. A további érveket pedig nagyrészt tartalmazza Laik Eszter lapunkban megjelent kritikája.
Bencsik Orsolya Kékítőt old az én vizében (Forum) című kötetében olyan poétikai megoldásokkal gyűri le az elődök keltette hatásiszonyt, hogy kishitűség vagy félelem egyáltalán nem érződik a hangján, és sem szentélyt nem emel nekik, sem rituális apagyilkosságra nem készül. Fenyvesi Ottó Halott vajdaságiakat olvasva kötete mellett a legszebb példája annak, hogy mit kezdjünk a nyakunkba szakadó súlyos hagyománnyal, a több ezer oldalra rúgó bölcsészolvasmányokkal és azzal, hogy mégiscsak az én az úr a saját háza táján. Ez most a kilencedik helyet éri – egyelőre.
Nagy íróink, költőink portréi hajlamosak oltárképpé változni, hogy aztán minden értelmező rója a tiszteletköröket körülöttük. Szajbély Mihály nem fél átrendezni, néhol újrafesteni, néhol pedig a kontúrokat igazítva áttekinthetőbbé tenni ezt az oltárképet mind az életrajz, mind a művek felől. Ezért is kerülhet a Jókai Mór (Kalligram) című kötete a nyolcadik helyre.
Demeter Szilárd Lidércnyomás (Ráció) című prózakötete ízes és humorban bővelkedő nyelven íródott, és ha nem ijeszti el az olvasót a borító és a cím, olyan szöveget kap, amely gördülékeny, míves, és időnként talpig székely. Egy felületes áttekintés után a hetedik helyen – közel sem – végzett.
Egyszerre öröm és csalódás Nagy Koppány Zsolt új regénye, melyben Ekler Ágostra - emlékezünk - (Magvető), azaz inkább emlékeznek a szereplők kiváló stílusban megírt monológokkal, teljesen szétszórva a címszereplő figuráját az emlékezet útjain. A néha ellaposodó novellafüzér (regény?) humora kis adagokban hatásos, nagy mennyiségben modoros. Az irónia olykor túlteng. Nem lehet nekifutásból olvasni. Néhány estés lassú lapozgatás után a hatodik helyen áll.
Csehy Zoltán Homokvihar című verseskötete remek ötletekkel és finom kidolgozottsággal beszél zenéről, erotikáról, teóriákról, melyekben emészthető művésziességgel jelennek meg különböző korok képzelet szülte gondolatfutamai. A Homokvihar lírai játék a kultúrával, amely pihenteti az alanyiságot, de visszahúzódó versbeszélői csak néha-néha bújnak álarc mögé. Ezzel ötödik a mezőnyben.
Amikor Simon Márton Dalok a magasföldszintről című könyvét a negyedik helyre teszem, több dolog miatt ég a pofám. Egyrészt, mert postán érkezik a kötet, melyet csak átlapoztam a Vörösmarty téren, így verseit kizárólag a különböző fórumokról ismerem, és sokakkal egyetemben nagyon vártam már az ötven oldalas válogatást. Másrészt, mert Csehy Zoltán elé helyezem, aki igen érzékenyen, igen nagy műgonddal dolgozik versein. Simon Marci alanyi költészetén meg az élet dolgozott olyan nagy műgonddal, hogy szabadverseit ilyen formában vesse papírra. A negyedik hely látatlanban is, nagyképűen, pofátlanul, kötetre várva, bizalmat előlegezve.
Történelmi regényből hálistennek Tiszát lehet rekeszteni. Nem véletlen a megfogalmazás, ha Darvasi legutóbbi Szeged-regényére gondolunk (Virágzabálók), vagy a folyó irányán továbbhajózva egy másik folyamhoz jutunk, és ezzel elérkezünk a stílusában és humorában egyszerre sokkal visszafogottabb és kidolgozottabb Balázs Attila-műhöz (Kinek Észak, kinek Dél). Bár Bene Zoltán Hollók gyomra című regényében (Hungarovox) nem esznek virágot, mind Szeged történetét érintő regényként, mind a posztmodern és klasszikus regénypoétikák közt egyensúlyozva megállja a helyét ötleteivel, történetiségével - és természetesen az előző kettővel összevetve. Egyéjszakás kaland után a harmadik helyet érdemelte ki.
Második a mezőnyben Fűzfa Balázs 11-eseknek szóló irodalomtankönyve (irodalom_11, Krónika Nova), amely nélkül a jövő könyheti rendezvényeinek nem lenne értelme. A szerző tisztában van azzal, hogy alkalmazkodni kell a diákok igényeihez a rengeteg képpel, a rövid szövegrészletekkel és a merész feladatokkal. A korábbi kötethez hasonlóan ezt sem kell szégyellni a buszon, pályaudvaron, mert elvegyül a magazinok között. A felnőttek és még a magyartanárok (!) is találhatnak benne meglepetéseket.
Az első helyre azért került Szilasi László Szentek hárfája című regénye (Magvető), mert néhány oldal után is látszik: egy nyelvileg rendkívül erős, intellektuális kihívást jelentő regény, amely átgyalogol a huszadik századon, amelyen átgyalogol a huszadik század. Nem kötelezi el magát, hogy krimi legyen, de az irányban sem, hogy vegytiszta történelmi regény. Egy jó adag misztikum is található benne, azt beszélik. Nem mellékes, hogy a szegedi közélet felfokozott várakozással figyelte a regény megjelenését, Szilasi szépírói vállalkozása találgatások tárgya lett. Kísérlete azért is szimpatikus, mert nem ontja futószalagon a szépprózát, hanem a törökszentmiklósi magányában valami felső hatalomtól vezérelten lejegyzi, amit az diktál.
A lista röviden:
1. Szilasi László: Szentek hárfája (Magvető)
2. Fűzfa Balázs: irodalom_11 (Krónika Nova)
3. Bene Zoltán: Hollók gyomra (Hungarovox)
4. Simon Márton: Dalok a magasföldszintről (L'Harmattan)
5. Csehy Zoltán: Homokvihar (Kalligram)
6. Nagy Koppány Zsolt: Amelyben Ekler Ágostra - emlékezünk -
7. Demeter Szilárd: Lidércnyomás (Ráció)
8. Szajbély Mihály: Jókai Mór (Kalligram)
9. Bencsik Orsolya: Kékítőt old az én vizében (Forum)
10. Alexander Brody: Barátaim könyve (Kalligram)
Boldog Zoltán
