Böszörményi költészetének talán legszembetűnőbb jellemzője az, ahogyan megszünteti a gondolat és az érzelem kettősségét, mi több, a konkrét és az absztrakt kettősségét is. Verseiben egységbe olvad össze a szellem és az intellektus, illetve az érzékiség és a szenvedély, igazolva Paul Valéry meglátását, aki szerint „az értelem világának sajátja az, hogy állandó izgalomban tartja az érzéki világ”, miközben a gondolat úgy rejtőzik el a versben, „mint tápérték a gyümölcsben”.
Bollobás Enikő
Böszörményi Zoltán kiérlelt sokhangúsága forrásainak megismeréséhez nem kell hosszas kutatásokat végeznie az olvasónak. (...) A nagy elődökhöz és kortársakhoz írott versekben megfogalmazott kérdésfeltevések, perlekedések, főhajtások és fohászok azoknak a kétségeknek a manifesztációi, amelyek Böszörményi Zoltánt, a folyamatos önvizsgálatban létező költőt foglalkoztatják.
Laik Eszter