Az MR1-Kossuth Rádió Művészeti Produkciós Szerkesztősége által kiírt drámaíró pályázatra 413 alkotás érkezett be, ebből a szerkesztőség munkatársai előválogatás után 46 pályaművet adtak át a bírálóbizottságnak, melynek tagjai Bereményi Géza, Gothár Péter, Marton László, Molnár Piroska, Radnóti Zsuzsa és Solténszky Tibor voltak.
Az első helyezést, s az ezzel járó kétmillió forintos pályadíjat a bírálóbizottság Gabnai Katalin A jó élet című darabjának ítélte oda.

Bátorligeti Mária

A jó élet

(413 közül a legjobb)

Gabnai Katalin, a drámapedagógia nagyasszonya, korábban is foglalkozott népmesék feldolgozásával, nem meglepő tehát, hogy a pályázatra egy palóc-cigány népmese alapján készített (színpadra is adaptálható) rádiós hangjátékot. Az általa színpadi legendának nevezett alkotás az európai roma hiedelemvilág vándormotívumain, illetve Nagy Zoltán gyűjteményes kiadványából az Iborkabeborított Borbála című mesén alapul. Az átírat etnospecifikus érdekessége a fonetikus írású, cigány elbeszélői marráció, illetve a roma hiedelemvilág megjelenítése.
A mű központi kérdése a jó élet, mely egy Julis nevű cigányasszony legendája szerint az aranyhajú iborkabeborított Borbála menyegzőjével köszönt be majd hozzájuk. E legenda köré rakódik a történet, melynek kibontásakor a szerző megőrzi a szokványos meseszerkezet legfontosabb kellékeit. Kényszerű távozás, próbatételek sora, visszatérés koreográfiája szerint haladó eseménysorban viszont a hagyományos meseszövéstől eltérő elem a cigány főszereplő, aki egy duhaj, kevély, bajkeverő királyfi, egy „országos király gyereke”, még pontosabban mondva a cigányvajda fia, aki sajátos módon állja ki a mesés és valóságos próbatételek sorát, hogy elvehesse feleségül iborkabeborított Borbálát.
A főszereplő nem rendelkezik természetfeletti tulajdonsággal. Minden a földön játszódik, elsősorban cigány környezetben, s gyaníthatóan a vándorlás-motívum sem terjed a csősz uborkás kertjén túlra, ahol megtalálja majd egy uborkában a kedvesét.
   Gabnai Katalin legendája kétélű. Ha lecsupaszítanánk az alkotást a szürreális elemektől; a szereplők babonás látomásaitól, a maszlagevés által létrejött tudatmódosult állapottól, igencsak kiábrándító valósággal találnánk magunkat szemben. Az életproblémákat a mesei eszközök is alig képesek tompítani. Ilyen például az evéssel, az éhezéssel kapcsolatos motívumrendszer. „Mi van, gyerek, mit ettél ma?” – kérdezi az újdonsült apa a mű végén. Mire a gyerek válasza: „Húst.” Korábbi párbeszédből tudvalevő, hogy a cigánygyerekkel korán megtanítják, hogy „azt kell mondani. Mindig. Akkor is, ha már egy hete semmit nem evett.” Hasonló a bemutatott értékhierarchia problematikája. A záróepizódban a királyfinak aranyhajú Borbálához intézett első kérdése így hangzik: „Megbocsátasz nekem és szülsz majd sok gyereket?
A főszereplő (úgy tűnik) megtalálja helyét a világban, ám kérdéses marad sorsának beteljesedése, ugyanis a forrásműtől eltérően életcélként sok gyerek nemzése fogalmazódik meg, ezáltal a Gabnai-féle palimpszeszt egyszerre állítja és kérdőjelezi meg az adott világszemlélet érvényességét, amit az is alátámaszt, hogy a főszereplő csak azért keresi meg Borbálát, hogy elkerülje Julis átkának beteljesülését: a halálba vezető elsorvadását. Az alkotás végén jellemében (férj- és apaszerep vállalásával) nem egyértelműen realizálódik a változás. A szerzői intenció nyitva hagyja – többek között – a pozitív emberideállal kapcsolatos kérdést. A szereplő vágyképében nem szerepel, nem is szerepelhet a mesés fele királyság elnyerése; a valóság talajáról kitekintve pedig semmilyen távlati életcélban megfogalmazott egzisztenciális fejődés sem. Mulatozással zárul a legenda. A főszereplő bottal járt tánccal (vidámsággal) elüldözi a betegségdémonokat, ami viszont a megmaradás és a gyarapodás előfeltételeként is értelmezhető.
A színpadi legenda – könnyedsége ellenére – sokféle értelmezési lehetőséget hordoz magában. Ilyen az értékként feltüntetett szőke lány, vagy a roma identitástudat különböző formájú paradigmája, a társadalmi normákat áthágó szereplői reflexiók, illetve az identikus karakterjegyekkel szemben működő, kívánatos minta: a „finom beszéd, finom viselkedés” megfogalmazása.  A jó életről alkotott elképzelések sajátos formában (kikalapált ezüstmadár, hencegés, ábrándok) jelennek meg, valamint a következő szemléletben: „gazdag, aki kezét sem emeli meg, mégis jól él!”
Figyelemre méltó a szavak, hangok mágikus kánonja, a szómágia, mely által a szövegépítés nyelvként, nyelvi eseményekként is figyelemre méltó. Buha (félelmetes erdőisten) megnevezése után válik segítővé, de érezhetően rombolásra is képes. Jellemformáló tényezőként is fontos szerepe van. Csak „finom szavakkal” lehet beszélni vele, és csak ügyes emberen segít. A szavak erkölcsi, vallási, rituális jelentőségét bizonyítja, hogy az átokrigmusok, a rontásmondások, a szerencsekívánatok epikus formában megismétlődnek: „A fekete gyász egye ki a szívedet, haljak meg csudálatosan, rák egye ki a nyelvedet, legyen rajtam a jóság,  legyetek szerencsések, arany testvéreim” stb. A keresztény kultúra monoteista Istene szerethető lényként („csókolom a vérecskédet, szent lábacskádat”) van jelen a tudatban. A szereplők életét elsősorban a hiedelemvilágukban mélyen gyökeret verő betegségdémonok, kísértetek (mulók) határozzák meg.
Hangzásvilág szempontjából lényegesek a versbetétek. Jónás Tamás versrészletének szavai (kóla, mozi, intézet) aktualizálják, újabb jelentéssel telítik a történetet. Etnikai szokások (pl. a várandós nő virágos székre ültetése, vajdapohár, vőlegénypohár) szempontjából is érdekes az alkotás.
A hagyományos mesék sztereotip formái helyett a mesefeldolgozásban releváns életproblémákkal szembesülünk, s elmondható, hogy a groteszk hangvételű pszeudovilág megteremtésével Gabnai Katalinnak egy szórakoztató, szerethető műfajvariánst sikerült megteremtenie.
A nagyközönség számára hangjáték formájában hamarosan elérhető a mű, ugyanis Solténszky Tibor tájékoztatása szerint a nyertes írásokból az őszi szezonban hangjátékok készülnek az MR stúdióiban.