Az átlényegített valóság csendes imái – Halmosi Sándor Gileád című kötetéről

A világot berendezem kedvem szerint, elhelyezem dolgaimat, hogy szépek legyenek, mutatósak, de még mindig ott leszek én, mint a legnagyobb átpoetizálhatatlan világ. Ekkor fogom elővenni Halmosi Sándor kötetét, és elolvasom a Mert a bántás sem örök című verset. Nem azokat, amelyek a hétköznapi csoda idillikus megvalósításáról szólnak, nem a szerelemvárásról fogok olvasni, hanem ehhez a csendes imához lapozok. Mert ekkor, mikor a valósággal úgy, ahogy elbántam, ekkor fordulok önmagam felé, ekkor kezdek el imádkozni Istenhez, mert a befelé fordulás: imádkozás. – Csoknya Sándor írása

Az átlényegített valóság

csendes imái  

Halmosi Sándor Gileád című kötetéről

Gileád. Ez Halmosi Sándor legújabb verseskötetének címe. Gileád egy konkrét földrajzi név, egy hegy neve, népi etimológiában átalakulhat köznévvé, akkor egyszerűen hegyet, vagy tanúságul rakott kőhalmot jelölhet. Ezen túl a Gileád a héberben fiúnév is, jelentése összetett szóból ered: ’Gil’ az öröm, az öröm forrása, ’ad’ pedig azt jelenti: örök. A név viselője tehát az örökké tartó mennyei öröm képviselője.

Egy amerikai spirituális énekből kölcsönzi Edgar Allan Poe híres költeményében a „van balzsam Gileádban?” sorrészletet, ahol is Gileád jelöli a bűnösök szenvedésére nyújtott vigasztalást. Eredetileg így hangzik a spirituális ének, szépsége miatt érdemes idézni:

„There is balm in Gilead,
To make the wounded whole ;
There's power enough in heaven,
To cure a sin-sick soul.”

Az éneklő a krisztusi feloldozásért, bűneinek megbocsátásáért, sebeinek gyógyulásáért esdekel. Ha ez még mind nem elég, hogy az olvasás előtt felmérjük a cím nyújtotta lehetőségeket, arra is gondolnunk kell, hogy a Gileád hegységből indult prófétai küldetésére Illés, hogy Isten útjára visszaterelje Izrael népét. A kötet is hasonló küldetéssel indul, hogy a megsebzett, rossz útra tért világot a helyes irányba terelje, megtérítse.

Ennek fényében nem túlzás azt mondani, hogy Halmosi Sándor költészete is e profetikus hagyományhoz kapcsolható, s mint minden próféta esetében, itt az lehet a kérdés: mennyire hiteles tanítása?

A kötet induló versében – DE EZ ITT MOST MIND NEM FONTOS címmel - evilági mágiát hirdet a költő.

„pedig azt mondják minden amit látunk
hallunk tapasztalunk
az egész anyagi világ csak káprázat
számszara   
csak az van ami nem látható
csak az él ami nem vágyik
és ami lényeges
az a másikban van
de hát az üdvöt
mégiscsak ennek az egy világnak
az átlényegítésén keresztül érhetjük el
minden tárgy mozdulat szó
gondolat tett egységbe hozásával
és nincs más utunk lehetőségünk
nincs is más választásunk
minthogy ezt az egy világot átlényegítsük
és felemeljük a csodába”

Már itt megjelennek a kötet fő motívumai: a csodavárás mellett a világ cselekvő átlényegítése. A reneszánsz életélmény keretein túl ez az eszmény visszanyúl a romantika poétikájához is, a hétköznapok felemeléséhez.

A CSAK ÜLNÉNK AZ ABLAKBAN sorait olvasva teljesedhet ki ennek a csodavárásnak és átlényegítésnek a fő mozzanata. A fantázia világában a hétköznapi csodák változnak költészetté: egy üveg bor, a tenger hullámai és a dél-olasz tájak. A versek hátteréből sugárzik az értelmiségi létbe, a nyelvbe, a tudásba vetett hit. A feltételes módban megfogalmazott idill, a biedermeier életérzés már éppen kezdene túl erős lenni, amikor a fantáziavilág feltételes módjai átcsapnak az ellopott valóság súlyos állításaiba (…nemrég a biciklimet lopták el/ aztán a lépcsőház utolsó eredeti/ ólomüveg rozettáját feszítették ki a keretből…). És éppen ott emelkedik a kötet legmagasabbra, ahol ezek a valósághoz való visszacsatolások megfigyelhetők, akkor nyeri el a megvalósítás reménye az igazi súlyát.

Ilyen például a 9óra 36, ahol a szerelemről, az életről, az istenről való álmodozás mögött egy tárgyalás sivár, hétköznapi, porlepte miliője festi unalmas szalmasárgára a hátteret. Mert a kötet értéke nem abban van, hogy elmondja, mik a kellékei egy szép, poétikus életnek, milyen bort kell venni a közértben, milyen domboldalon, milyen baráti vacsorákat érdemes kellemes társaságban elkölteni, hogy boldogok legyünk. Amennyiben csak ennyi lenne, annyiban csupán unalmas megismétlése volna egy előző század eleji polgári életérzésnek, vagy még régebbi, mára már avíttá váló poétikának, amelynek értékei a XXI. század kiégett, elhasznált kultúrájában nem élhetők meg újra ugyanazon, érvényes hangvétellel. A kötet ereje éppen az idilli és a hétköznapi, a szép és a földhözragadt közti ingázás, annak a csodának a bemutatása, hogy a jó és a rossz együtt alkotja az életet.

Mert amikor majd ott ülök a Balaton melletti nyaralóm teraszán a domboldalon, fehér trikóban, szandállal a lábamon, az asztalomon egy üveg fehérbor és egy Márai-kötet, a szőlőlugason a lemenő nap éppen úgy fog megcsillanni, ahogy egy regényben vagy versben olvasható, szóval ott, akkor, mikor világomat a szépség törhetetlen szabályai szerint átpoetizálom, ott fogok ülni, és érezni fogom, hogy valami még mindig nincs rendben. Én nem vagyok rendben. A világot berendezem kedvem szerint, elhelyezem dolgaimat, hogy szépek legyenek, mutatósak, de még mindig ott leszek én, mint a legnagyobb átpoetizálhatatlan világ.

Ekkor fogom elővenni Halmosi kötetét, és elolvasom a Mert a bántás sem örök című verset. Nem azokat, amelyek a hétköznapi csoda idillikus megvalósításáról szólnak, nem a szerelemvárásról fogok olvasni, hanem ehhez a csendes imához lapozok. Mert ekkor, mikor a valósággal úgy, ahogy elbántam, ekkor fordulok önmagam felé, ekkor kezdek el imádkozni Istenhez, mert a befelé fordulás: imádkozás. Ez a vers is egy ima, csöndes kifejezése a reménynek, hogy egyszer, ami itt bent remeg, az is elcsendesül. Ide nem elég egy jól kiválasztott fehér rizling, vagy a Márai összes. Ez a csendes vers a kötet legkiemelkedőbb darabja. Itt rejlik az az üzenet, amiért Illés próféta a Gileád hegységből elindult útjára, hogy Isten hírnöke legyen.

Csoknya Sándor

Kapcsolódó:

Elmondja verseit Halmosi Sándor
Halmosi Sándor versei korábban az Irodalmi Jelenen