VERSTÖRTÉNÉS 2010.08.16-08.22 - Zalán Tibor

az asztalon pohár
a pohárban vér
vagy csak így képzeli
de ha így képzeli akkor ott van
a vér a pohárban
bár az asztal elúszik a szürke vízen

ZALÁN TIBOR

MINTHA

(rövidfilm-forgatókönyv)

nem akarja látni ezt a jelenetet – mintha álmodna – mintha nem tudna elaludni soha – peregnek a képek és felnyög – emelkedne és szüntelen visszahanyatlik rájuk – a napszakok elveszítették jelentőségüket – ha magára hagyja magát akár csak pillanatokra is – a vetítés elindul és nem akar véget érni – mindig ugyanaz a képsor – mindig ugyanaz a nő – és ugyanazzal a férfival – mintha ismerné őket – legalább valamelyiküket – mintha lenne egyikhez is múltja – mintha nem lenne egyikhez sem jelene – mintha a jövője lefejezett galamb lenne – a sok mintha már fojtogatja a torkát – mindig ugyanazok a pózok – mintha fojtogatnák a torkát – elkövetkezni érzi a grammatikai csődöt – a történet felcserélődik a sorssal – mintha értené és mintha nem értenék meg őt – legalább a kobrák felemelkednének – ha háttal áll is látja azokat – az asztalon pohár – a pohárban vér – vagy csak így képzeli – de ha így képzeli akkor ott van – a vér a pohárban – bár az asztal elúszik a szürke vízen – mintha a képzelet elfogyása a képzelgésnek nyitna szabad utat – teret a létfogyásnak – mintha ott lenne bár soha nem járt közöttük – mintha ott állna és nézné őket – és a vér nem a pohárban a szájában – a szájából sugárban a nőnek – mintha vérsugárból lenne a nő – a férfi meg semmise lenne – vagy a semmi árnyéka a szürke vízen – milyen különös gondolja hogy a semmi falta fel az életét – a napszakok elveszítették jelentőségüket – ha mozdul azok megmerevednek – ha megmerevedik azok mozdulnak – a filmen – a filmjükön – de a kobrák még nem emelkednek fel – fémes percegéssel siklanak összevissza a lába között – háttal áll és látja őket – nincs menekülés előlük – minden menekülési úton eléje kerülnek – a lélek menekülési útjain havazik – és minden pózban megalázzák – és szégyen havazik minden úton menekül – a nő ránéz szeme a friss sírástól kifáradt – feléje nyúlna de átüt sovány testén a keze – könnyei szakadékba hullnak – rajta fekszik a férfi de nem tudja eltakarni a testével – undorral tölti el – az átlátszó férfisegg szögletes vonaglása undorral – felvonyít a felhők között lopakodó kutya – a sötétség réseiből előszivárognak a megrühesedett farkasok – körülveszik őket nyáluk elcsorog – mi köze a filmhez ha nincs köze hozzájuk – háttal áll és látja őket – ezt a szenvedéstörténetet mintha megírták előre – mintha az ő büntetése lenne amazok kierőltetett gyönyöre – a másoké a filmen – az idegen filmen a mások kínlódása – a rángása rándulása elmerülése a szürke vízben – ordítása már a szakadékba hull – szétszakadt szájába földet tömnek – mintha fuldokolna – mintha fojtogatná a szétizzadt lepedő – az idegen ágy idegen mocska – idegen szaga és vergődése – eltakarja az arcát tenyerével – tenyerén át is látja a filmet – a filmen őket – a nőt és a férfit és az összes pózát a szégyennek – ha kivájná a szemét üres szemüregében jelenne meg a film – tudja és nem fordul meg – fémes percegés a lába között – a kobrák felágaskodnak végre – megfordul – a két kobra az arcába mar – meg sem rezdül – csak néz szomorúan – nézi holtan tovább a filmet a vászno

Fotó (m-i)