Kass János rézkarc-illusztrációi először 1966-ban a Magvető Kiadónál láttak napvilágot, majd ugyanettől az évtől kezdve a Magyar Helikon is több magyar és idegen nyelvű kiadást jelentetett meg. Kass képzőművészetünk történetében először kísérelte meg Madách-i módon elmondani Az ember tragédiáját. „Szigorú, éles, pontos-metszésű rézkarcaiban a XX. század legjobbjainak látomása él a mindenségről és az emberiségről. (…) A létet látja.” (Juhász Ferenc: Találkozások. Kass János. Szeged, 1997.) Karcaiban már nem a magányos, Isten kezétől védett ember jelenik meg, hanem az az embertípus, aki tudja a helyét és a sorsát a világban. Aki töprengve kutatja léte törvényeit, s aki látta, megérti és el is viseli sorsát. Kass János színenként egy illusztrációt készített, s a rézlemezen a keretre kis vázlatokat készített. Ezek a vázlatok azokra a gondolatokra utalnak, amelyek a Tragédia illusztrálásának idején foglalkoztathatták a művészt: az adott illusztráció egy részletének vázlatait, más színek figuráit ismételte vagy előlegezte meg, illetve más Kass művekből ismert szimbólumokat karcolt a peremekre.  Megfigyelhető, hogy a drámai történések közül Kass János feltűnően sokszor választott ki olyan eseménykomplexumokat, amelyek a szemlélés vagy a szólás cselekedetét emelik a főtéma rangjára (Varga Emőke: Kalitka és korona. Kass János illusztrációiról. Budapest, 2007) A legtöbb illusztráció főszereplője Ádám, aki nem diadalmas hős, hanem inkább része annak a mindenségnek, amelybe kivetették, hogy uralja azt.
(Részlet Képíró Ágnes diplomamunkájából, Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2010.)

 

 

 

 

Képíró Ágnes

 

Az ember tragédiája és illusztrátorai -

Kass János